Lapszámok

Kék nemesbetonból készült a nyergesújfalui Szent Mihály-templom oltára. A tervező, Jahoda Róbert DLA okleveles építészmérnök bátran alkalmazta a szakrális térben szokatlan formát és anyagot.

- Amikor történeti térbe tervezünk új, szembemiséző oltárt, tudnunk kell, hogy egy olyan tárgy jelenik meg, amely a II. Vatikáni Zsinat előtt nem létezett. Ez tehát nem restaurálás, hanem valódi kortárs beavatkozás. Az ilyen helyzet mindig párbeszédet kíván: az új tárgynak kapcsolódnia kell a meglévőhöz, ugyanakkor vállalnia kell saját korának identitását is. A katolikus templom legfontosabb tere a szentély, középpontjában az oltárral – ez a tárgy nem lehet jelentéktelen, nem simulhat bele észrevétlenül a háttérbe.

A Duna-parti templom mennyezeti festményein hangsúlyos a kék szín, amely erős keresztény szimbolikát hordoz. Úgy éreztük kollégáimmal, Botka Fannival és Botzheim Bálinttal, hogy ennek a „magasban lebegő" kéknek szüksége van egy földi ellenpontra is. A forma kialakításakor a belső tér volutái, tagozatai, ritmusa adta a kiindulópontot. Néhány vázlat és agyagmodellezés után viszonylag hamar kirajzolódott az a plasztikus, felfelé áramló forma, amely egyszerre reflektál a barokk dinamizmusra és mégis kortárs eszköztárral szólal meg.

Első látásra talán szokatlan, de a tervek és a makettek alapján már a tervezési fázisban harmonikusnak tűnt ebben a közegben.

- A tárgytervezésnél mi volt a koncepció: milyen funkciónak kellett megfelelni, milyen jelentéstartalommal bír az oltár formája, színe, a felületi kialakítása?
- Az oltár a liturgia központi tárgya, önmaga is szimbólum. A forma nem öncélú plasztika, hanem teológiai jelentéstartalmat hordoz. A pálmalevél-szerű kannelúrák felfelé elsimulnak, és kirajzolják a felső lapot, a mensát, amely Krisztus feláldozott testére utal. Az oltárt Krisztus öt sebére emlékeztetve hagyományosan öt ponton jelölik meg. Ez a motívum itt is megjelenik; a jelölések közül négy történetesen az ankerhelyeket takarja, amik a szállításhoz és a beemeléshez szükséges megerősített rögzítési pontok. A kék szín Szűz Mária attribútuma. A pálma motívuma egy ősi eredetmondára is utal: a Szent Család menekülésekor a pálma lehajtotta ágait, táplálékot és árnyékot adott, a Gyermek pedig megáldotta, a szabadulás és a diadal jelképévé tette. Érdekes volt, hogy Vitális Gábor plébános atya egy másik értelmezést is megfogalmazott: számára a forma Ezékiel próféta látomásában (Ez 47,1–12) a templom küszöbe alól fakadó, életet adó víz képét idézte meg. Számomra ez a többértelműség a kortárs szakrális tárgytervezés egyik legszebb sajátossága.

- Miért a betont választotta az oltár alapanyagaként? Hogyan fogadták a megbízók ezt az elgondolást?
- Számomra a beton használata szakrális térben egyáltalán nem meghökkentő. Évtizedek óta követem és kutatom a világegyház ez irányú művészeti produktumát, és a példák azt mutatják, hogy a 20–21. században a merész anyaghasználatnak és formai kísérleteknek komoly hagyományuk van. Az oltár új liturgikus tárgy – természetes, hogy a mai ember nyelvén is megszólalhat. A nemesbeton plasztikussága, monolit jellege, anyagszerű őszintesége számomra méltó hordozója ennek a funkciónak. A fogadtatás meglepően pozitív volt: már az első bemutatáskor elnyerte a megbízóink tetszését.

- Hogyan fogadták a templomlátogatók ezt a kétségkívül egyedi oltárt? Miként szolgálja a templomban zajló eseményeket, szertartásokat?
- A hívek – kevés kivétellel – lelkesedéssel fogadták az újdonságot. A célunk az volt, hogy a tárgy kortárs legyen, de időtálló karakterrel, „klasszikus szépségként" hasson. Úgy tűnik, ez sikerült.

Felmerült például az aggodalom, hogy a kerekded formára nem lehet megfelelő oltárterítőt készíteni, de Orient Enikő textilművész bravúros megoldása ezt a problémát művészi erénnyé fordította: az oltárterítő önálló textilplasztikává vált. A felszentelés óta rendszeresen használják, a főpásztor is celebrált már rajta misét, panasz nem érkezett.

- Milyen a jövőbe mutató tapasztalatai vannak ennek a megvalósult projektnek? Lehet-e folytatása, létjogosultsága a betonhasználatnak (akár az ön tervezői munkájában) a templomokban a következő években, évtizedekben?
- A beton ma már természetes szereplője az építészeti és tárgykultúrának – akárcsak az üveg, a fém vagy a kompozitok. A kérdés nem az, hogy alkalmas-e szakrális használatra, hanem az, hogy van-e befogadó közeg. Tapasztalatom szerint a hívek és a papság gyakran nyitottabbak a kortárs megoldásokra, mint a hatósági vagy műemléki környezet. Ha ez a hozzáállás nem változik, könnyen elszigetelődhetünk attól a pezsgő, kísérletező tárgykultúrától, amely a világegyház számos pontján természetes.

Ez a projekt számomra megerősítés volt: a kortárs anyaghasználatnak helye van a templomokban – ha megfelelő érzékenységgel és teológiai tudatossággal közelítünk hozzá. Nemesbetont, látszóbetont és más kötőanyagú kompozitokat számos munkámban alkalmaztam, és a jövőben is alkalmazni fogok – mindig annak megfelelően, hogy az adott térben vagy az adott tárggyal mit kívánok kifejezni.

A betonoltár kivitelezési munkáit a VPI Kft. végezte. Hogy milyen egyedi hozzáállást, anyaghasználatot, technológiát igényelt az oltár elkészítése, miben volt újszerű ez a munka, Vajda Szabolcs PhD. műszaki igazgatótól kaptunk választ.

- Minden termékünknél és az egyedi projektek esetében is nagy szilárdságú, öntömörödő betont használunk. Az alkalmazott beton kapcsán viszonylag konzervatívak vagyunk, mindösszesen 2-3 receptúrával dolgozunk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy csak olyan keveréket alkalmazzunk, amellyel kapcsolatban több éves tapasztalatunk van, ez leginkább a beton utószilárdulása és a nagy szilárdságú öntömörödő betonoknál jellemző zsugorodás okozta repedések megjelenése tekintetében fontos.

Minden egyedi projekt esetében a legnagyobb kihívást a zsalu, az öntőforma elkészítése jelenti. Organikus formáknál – amelyek öntőformája nem készíthető hagyományos módon, zsaluhéjból – a költségek nagyon magasak. Ilyen tárgyak esetében először el kell készíttetni egy mesterdarabot, amelyre aztán fel lehet építeni egy üvegszál erősítésű műgyanta öntőformát. A nyergesújfalui oltár esetében szerencsés módon sikerült egy olyan megoldást találnunk, hogy közvetlenül meg tudtuk építeni az öntőformát oly módon, hogy CNC-vel ki lehetett marni kemény habból a tárgy negatívját. Ez mind időben, mind az anyagiak terén nagy könnyebbség volt.

- Miként alkották meg a tárgy alapját képező nemesbetont, használtak-e valamilyen különleges összetevőt, eljárásmódot? Hogyan kapta meg ezt az egyedi színt az anyag?
- A VPI Kft. által használt öntömörödő betont 15 évvel ezelőtt fejlesztettük ki betontechnológus kolléga segítségével. A receptúra semmilyen „csoda” anyagot nem tartalmaz, fehér cement, mészkőliszt, 0/8-as homokos kavics és folyósító az összetevők. A titok rengeteg kísérletezésben, a hozzávalók magas minőségében és a mennyiségek igen pontos kimérésében rejlik. Cégünk fő profilja köztéri beton bútorok tervezése és gyártása, az innen származó sok-sok gyakorlati tapasztalatot folyamatosan „visszaforgattuk” a keverékek optimalizálásába. Termékeink döntő része köztéri használatra készül, így döntő kérdés az időtállóság. A laborvizsgálatok alapján kijelenthető, hogy betonjaink vízfelvétele gyakorlatilag nulla, fagyállóságuk megfelel az XF4 kategóriának, szilárdsági osztályba sorolásuk a vizsgálatok alapján C55/67. Keverékeinkhez mindig fehér cementet használunk. Ez azért szükséges, mert a szürke cementek színe nem konstans, nem lehet színazonos tárgyakat gyártani szürke cementtel. Minden nem fehér színű tárgy anyagában pigmentált betonból készül, a szürke is. A szóban forgó oltárhoz kékre pigmentált betont alkalmaztunk. A betonhoz használt pigmentek terén alapvető kérdés a szín tartóssága. Megkülönböztethetünk szervetlen, fém-oxid pigmenteket, melyek jellemzően pasztellszínek előállítására alkalmasak, és szerves pigmenteket, melyekkel sokkal élénkebb színek is létrehozhatók. Viszont ha a szín tartósságát, az UV-állóságot nézzük, egyértelműen kijelenthető, hogy csak a szervetlen pigmentek jöhetnek szóba. A szóban forgó projekthez cobalt-aluminát pigmentet használtunk. A pigmentált betonok színét, az árnyalatokat nagyban befolyásolja az adalékanyag tisztasága. Az adalékanyagként szokásosan használt homokos kavicsok agyag- és iszaptartalmuk miatt nekünk nem felelnek meg. Csak teljesen tisztára mosott adalékanyagot tudunk használni, ennek beszerzése Magyarországon igen korlátozott, gyakorlatilag egy helyről lehet csak hozzájutni.

- Ez a tárgy beltérre készült, ez miként befolyásolta az anyagösszetételt, az alkotás folyamatát?
- Ugyanazt a receptúrát használjuk kültérre és beltérre egyaránt. Ez ebben az esetben különösen igaz, amikor az időtállóságot, a színazonosságot nagyon hosszú időre kell biztosítani.

- Milyen kihívásokat kellett leküzdeni a gyártás során? Milyen tanulságokkal járt ennek a bútornak az elkészítése?
- Ez a projekt nagyon sok új tapasztalatot és tanulságot hozott számunkra a zsalu építésével kapcsolatban. Ilyen összetett formát még nem csináltunk, csak korlátozott tapasztalatunk volt e téren. Új anyagok használata esetén több veszélyes tényezővel is kell számolni. Az öntömörödő beton úgy viselkedik, mint egy folyadék, ezáltal a hidrosztatikai nyomás nagy terhet ró az öntőformára, amit deformáció nélkül el kell tudnia viselni. A tárgyak felületi minősége függ az öntőforma felületi minőségétől és az alkalmazott zsaluleválasztótól is. Ráadásul ilyen összetett forma esetén kevés tapasztalatunk volt arra vonatkozóan, hogy a beton hogyan fogja pórusmentesen kitölteni a teret, hogyan lesz a tárgy felülete mindenhol teljesen pórusmentes és homogén. Az izgalmakat fokozta, hogy egyszer lehetett próbálkozni. Sem idő, sem anyagi keret nem volt egy esetleges második darab legyártására.

(fotó: Jahoda Róbert, Bohus Réka)