Asztalos István: A beton és vasbeton javítása – I. rész
Bevezető
Bármennyire is igyekszünk kiváló és tartós betonokat készíteni, mindig előfordulnak hibák, amelyeket ki kell javítanunk. Még aktív koromban már foglalkoztam ezzel a témakörrel, sőt előadást is tartottam a Magyar Mérnöki Kamara keretei között 2016 októberében Székesfehérváron, majd 2018-ban Kaposváron. Miután felmerült, hogy jó lenne erről a témakörről egy cikksorozatot írni, vettem a bátorságot, és elvállaltam ennek a megírását.
Történeti áttekintés
A beton- és vasbeton szerkezetek minősége sajnos jelentős kívánnivalót hagyott maga után a múltban, miután a második világháborút követően feledésbe merült az a legfontosabb ökölszabály, amit a modern korban még Zielinski Szilárd feketetett le 1908-ban – minél kisebb a víz/cement-tényező, annál nagyobb a szilárdság* . Többek között ezen ökölszabály semmibevétele járult hozzá jelentősen ahhoz a sajnálatos gyakorlathoz, hogy a betonokat – a jobb és könnyebb bedolgozhatóság érdekében – sokszor felvizezték. Ezen ökölszabály fontosságára azonban már a rómaiak előtt a nabateusok is rájöttek**.
Természetesen a beton- és vasbeton szerkezetek hibáit nem csak a felvizezés okozza. Igen fontos terület ezen belül a korrózióvédelem, hiszen a gyakorlatban főként vasbeton szerkezeteket készítünk, és az acélbetétek rozsdásodása meglehetősen szembeszökő problémát jelent. A hazai szabványosítás is foglalkozott ezzel a témakörrel, de csak az 1980-as években. Az MSZ 17215 szabványsorozat a beton- és vasbetonszerkezetek korrózióvédelmével, az agresszív környezetek meghatározásával a betonacél védelmének vizsgálatára fókuszált. A sorozat első tagja a fogalommeghatározásokat tartalmazta. A második füzet, az MSZ 17215-2 (gyakran MI 17215-2 formában hivatkozott) egy régi magyar építőipari műszaki irányelvet emelt be ebbe a körbe, és azon belül az agresszív közegek osztályozásával és határértékeivel foglalkozott. A sorozat harmadik tagja (vagy MI 17215-3) a vasbeton szerkezetek tartósságát biztosító méretezési és védelmi szabályokkal (például a betonvasak szükséges betontakarásával) foglalkozott. A negyedik dokumentum a beton készítési és összetételi előírásait tartalmazta. Az ötödik kötet egy téves vagy nem létező szabványszám, mert ezen a jelzeten nem volt hivatalosan kiadott szabvány. A sorozat hatodik tagja a beton acélt védő hatásának vizsgálatával és minősítésével foglalkozott. A hetedik füzet a betonacél korróziós állapotának helyszíni vizsgálatát szabályozta. Az MSZ 17215 sorozat nyolcadik tagja a megszilárdult betonok vizsgálatára fókuszált. A szabványsorozatot záró kilencedik dokumentum a megszilárdult betonok termoanalitikai vizsgálatát ismertette. Ezeket a szabványokat azonban – amelyek korántsem tartalmazták az összes lehetséges meghibásodási módot – az európai szabványok megjelenését követően visszavonták.
A szabványok mellett fontos dokumentumok a szakkönyvek is, amelyek sokkal részletesebben ismertetik egy adott szakterület sajátosságait. Sajnos a betonnal foglalkozó magyar nyelvű szakkönyvek száma nem jelentős, de éppen ezért amelyek ebben a témakörben megjelentek, figyelemreméltónak tekinthetők. Két sorozat tartozik ebbe a témakörbe, mindkettő dr. Balázs György professzor úr szerkesztésében. Az egyik a Beton- és vasbeton szerkezetek védelme, javítása és megerősítése címet viseli, és két kötete jelent meg:
- I. Tartóssági szemlélet (1999) és
- II. Esettanulmányok (2002)
A másik a Beton- és vasbeton szerkezetek diagnosztikája címmel jelent meg, szintén két kötetben:
- I. Általános diagnosztikai vizsgálatok (1997) és
- II. Esettanulmányok (1998)
Ezekhez a könyvekhez ma már csak antikváriumokban vagy könyvtárakban lehet hozzáférni, de igen fontos és hiánypótló művei a magyar műszaki könyvkiadásnak. Nagyon jó lenne, ha külföldi példák alapján jóval több szakkönyv tudna megjelenni magyar nyelven ebben az igen fontos témakörben. A beton napjainkra már a legfontosabb építőanyaggá vált, és az összes építményfajta nélkülözhetetlen eleme. Ezért nemcsak az a fontos, hogy jó beton- és vasbeton szerkezetek készüljenek, hanem az is, hogy ezek javítása is szakszerűen valósuljon meg. Persze lehet azt mondani, hogy ha ezeknek a szerkezeteknek a hibamentes előállítására ma már minden eszközünk megvan, akkor mi szükség van a javításra. A koromra való tekintettel azonban engedjék meg nekem, hogy rávilágítsak néhány olyan tényezőre, amely leggyakrabban okozza a hibákat, és ezek közül a leggyakrabban előforduló az emberi tényező:
- A szakértelem hiánya;
- Indokolatlanul szoros határidők;
- Politikai döntések rákényszerítése a megvalósítókra;
- Tervezési hibák;
- A tervezési alapadatok nem kellően körültekintő beszerzése;
- A kivitelezési helyszínek feltáratlansága stb.
Lehetne még folytatni a sort, és talán a felsorolásom sem teljes körű, azonban rávilágít arra, hogy mindent emberek csinálnak, még akkor is, ha bizonyos műveleteket ma már robotokra bízunk. A robotokat is emberek alkották, és a mesterséges intelligencia is csak az emberek által létrehozott információkból tud dolgozni.
A tartóssági szemlélet megjelenése
A beton- és vasbetonipar szereplőit – éppen az igen sok meghibásodott szerkezet miatt – arra ösztönözte a társadalmi igény, hogy változtasson a kialakult gyakorlaton, és javuljon az elkészült szerkezetek minősége. Ez vezetett oda, hogy ebben az iparágban is megjelent a tartóssági szemlélet. Ez már előhírnöke volt a napjainkban igen sokat hangoztatott körforgásos gazdaságnak, a fenntarthatóságnak, a zöld átállásnak. Mindez a folyamat már megjelent a szabványosításban is. A prEN 206-os szabvány, amely az európai betonszabvány előhírnöke volt, 1985- ben jelent meg, de már 1981-ben kezdtek el vele komolyabban foglalkozni. Végül 2000- ben adták ki az EN 206-1-es füzetet, jelezve, hogy lesz még ennek folytatása. A folytatás azonban – különböző okok miatt – elmaradt.
Gondoljunk csak bele, hogy milyen nehéz egy olyan kontinensen, mint Európa egy ilyen témában egyezségre jutni, ahol a sarkvidék közeli időjárási körülmények a trópusi időjárást közelítő déli részekkel egyidejűleg vannak jelen az építési helyszíneken, ahol a betonjainkat elő kell állítani, de legalábbis be kell dolgozni. Persze az ember által alkotott technika sok mindenre megoldást kínál, azonban mindennek ára van. A szerkezetek előállítására rendelkezésre álló pénzügyi keretek pedig nem végtelenek. Sajnálatos módon a tenni akarás e szabvány magyarországi létrejöttekor túlzott aktivitással párosult, amelyre csak két adatot tudok bemutatni ennek jellemzésére. Az eredeti európai szabvány terjedelme – magyar fordításban – 77 oldal volt, míg a NAD-dal kiegészítetté 170 oldalra sikeredett. Mindez azt is mutatja – amiről már korábban tettem említést–, hogy nagyon hiányoznak a jó szakkönyvek. Igen dicséretes volt a magyar szerzőgárda igyekezete, hogy „anyait-apait” beletegyenek ebbe a szabványba, ezzel is segítve a magyar anyanyelvű szabványalkalmazók munkáját, azonban ennek jelentős része nem szabványba, hanem szakkönyvbe való lett volna. A szabvány megjelenésével kapcsolatban publikált szakcikkek száma és tartalma is azt mutatja, hogy hiba volt en - nyi mindent beletenni az európai szabvány magyar kiadásába, mert még nem volt meg az a közmegegyezés, amely szükséges lett volna egy ilyen szabvány megjelentetéséhez.
Ezen eszmefuttatás után nézzük meg, hogy hogyan is alakult a beton szabványosítása Magyarországon. Az EN 206-1 európai szabványra épülő magyar kiadására MSZ 4798-1 néven 2004-ben került sor. Az európai szabvány folyamatos javítása és felújítása 2010-től kezdődött meg, amit azután 2014- ben adtak ki EN 206 néven, majd 2016-ban megjelent az MSZ 4798, mint annak nemzeti alkalmazási dokumentuma (NAD). E szabványok korszerűsítése és folyamatos megújítása azóta is folytatódott, követve az EN 206 és a NAD változásait. A 2016-os kiadást közvetően 2017-ben, 2018-ban, 2021-ben és 2023-ban jelentek meg módosítások, majd idén tavasszal láttak napvilágot az EN-206-1 és EN 206-2 szabványok (várható magyarországi bevezetés: 2026. október), amelyekhez tartozó NAD kiegészítések munkafázisai is elindultak az MSZT MB 107 Bizottságában. Mindez a folyamat jól mutatja azt a szemléletváltást, amely kikényszerítette a tartóssági szemlélet kialakulását, ami már a beton- és vasbeton szerkezetek javításánál is megjelent.
Felhasznált irodalom:
Asztalos István: A beton története XI. rész – Beton, Budapest, 2022. augusztus
Asztalos István: A beton története IV. rész – Beton, Budapest, 2021. június
Dr. Ujhelyi János: Az ÉTI és a Cemkut K+F Kft. Betontechnológiai Laboratórium tudományos tevékenysége (1927–2002), Budapest, 2002.
Szilvási András, Asztalos István, dr. Kulcsár Ferenc: Betonok gyártása, vizsgálata, ellenőrzése és tanúsítása – Beton, Budapest, 2007. február
Asztalos István: Hozzászólás dr. Kausay Tibor cikkéhez – Beton, Budapest, 2009. július-augusztus
Dr. Ujhelyi János: Sakkvakság! Miben tévedtünk az MSZ EN 206 honosításakor? – Beton, Budapest, 2011. február
Dr. Ujhelyi János: Észrevételek az MSZ 4798-1 szabvány átdolgozásához – Beton, Budapest, 2011. március
(fotók: a szerző)