Lapszámok

2026. június XXXIV. évfolyam III. szám

Köszöntő

30 éve, 1996-ban „fertőzött” meg az építőipar. Kezdetben gyártással és termékfejlesztéssel foglalkoztam egy dekorlapokat gyártó cégnél alkalmazástechnológusi pozícióban, négy év után úgy éreztem, szükségem van a megújulásra, és továbbléptem. Érdekelt egy új építőipari szegmens, a betonadalékszerek, és ezzel együtt a kémia világa.

Ennek köszönhetően megalapítottam 2000 szeptemberében cégemet, a Beton Partner Bt.-t, melynek jelenleg is ügyvezető-tulajdonosa vagyok. Nyitott voltam minden új ismeretre, az anyagokra és azok minden egyes tulajdonságára. Sokat tudtam tanulni a szakma elismert betontechnológusaitól és a piacvezető adalékszergyártók vezetőitől. Erre egy idézet jut eszembe, melyet egy már nyugdíjban lévő tanárembertől hallottam: „csillogó szemű szakmai szivacs”. Igen, én is így éreztem magamat. Mindent tudni szerettem volna ezekről az anyagokról és a betonra gyakorolt hatásukról.

Innen indult az a ma már végtelennek tűnő „kíváncsiság”, ami a betonhoz és a betontechnológiához fűz mind a mai napig. Nagy köszönet volt cégvezetőmnek, aki sajnos már nincs közöttünk, hogy támogatott azzal, hogy beiskolázott a Műszaki Egyetem Betontechnológiai képzésére. Sok új kihívás várt rám, nem riadtam meg a számomra még kevéssé ismert betongyártási szegmensektől sem, mert mindenre szerettem volna megtalálni a szakmailag megfelelő beton- és gyártástechnológiai megoldásokat.

Vezető betontechnológusként sok olyan lehetőséget kaptam, melyek során újabb és újabb szakmai megoldásokra kellett rájönni, fejleszteni, és ezzel a felhasználói és kivitelezői kört támogatni. Nem volt lehetetlen, csak megoldandó feladat. A Duna Aréna vizes komplexumának építése során a FINA által is elismert speciális szerkezetek beton- és gyártástechnológiai hátteréért, vagy a MOL-torony kivitelezése során szakértő megbízott betontechnológusként olyan kihívásokkal találkoztam, melyek tovább erősítették bennem a vágyat a további fejlődésre és a szakmai tudás bővítésére.

A beton meghatározó szerepet tölt be az építőiparban. Az építészeti tervek, a sokszor kivitelezhetetlennek tűnő megrendelői igények komoly kihívást jelentenek, a betontechnológusnak és a kivitelezőnek egyaránt. Az újabb technológiák és alapanyagok ismeretével a korábbi évek során szerzett rutin és tapasztalat tovább építendő. A betontechnológusi pozícióban mindegy, hogy alkalmazottként vagy külső megbízottként dolgozunk, az a legfontosabb, hogy minden esetben gyors és szakmailag is tökéletes javaslatokat, megoldásokat legyünk képesek adni. Tudjuk, hogy mindenki számára a saját megoldandó gyártás és betontechnológiai kihívás a legfontosabb, ezért soha nem szabad különbséget tenni feladat és feladat között.

A szűkre szabott kivitelezési idők, vállalások sok esetben a beton fizikai és kémiai tulajdonságait is figyelmen kívül hagyják. Mindent viszont nem lehet a betonnal megoldani, mégis törekedni kell rá. A betonadalékszerek, a száltechnológia és a betontechnológia szakszerű alkalmazásával olyan kivitelezési feladatokat is el tudunk végezni, melyeket 20 évvel ezelőtt el sem tudtunk volna képzelni.

Nyitottnak kell lennünk az újra, a változásra. Szem előtt kell tartanunk a betongyártás során is azokat a törekvéseket, melyek a CO2-kibocsátás karbonlábnyom-csökkentésére irányulnak. A jelenleg érvényben lévő szabványok, műszaki előírások sok esetben magas kötőanyag-mennyiséget jelölnek a betongyártás során. Ez egyaránt vonatkozik a monolitszerkezet-építési és az előregyártott betonokra. A magas cementadagolás nem támogatja a karbonlábnyom csökkentésére tett lépések megtételét. Fontos lenne a szakmai edukáció azzal kapcsolatban, hogy milyen betontechnológiával és a betonok gyártásához alkalmazott alapanyagokkal válik lehetővé a CO2-kibocsátás csökkentése úgy, hogy a tervek, az előírások, az előregyártott termékek, a monolit szerkezetek elvárásainak maradéktalanul megfeleljünk.

Hernádi Eleonóra
betontechnológus