Lapszámok

Az előregyártott vasbeton szerkezetek gyártása során a beton minőségének ellenőrzése kiemelt jelentőségű feladat. Társaságunk saját minőségellenőrző laboratóriummal rendelkezik, amely lehetővé teszi a napi rutinvizsgálatok gyors és szakszerű elvégzését. A labor működéséhez szükséges korszerű eszközpark és megfelelő szakmai háttér biztosított.

A gyártási folyamat során felmerülő esetleges problémákra laboratóriumunk azonnali szakmai támogatást tud nyújtani, szükség esetén pedig haladéktalanul megtesszük a megfelelő intézkedéseket. Laboratóriumi tapasztalataink segítségével folyamatosan figyelemmel kísérjük és kezeljük azokat a változásokat, amelyek hatással lehetnek a késztermék tartósságára, teherbírására vagy esztétikai megjelenésére.

1. ábra: Terülésmérés F5 konzisztenciaosztályú frissbetonon

Frissbeton-vizsgálatok
A frissbeton vizsgálata az egyik legfontosabb ellenőrzési lépés a beton bedolgozása előtt. Az ilyenkor végzett mérések biztosítják, hogy a beton megfelelő bedolgozhatósággal rendelkezzen, valamint később elérje a tervezett szilárdsági és tartóssági követelményeket, például a fagyállóságot.

Terülésmérés
A terülésmérés (MSZ EN 12350-5) elsődleges célja a frissbeton konzisztenciájának, azaz képlékenységének és folyósságának pontos meghatározása. Az ejtőasztalos vizsgálat fontos információt nyújt arról, hogy a beton kellően folyós-e ahhoz, hogy sűrű vasalás esetén is maradéktalanul kitöltse a zsaluzat minden részét, ezáltal megelőzve a szerkezeti hibák kialakulását. A mérés során az is megfigyelhető, hogy a keverék mennyire stabil, illetve fennáll-e a kiosztályozódás veszélye. Amennyiben a beton szélén cementpépkiválás, vagy a felületen adalékszerből származó – jellemzően sárgás színű – kicsapódás tapasztalható, a keverék nem tekinthető stabilnak. A kiosztályozódás jelentős hatással lehet a készülő szerkezet minőségére mind esztétikai, mind statikai szempontból. Esztétikai problémaként jelentkezhet például az egyenetlen felületi megjelenés, színbeli eltérés vagy foltosodás, míg statikai következményként fészkesedés alakulhat ki. Éppen ezért kiemelten fontos az ilyen hibajelenségek időbeni felismerése és megelőzése.

A megfelelő konzisztencia meghatározásakor figyelembe kell venni az alkalmazott gyártástechnológiát és a beton bedolgozásának módját is. Vizsgálni szükséges, hogy a bedolgozás milyen eszközökkel történik, például tűvibrátorral, zsaluvibrátorral, rázóasztallal vagy speciális betonbedolgozó berendezéssel. Az egyenletes és megfelelő konzisztenciájú beton előállítása alapvető feltétele a magas minőségű előregyártott termékek gyártásának. Sűrűn vasalt, vékony keresztmetszetű és esztétikus megjelenésű szerkezeteink készítéséhez jellemzően F5 terülési osztályú, 560–620 mm terülési értékű betont alkalmazunk.

2. ábra: Öntömörödő betonból előállított pillérek a késztermékdepóban

Roskadási terülés
A roskadási terülés vizsgálata (MSZ EN 12350-8) az öntömörödő betonok konzisztenciájának, illetve folyósságának és bedolgozhatóságának meghatározására szolgáló alapvető vizsgálati módszer. A mérés segítségével modellezhető, hogy a beton képes-e külső mechanikai beavatkozás – például vibrálás – nélkül, kizárólag saját tömegének hatására egyenletesen szétterülni a sablonban. Az öntömörödő betonok esetében kiemelten fontos a megfelelő mozgékonyság biztosítása, hiszen csak így garantálható, hogy a beton maradéktalanul kitöltse az öntőformát, eljusson a zsaluzat minden részébe, valamint megfelelően körülölelje a vasszereléseket és a beépítésre kerülő szerelvényeket.

A vizsgálat során nemcsak a terülési értéket, hanem a keverék stabilitását is ellenőrizni szükséges. Vizuálisan figyelni kell a kiosztályozódás mentességére: amennyiben a lepény szélén cementpép-feldúsulás figyelhető meg, a kavicsszemek a középső tartományban felhalmozódnak, vagy adalékszer-kiválás tapasztalható, az már kedvezőtlenül befolyásolhatja a kész betontermék minőségét. A megfelelő roskadási terülési érték – jellemzően 660–750 mm, SF2 konzisztenciaosztály mellett – és a homogén betonkeverék alkalmazása alapvető feltétele a buborékmentes, egységes megjelenésű látszóbeton-felületek kialakításának.

3. ábra: Frissbeton levegőtartalom-mérése nyomásmódszerrel

Levegőtartalom
A levegőtartalom mérése (MSZ EN 12350- 7) a friss betonban található – szándékosan bevitt mikrolégpórusokból, valamint a keverékben maradó levegőből származó – összes levegőtartalom meghatározására szolgáló vizsgálati módszer. A mérés nyomásmódszeren alapul: egy zárt rendszerben létrehozott sűrített levegő hatására bekövetkező térfogatcsökkenés kizárólag a betonban található levegőbuborékok összenyomódásából adódik. Légbuborékképző adalékszerrel készített betonok esetében ezzel a vizsgálattal ellenőrizhető, hogy a betonban kialakított apró légbuborékok mennyisége a tervezett tartományon belül marad-e. Ezek a mikroméretű, mesterségesen létrehozott légbuborékok biztosítják, hogy a betonba jutó víz fagyás során keletkező térfogat-növekedése károsodás nélkül lejátszódhasson, ezáltal megelőzve a szerkezet roncsolódását.

A vizsgálat során légtartalommérő edényt alkalmazunk, amely egy ismert térfogatú tartályból és a hozzá tartozó, nyomásmérő órával ellátott fedélből áll. Fagyálló (és sóálló) betontermékek esetében jellemzően 4–6% közötti légtartalom-értéket állítunk be. A túl alacsony levegőtartalom kedvezőtlenül befolyásolja a beton fagyállóságát, míg a túlzott levegőmennyiség a nyomószilárdság csökkenéséhez vezethet. Általános tapasztalat, hogy minden további 1% levegőtartalom hozzávetőlegesen 5%-os szilárdságcsökkenést okozhat.

A laboratórium egyik legfontosabb feladata az optimális egyensúly meghatározása, figyelembe véve az előírásokat, valamint a megszilárdult betonon végzett fagyállósági vizsgálatok eredményeit.

4. ábra: Frissbeton hőmérsékletének mérése beszúrószondás hőmérővel

Hőmérséklet mérése
Elsőre talán kevésbé hangsúlyos vizsgálati szempontnak tűnhet, azonban a szélsőséges időjárási viszonyok jelentős hatással vannak mind a friss-, mind a megszilárdult beton tulajdonságaira. A frissbeton hőmérsékletének ellenőrzése kiemelten fontos, mivel a beton kötése és szilárdulása exoterm kémiai folyamat – hidratáció –, amely nagymértékben hőmérsékletfüggő. A szilárdságfejlődés magasabb hőmérsékleten gyorsabban, alacsonyabb hőmérsékleten pedig lassabban megy végbe. Téli időszakban, amennyiben a frissbeton hőmérséklete +5 °C alá csökken, a hidratációs folyamat jelentősen lelassul, fagypont alatt pedig gyakorlatilag leáll. A rendszeres hőmérsékletmérés lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy szükség van-e az alapanyagok – például a keverővíz vagy az adalékanyagok – előmelegítésére, illetve az elkészült betontermékek temperálására vagy fűtésére. Nyári időszakban ezzel szemben a túl magas, +30 °C feletti betonhőmérséklet okozhat problémát. Ilyenkor jelentősen lerövidülhet a frissbeton eltarthatósági ideje, a kötés túl gyorsan indulhat meg, ami bedolgozhatósági nehézségekhez és fokozott repedésveszélyhez vezethet.

A kedvezőtlen hatások megfelelő technológiai intézkedésekkel mérsékelhetők. Ilyen lehet például a betonozási időpont megválasztása hűvösebb napszakokra, az alapanyagok hűtése, kötéskésleltető adalékszerek alkalmazása, valamint az elkészült szerkezetek napsugárzás elleni védelme és a frissbeton szakszerű utókezelése.

(fotók: ASA Építőipari Kft)

Folytatás a következő lapszámban.