Köszöntő
Gyerekkoromban és fiatal éveimben nélkülözésben éltünk. Mint sokan akkoriban, mi is jólétre, gazdagságra vágytunk. Öregkoromra tulajdonképpen megkaptam, amire akkor vágytam – bár egészen más formában, mint ahogy elképzeltem.
A mai világ olyan hihetetlen bőséget és kényelmet biztosít számunkra a technikai csodákon keresztül, amely fiatalkoromban elképzelhetetlen lett volna. Számomra ennek a bőségnek az első igazi beteljesülését a digitális technológia, mindenekelőtt az internet hozta el. Sokszor gondolok arra, hogy valójában az emberiség aranykorában élünk. A tudás, a technika és a kényelem olyan szintre jutott, amely korábbi nemzedékek számára felfoghatatlan lett volna. Talán ezért is állok értetlenül a környezetünkben oly gyakran tapasztalható általános elégedetlenség előtt. Én még emlékszem arra, milyen volt, amikor sok mindenből kevés volt.
Számomra az igazi bőséget most a mesterséges intelligencia hozta meg. Imádom, hogy szinte minden kérdésemre azonnal választ kereshetek, és hogy a laptop billentyűzetén keresztül olyan dolgokat is meg tudok valósítani, amelyek korábban csak az általam csodált nagy tudású emberek számára voltak lehetségesek.
Talán ezért találkozik bennem olyan természetesen a mesterséges intelligencia és a beton világa.
Fiatal mérnökként az ember még hajlamos csupán egy szürke, tömegszerű építőanyagot látni benne. Ám ahogy az anyagviselkedés rejtelmeibe merültem, rájöttem, hogy a beton egy rendkívül élő és komplex kompozit. A szakmai elköteleződésem az 1980-as évekre tehető, amikor az Eternit, majd az Avers kötelékében a hagyományos vasbeton korlátai – a korrózió és a repedésérzékenység – helyett hatékonyabb műszaki megoldásokat kerestünk.
Az elmúlt évtizedekben tanúja és alakítója voltam annak, miként vált a beton merev anyagból finoman hangolható csúcstechnológiás kompozittá. Miért éppen a szálerősítés mellett köteleztem el magamat? Mert lenyűgözött, hogy néhány kilogrammnyi szintetikus makroszál egy köbméter betonban képes alapvetően megváltoztatni annak viselkedését: befolyásolja a repedések kialakulását, a maradó teherbírást és a szerkezet szívósságát. A jó szálerősítés komplett rendszer: a szálak típusa, a betonreceptúra és az adagolási pont mind összefüggenek – mint ahogy azt olyan munkáinknál is bizonyítottuk, mint a Hungaroring vízzáró födémje, a Puskás Stadion előregyártott lelátóelmei, az ecseri Waberer's logisztika ipari padlója vagy a Fonódó villamospálya pályalemeze.
Évek óta próbáljuk feszegetni a lehetőségek határait. Mérünk, vizsgálunk, ös - szehasonlítunk, és a váratlan eredmények visznek tovább. A mesterséges intelligencia most új eszközt ad ehhez: hatalmas tudásanyagot tehet áttekinthetővé, összefüggéseket kereshet, és olyan irányokat mutathat meg, amelyeket korábban nem vettünk volna észre.
A tudás bőséges erőforrássá vált. A szűkös erőforrás egyre inkább az a szakértelem lesz, amelyhez ezt a tudást jól használjuk: hogy tudjuk, mit érdemes kérdezni, mit kell ellenőrizni, minek hihetünk, és hogyan lesz az információból valódi műszaki megoldás.
Sokszor feltesszük a kérdést: mi lesz ennek a vége? Én szeretném azt gondolni, hogy a mesterséges intelligencia nem a tudás ellensége, hanem a tudás felszabadítója. És éppen az emberi képességek – a kíváncsiság, a tapasztalat, az ítélőképesség, a kreativitás és a felelősség – teszik ezt a felszabadulást értelmessé és széppé.
Hetven év fölött különös érzés azt tapasztalni, hogy nem egy lezáruló, hanem egy újonnan kinyíló világban élhetek. Talán valóban egy aranykorban – amelyben az embernek továbbra is van, sőt talán minden eddiginél tisztább helye és értelme.
Fűr-Kovács István
kutatásfejlesztő
Avers Fiber Kft.