Lapszámok

A beton mint kortárs művészeti médium újragondolását és a technológiai innovációt állítja a középpontba az I. Betonszobrászati Triennálé, amelyet 2026. július 9. és augusztus 19. között rendeztek meg a kaposvári Vaszary Képtárban. A Csiky Gergely Színház és Kulturális Központ Közhasznú Nonprofit Kft. nyilvános pályázatot írt ki kortárs alkotók számára, kifejezetten beton alapanyagú, vagy a betont domináns elemként alkalmazó egyedi szobrászati alkotásokat vártak. Olyan műveket, amelyek a beton technológiai sajátosságait a kortárs formanyelv tükrében értelmezik újra, illetve releváns alkotói üzenetet közvetítenek – új szellemi és esztétikai dimenziót nyitva a kortárs szobrászatban. A triennálé kiemelt küldetése, hogy hidat képezzen a mérnöki precizitás és a művészi szabadság között, bátorítva az anyaghatárok feszegetését és a kísérletező formanyelvet. A projekt célja emellett egy olyan állandó szakmai fórum és kreatív közösség létrehozása, amely bemutatja az ipari anyag művészi átalakulását, és a benne rejlő szuverén művészi értékekre fókuszál. Hogy milyen ötlet, igény hozta létre az I. Betonszobrászati Triennálét, Szilágyi Csilla üvegművészt, szobrászt, az I. Betonszobrászati Triennálé társkurátorát kérdeztük.

- 2024-ben betonszobrászati kiállítás nyílt Kaposváron „Újraalkotott kő” címmel (erről a Beton újság is beszámolt a 2024/5. lapszámban – a szerk.). Az alapötlet tőlem származik, amihez egyből lelkesen csatlakozott a 2024-es kiállítók közül Csurgai Ferenc, Veres Balázs, Mindák Gergely, valamint a házigazda Pajger Lilla, akik nélkül ez a gondolat a levegőben maradt volna. Nélkülük ez a projekt nem jött volna létre. Már az első pillanattól kezdve úgy tűnt, van energiája ennek a dolognak. A Vaszary Képtár két másik olyan kiállítással rendelkezik, amit háromévente rendeznek meg, így pont belefértünk a vetésforgóba, ez lett a harmadik triennálé itt. A triennálé országos meghirdetésében engem a kíváncsiság hajtott. Érdekelt, hogy kik azok, akik rajtunk kívül professzionális szinten foglalkoznak a beton képzőművészeti alkalmazásával, valamint hogy reagálnak-e egy ilyen felhívásra, vajon megmozdíthatók-e.

- Kiknek a jelentkezését várták, milyen szempontok alapján kerülhettek be a művészek a kiállításra?

- Képzőművészeti kontextusba illeszthető alkotásokat vártunk a pályázatra. Szempont volt egy bizonyos mérethatár is, amin felül már nem áll módunkban befogadni szobrokat. A művek válogatásában Csurgai Ferenc volt segítségünkre, akinek látásmódja, tapasztalata garancia arra, hogy ne nyúljunk mellé a kurátori munkában.

- Mi a kiállítás koncepciója, hogyan épül fel?

- A kiállítással meg akartuk mutatni az országban működő betonszobrászati jelenségeket. A tárlatrendezés koncepciójában formai és jelentésbeli szempontok jelennek meg, egymásra jól rímelő alkotások kerültek közel egymáshoz. Van olyan térrész, ahol az építészet által inspirált műveket állítottuk ki, másutt az organikusabb formálást megengedő szobrokat, de sikerült finoman elkülöníteni a konceptuális műveket és az installatív jel - legű alkotásokat is.

- Miért érdekes a művészet szempontjából a beton? Nehéz volt-e ennyi betonnal alkotó művészt találni vagy pedig már elterjedt, sokat használt alapanyagról beszélhetünk a beton esetében? Egyáltalán miként lehet betonművészeti tudásra szert tenni, az alko - tók hogyan „tanulták meg” ezt az anyagot?

- Várakozáson felüli volt a jelentkezők létszáma. Több mint 70 művész küldött pá - lyaműveket, mindenki meglepődött ezen a mennyiségen. A betonnal való alkotás lehe - tősége az országban számos helyen adott. A Képzőművészeti Egyetemen, a pécsi és a kaposvári egyetem Művészeti Karán, a hód - mezővásárhelyi beton szimpóziumon… Több kiállított szobrot a mára már nem működő Monostori Művésztelepen öntöttek.

- Milyen különleges megoldásokkal, forma - világgal, technológiával, anyagtársításokkal találkoztak az alkotásoknál?

- Az anyagmegmunkálás sokfélesége mu - tatkozik meg a tárlaton. A nagyon egyszerű robusztus, hagyományosabb betonmegmun - kálás, a kézzel megformált betonmasszából felrakott, csiszolt beton, az egészen speciális karbonszálas technikai szabadalom, vagy az öntömörödő beton is megtekinthető a triennálén, igen változatos formákban és méretekben.

- Milyen a kiállítás fogadtatása? Kaptak-e visszajelzést a látogatóktól?

- Pozitív volt a fogadtatás. Az eddigi a lá - togatók nagyon szeretik, jók a visszajelzések. Az embereknek tetszenek az alkotások, sokan rácsodálkoznak a kezdeményezésre.

- Milyen kísérőrendezvények kapcsolódnak a kiállításhoz?

- Most a nyári időszak miatt csak meg - nyitót és záróeseményt tartunk. A záróese - ményen egy pódiumbeszélgetést rendezünk „Paradigmaváltás a betonszobrászatban” címmel. Ezen a beszélgetésen igyekszünk feltenni a kérdéseinket, megosztani a fel - merülő gondolatokat, tudatosítani a témával kapcsolatos jelenségeket.

- Ez már nem az első betonos kiállítás a Vaszary Képtárban. Miért érdekes, izgalmas a kiállítótér számára ez az anyag? És lesz-e folytatás?

- A triennálét háromévente szándékozzuk megrendezni. A Vaszary Képtár szerencsésen osztott terei alkalmasak egy ilyen léptékű és jellegű szoborkiállítás befogadására. A szerte - ágazó anyagot könnyen értelmezhető módon lehet megmutatni a nagyközönségnek.

(fotók: Berkesi Ágota)