Lapszámok

Közel negyven évnyi, a hazai cementiparban meghatározó szerepet játszó szakmai pályafutása elismeréseként CeMBeton Életműdíjat vehetett át Mikita István a 2025-ös Beton Fesztiválon. Mikita István gépészmérnökként végzett, 1986-ban csatlakozott a Hejőcsabai Cementgyárhoz, ahol végül gyárigazgatóként dolgozott, széles körű szakmai tapasztalatot szerezve a klinker-, cement-, mész- és mészhidrát-termelés irányításában. Lábatlanban és Miskolcon, majd 2011-től a Lafarge (később Holcim) Magyarország Kft.-nél volt gyárigazgató, a Királyegyházi Cementgyár zöldmezős beruházásának elindításában és a gyártósor beüzemelésében, a termelés felfuttatásában vett részt. A cementipar hazai fejlődéstörténetéből az egyik legnagyobb előrelépésnek az alternatív tüzelőanyag bevezetését tekinti, amelynek elfogadt

- Épületgépész-tervezőként kezdtem a pályámat, de nem igazán éreztem jól magamat egy íróasztal mögött, emiatt is váltottam az építőanyag-iparra, '86-tól folyamatosan a cementiparban dolgoztam. Minden lépcsőfokot bejártam, így megismertem, hogy miként kell cementet gyártani. 2000-től új kihívásokkal nézett szembe az iparág, a legnagyobb kihívás az alternatív tüzelés megvalósítása volt. Ez Nyugat-Európában már meghonosodott, de Magyarországon akkor még gyerekcipőben járt. Először Hejőcsabán, aztán 2002 és 2004 között Lábatlanban indítottuk el ezt a projektet, majd 2011-től Királyegyházán.

- A szakmában hogyan fogadták, hogy valaki egy ilyen új szemlélettel bír?
- Nemcsak a szakmában volt új a kihívás, hanem az egész országban. Meg kellett szerezni a szükséges engedélyeket, ehhez a gyárak környezetében élő embereket lakossági fórumokon tájékoztattuk, hogy egészségesebb környezetben fognak élni. Parázs viták alakultak ki annak idején. Emlékszem, a Miskolci Egyetem fizikaprofesszora eljött az egyik nyílt napunkra a miskolci gyárba, hogy a helyszínen tájékozódjon erről az új tüzelési technológiáról. Számos kételye volt ezzel kapcsolatban. Amikor azonban belépett a gyárba, azt mondta, hogy nincs több kérdése. Azokkal a műszerekkel, amikkel ellenőriztük a bejövő alapanyagok és a cement minőségét, meggyőztük, hogy semmi ok sincs az aggodalomra. Az országban lassan kezdett fejlődni a hulladékokból előállított tüzelőanyagok iparága, a szelektív gyűjtés, válogatás egy tanulási folyamat volt a gyárakban, a lakosság körében, de így jutott megfelelő minőségű tüzelőanyaghoz a cementipar.

Engem a külföldi tulajdonosi körök inspiráltak, először egy svájci gyárban láttam rá, hogy ez milyen jól működik a különböző nyugat-európai országokban, ezért vetődött fel, hogy miért nem próbáljuk meg Magyarországon is. Sokévi kitartó, szívós munkával sikerült elérni, hogy hazánkban is felhasználják a különböző energiatartalmú anyagokat tüzelőanyagként.

- Ha visszatekint a majdnem négy évtizedes pályafutására, hogy látja a cementipar, a cementtermékek változását, fejlődését?
- Technikai szempontból a magyar cementipar az európai átlag fölött van, az energia felhasználása, a szén-dioxid-kibocsátások, a környezetvédelem az európai átlagnál sok mindenben jobb. A cementtermékekben az utolsó 15–20 évben óriási fejlődés ment végbe. Az első időszakban még csak a tömegtermelés számára gyártottak viszonylag alacsony vagy közepes minőségű termékeket, utána jöttek be a különböző igényeknek megfelelő, így az alacsony hőfejlesztésű, nagy kezdőszilárdságú cementek, és ezek az új gyárak képesek voltak már ezeket a termékeket is jó minőségben előállítani. Van egy mondás a cementiparban: nem baj, ha a cement rossz, de ha egyenletesen rossz, az egy nagyon jó cement, azzal kiválóan lehet dolgozni. Tehát nemcsak az a lényeg, hogy jó szilárdsági kategóriában, de egyenletes minőségben tudják termelni a gyárak. Az a legnagyobb kihívás a tömegtermelésben, hogy mindig ugyanazt a terméket állítsuk elő, hogy a végső felhasználók, a betonüzemek ezzel pontosan, precízen tudjanak dolgozni.

- Ön több mint egy éve nyugdíjas. Van-e esetleg kapcsolata a szakmával, figyelemmel kíséri-e a történéseket?
- Ezt a 40 évet nem lehet egyhamar elfelejteni. Megvannak a kapcsolataim a régi kollégákkal, ők is sok mindent mesélnek, illetve a híreket is olvasom. Most sajnos nem azt látom, hogy jó irányba menne az iparág, egyre kevesebbet termelnek a gyárak, az adózási szabályok sem kedveznek, de bízom benne, hogy ezen is túl leszünk, és újra vis - szatér a korábbi felívelő időszak, ami hosszú időn keresztül jellemezte a cementipart.