Lapszámok

Az ipari padlók egy része, főleg ahol a speciális felületi igények közül az élelmiszeripari, vegyszerállósági, csúszásmentességi, repedéstágassági, elektrosztatikussági, de akár az esztétikai követelmények kerülnek előtérbe, műgyantabevonatot kap. Ezen felsorolt tulajdonságok bármelyike, de a kombinációjuk is indokolhatja a műgyantabevonat készítését, bár egy-egy követelményre vannak más felületképzési megoldások is. Mindenesetre a műgyantabevonatok több évtizedes múltra visszatekintő, kipróbált, kifinomult és sok esetben jó megoldásokat jelentenek a felületi rendszerek között.

Teremgarázs (forrás: Reha-Bau Kft.)

Azonban a műgyanta bevonatoknak is vannak olyan tulajdonságai, amik a rendeltetésszerű használhatóság és a tartósság szempontjából is gyenge pontok lehetnek, kockázati tényezők. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne alkalmas a műgyanta mint bevonati anyag az ilyen alkalmazásokra, hanem azt jelenti, hogy nagy odafigyelés szükséges mind a rétegrend megtervezésénél, az anyagok összeállításánál, mind a kivitelezésnél, sőt a karbantartáskor, takarításkor is. Ezek közül ebben a cikksorozatban a repedésáthidalási képességet, illetve a repedésérzékenységet elemzem, ugyanis az utóbbi időben több beruházói, üzemeltetési reklamációval találkoztam, de egyébként is gyakori probléma a műgyantabevonatok repedésérzékenységének kérdése.

Bár műgyantabevonatokat sokféle felületre fel lehet vinni (pl. fémre, aszfaltra stb.), mégis az építőiparban leggyakrabban betonfelületre (betonaljzatra vagy cementesztrich padozatra) építenek műgyanta rétegrendet. Ipari, kereskedelmi, turisztikai létesítményekben sok helyen láthatunk ilyen alapvetően esztétikus megjelenésű felületet. Az esztétikus megjelenés különösen fontos pl. rendezvényközpontokban, nagy közösségi terekben, wellnesslétesítményekben, sportcsarnokok közlekedő- és lelátó területein.

A műgyantabevonatok nem éppen a legolcsóbb felületképzési kategóriába tartoznak, emiatt elvárás, hogy a műszaki megfelelőség mellett szépnek is kell lenniük. A műszaki követelmények megfogalmazása köthető egzakt mérőszámokhoz és mértékegységekhez, de az esztétikai szint az már szubjektív tartalmakat is hordoz. A műgyantabevonatok színére már közel száz éve használatos az ún. RAL-skála (színkódok), a bevonat színe tehát egzakt módon kifejezhető, bár az idő elteltével minden polimer fakul, még a nagyobb UV-állóságú műgyanták is nagy felületen évek elteltével akár egyenlőtlenül is halványulnak.

Élelmiszeripari műgyanta bevonat (forrás: Interfloor Kft.)

Egy másik követelmény, ami szinte mindig előfordul a bevonatoknál, a repedésmentesség. Még ipari üzemekben, raktárakban sem látnak szívesen repedéseket egy egységes kinézetű, homogén színű felületen, nemhogy egy sportarénában, gyalogos közlekedőtereken vagy éppen wellnessközpontban. Az ilyen létesítmény tervezője is azért írja ki a műgyantabevonatot, mert reméli, hogy nem lesz rajta repedés, megoldható repedésmentesen. Nem is láttam még látványterveken, de még a műgyantás szakkivitelezők referenciafotóikon sem repedéses felületet. Ezt persze érthető, de mégis szükséges olyan természetes fizikai jelenségeket figyelembe venni már a tervezéskor, amik elkerülhetetlenek még gondos kivitelezés esetében is.

A repedések a szerkezet alakváltozása során keletkeznek, az alakváltozások nagy része természetes jelenségekből származik, olyanokból, amiket a jelenlegi építési technológiákkal nem tudunk elkerülni, legfeljebb káros hatásukat csökkenteni. Fontos kiemelni, hogy a műgyantabevonatok egybe vannak épülve, össze vannak kötve a fogadószerkezettel, azzal „együttdolgozó” szerkezetet alkotnak, nem burkolatok, amelyek külön szerkezetnek minősülhetnének. A műgyantabevonatok repedése nem a bevonat repedése miatt történik, hanem a fogadóaljzat repedése miatt következik be. Ha csak a bevonat reped meg, akkor az a nem megfelelő anyagszilárdság vagy tapadás miatt szokott történni, és inkább felválási hibát jelent. Ez utóbbi azonban sokkal ritkább, mint a fogadószerkezetben keletkezett repedés miatti átrepedés, amikor a fogadóaljzatban bekövetkezett repedés magával húzza, átrepeszti a bevonatot is.

Az ilyen, a fogadószerkezetben bekövetkezett repedések keletkezését okozó természetes hatás pl. a zsugorodás jelensége. Minden, az építőipari gyakorlatban készített cementkötésű anyag, így a beton is, az esztrich is zsugorodik a kötési, száradási, szilárdulási idő alatt. Mivel a szilárdulási idő több hónap, akár fél év, sőt esetenként még több is lehet, az épített szerkezet ezen időszak alatt kényszeralakváltozásoknak van kitéve. Nyilván nem lehet megvárni, hogy egy-egy előregyártott vagy monolit beton, vasbeton, feszített betonszerkezet fél évet, évet, éveket álljon amiatt, hogy a zsugorodás lejátszódjon, hiszen az építést mihamarabb be kell fejezni, és át kell adni az épületet használatra.

A zsugorodás mellett még egyéb kényszeralakváltozást okozó hatások is vannak, többek között a hőtágulás és a kúszás (lassú alakváltozás terhelés hatására, azaz ernyedés). A hőtágulás miatt pl. nem szabad sokat várni egy megkezdett építés befejezésével, mert az időjárási hatásoknak kitett szerkezetekben a hőmérsékletváltozás szintén kárt tehet.

ásokon kívül még jelen vannak az épített szerkezet életében magából a mechanikai terhelésekből származó erők, nyomatéki és egyéb hatások, amikre az épület statikai méretezése alapvetően készül. A beton, vasbeton, feszített betonszerkezet repedést okozó hatásai közül kiemelem a nyomatéki hatásokat, melyek a repedések megjelenése szempontjából a leggyakoribbak. Mind lemezekben, mind gerendákban, mind pillérekben keletkeznek nyomatékok, melyek az ún. húzott oldalon húzófeszültségeket okoznak. A húzófeszültségek pedig megrepesztik a betont ott és akkor, ahol és amikor a húzófeszültség túllépi a beton húzószilárdságát.

Mivel a beton alaptulajdonsága, hogy a húzószilárdsága többszörösen kisebb a nyomószilárdságához képest, a méretezéseknél ezt figyelembe veszik. Sőt, a szabványos méretezések legfőképp ebben az ún. II. feszültségi állapotban készülnek (megrepedt szerkezet), ahol a betonerősítés, a vasalás veszi fel a terhelést. Ilyenkor már nem számolhatunk a beton saját húzószilárdságával, hiszen már kimerült, elrepedt a szerkezet.

Tehát ha már a tartószerkezeti méretezés is figyelembe veszi azt, hogy pl. egy vasbeton födémlemez megreped, amire éppen egy műgyantabevonati rendszert terveztek, akkor szükségszerű (lenne) azzal is foglalkozni már a tervezés során, hogy mit kezdünk a ki nem zárható, sőt tervezett repedésekkel. A magam részéről, mint betontechnológus, hiányolom azt, hogy ezzel a tervek nem foglalkoznak kellő mélységgel.

Az építész tervekben, a műszaki leírásban, a rétegrendkiírásban időnként ugyan találkozom ún. repedésáthidaló műgyanta meghatározással, de azok nem szoktak összhangban állni a statikai tervben kiszámolt repedéstágassággal. Gyakran látok olyan tervezői kiírást is, hogy még a repedésáthidaló kifejezés sincs megfogalmazva, hanem legfeljebb az szerepel, hogy az igényeknek megfelelő műgyantabevonat készüljön a kivitelező által megadott módon.

Ez utóbbi megfogalmazás sem feltétlenül rosszabb, mint az, amikor ki van írva a repedésáthidaló műgyantabevonat, de nem áll összefüggésben a tartószerkezeti tervben kiszámolt repedéstágassággal. Amikor az építész tervező a kivitelező, még jobb esetben a szakkivitelező felé irányítja a bevonati rétegrend megtervezését, közelebb segíti a folyamatot az optimális megoldáshoz.

Élelmiszeripari műgyanta bevonat (forrás: Interfloor Kft.)

Ideális megoldás (azaz nulla repedéskockázati tényező) ugyan nem létezik a fentebb leírt természetes kényszerjelenségek miatt, de azzal, hogy már számolunk a repedéskockázattal, a repedések esetleges megjelenésével, radikálisan csökkenthetjük a felületen megjelenő repedések kialakulásának rizikóját. Adott esetben módunkban áll szabályozni a repedések helyét fugák képzésével és a megfelelő műgyanta anyagok összeállításával. Egy ilyen optimalizálási folyamat során, a jó megoldás érdekében, együtt kell(ene) működnie az építész tervezőnek a statikussal, a generálkivitelezővel, a műgyantabevonatot készítő szakkivitelezővel, vagy legalább a műgyantagyártó technológusával, bevonva magát a megrendelőt, beruházót is a konzultációba.

Tudom, hogy a gyakorlatban a legtöbbször elkülönül a tervezés a kivitelezéstől mind a közbeszerzéses projektek, mind a magánberuházások esetén a versenyeztetés miatt, de azzal is segíthetik a tervezők (mind az építészek, mind a statikusok) az optimalizálási folyamatot, hogy jobban megismerik és figyelembe veszik azokat a hatásokat, amik a kész, végleges felületek megjelenését meghatározzák, befolyásolják. Emellett a generálkivitelezők is, akiknek nagyobb kivitelezési tapasztalatuk van, felhívhatják a beruházó figyelmét ezen és ehhez hasonló kockázatokra, és azok csökkentésének módjára. Ez véleményem szerint nem jelent versenyhátrányt ahhoz képest, hogy inkább nem beszélünk a rizikófaktorokról, különösen olyanokról, amik gyakran okoznak csalódást a megrendelőnek. Sőt, ezt a problémakört szakszerűen felvezetve és bemutatva az optimális megoldást még versenyelőnnyé is válhat.

A műgyantabevonatok repedései nemcsak esztétikai hibák, hanem a rendeltetésszerű használatot is korlátozzák, a szerkezet tartósságát pedig csökkentik. A következő cikkben, a folytatásban ezen használati és tartóssági kockázatokról, a repedésáthidaló képesség korlátairól és a megoldási lehetőségekről lesz szó.