Lapszámok

Az ipari padlók folytonosan, rugalmasan alátámasztott beton, szálerősítéses beton, vasalt beton vagy vasbeton szerkezetek. Hasznos terhelésük általában a raktározással (tárolás, belső szállítás targoncákkal), árukezeléssel (csomagolás, komissiózás), speciális terhelésekkel (gyártó-, csomagoló-, vágó-, préselőgépek stb.) függenek össze. Az ipari padló alapvetően nem tartószerkezet, nem alaplemez, ezért tágabb a statikai megoldások köre, és jól optimalizálható ezek költséghatékonysága is.

Amikor egy csarnokot megépítenek, akkor vagy konkrét célú használatra (pl. gyártócsarnok), vagy általános használatra (pl. logisztikai raktár) építik. Tekintettel arra, hogy az utóbbi néhány évben megnövekedett a fluktuáció a csarnoküzemeltetők, bérlők körében, az új bérlő gyakran nagyobb terheléssel szeretné használni az ipari padlót, mint amit az képes felvenni.

1. kép: Gyenge ágyazat miatti padlósüllyedés

Egyre több ilyen eset áll elő, ami annak is köszönhető, hogy a költségoptimalizálás során a beruházáskor éppen az akkor szükséges terhelésekre méretezték és építették meg az ipari padlót. Persze a legtöbbször van egy kis tartalék a méretezésben, tehát ha nem hibás a szerkezet, akkor valamivel nagyobb a terhelési kapacitása, mint a tervezett, de hogy mennyivel és hogy elegendő-e az új funkcióra, az már kérdéses.

Éppen ezért funkcióváltás esetén egy komplett teherbírási ellenőrzés és állapotfelmérés szükséges. Ennek menetéről, hogy meghatározzuk, mit tud valójában az ipari padló, különös tekintettel az új terhelések szempontjából, a Beton újságba már írtam cikket 2021 áprilisában (https://www.betonujsag.hu/lapszamok/cikk/2422/mit-es-hogyan-tudhatunk-meg-utolag-az-ipari-padlokrol-a-teljes-koru-diagnosztika-folyamata - XXIX. évf. II. szám).

Amikor már tudjuk, hogy a meglévő szerkezet milyen terhelési kapacitású, és egyébként az ipari padló általános műszaki állapota is megfelelő, akkor összehasonlíthatjuk az új, tervezett terhelési követelményekkel. Ezek általában nagyobb polcterheléseket vagy nagyobb targoncákat jelentenek, esetleg öntvények, fémkalodák, de lehetnek – és ez egyre gyakoribb – mezzaninok, acélszerkezetű galériák is.

Amikor csak 10–15%-kal növekszik meg a teherbírási igény, az nem szokott különösebb problémát okozni, ilyenkor általában elegendő az ipari padló repedéseinek javítása, esetleg a teherátadás fokozása a repedés mentén utólagos acéltüskés „varratolással”, de ha 30–50%-os vagy e feletti az igény, akkor már statikai megoldásra van szükség.

2. kép: Ipari padló fugái melletti injektálás, ami stabilizálja a felső ágyazati réteget

A mozgástér ez esetben nem túl nagy, mert a betonlemez vastagságát, a beton nyomó- és hajlító-húzószilárdságát, a vasalást, a lemez keresztmetszeti tulajdonságait érdemben nem lehet növelni. Ennek ellenére egyáltalán nem érdektelen az, hogy megvizsgáljuk, milyen megoldásokkal, intézkedésekkel lehet akár néhány 10 százalékot is nyerni.

Az ipari padló egy komplex rendszer, a teherbírása a lemezvastagságon túl nemcsak magának a beton, vasbeton, szálbeton szilárdsági és alakváltozási képességeitől függ, hanem nagy mértékben attól is, hogy milyen az alátámasztása. Mekkora és mennyire egyenletes teherbírású az ágyazat, az alépítmény és az altalaj kb. 4-5 méter mélységig.

Az ágyazati és talajrétegek geotechnikai vizsgálata után meg lehet becsülni az alépítmény teherbírását, és ha gyengének bizonyul, akkor meg kell vizsgálni a feljavítási lehetőségeket. A teherbírás, a tömörségjavítás lehetősége az injektálás, amikor az iparipadló-lemezen átfúrt lyukakon keresztül speciális kitöltőanyagot juttatunk be a talajba nagy nyomással.

Az injektálásnak két fő típusa létezik az ipari padlók körében. Az egyik a padlólemez alatt közvetlenül keletkezett hézagok, kisebb üregek feltöltése, ezzel a padlólemez stabilitásának, folytonos, közvetlen alátámasztásának, egységes teherbírásának a rehabilitációja, esetleges billegésének megszüntetése. A táblabillegés, melyek a fugáknál, dilatációknál, lemezszéleknél keletkeznek, esetleg repedéseknél, nemcsak a targoncák közlekedését nehezíti, akadályozza, hanem teherbíráscsökkenést is okoz, hiszen a lemezszélek, lemezsarkok amúgy is az ipari padló gyenge pontjai, de ha még hozzá nincs is alátámasztva rendesen, akkor táblatörések is kialakulhatnak (1. kép). Az ágyazat felületi injektálása a fugák, repedések mentén történik (2. kép). Ez az injektálási megoldás nem növeli az egész ágyazati, alépítményi szerkezet teherbírását, hanem kiegyenlíti, homogenizálja azt, de van, amikor ez is elegendő.

Abban az esetben, ha az egész alépítményi rendszer gyenge, tehát nem, vagy nem csak a padlólemez alatti közvetlen üregesedés a probléma, hanem az egész alépítményt kellene feljavítani, a mélyinjektálás tud jó megoldást adni. Szintén a padlón keresztül, furatokon keresztül jut be az injektálóanyag az alépítménybe, de egészen mélyre, az ipari padló statikai határmélységéig, vagy akár a teherbíró talajrétegig is van lehetőség az alépítmény, altalaj stabilizálására, teherbírásának megfelelő mértékig való feljavítására.

A mélyinjektálás során perforált acélcsöveket hajtanak le az előre megtervezett raszterben és mélységig, a csöveken keresztül pedig speciális injektálóanyagot juttatnak be nagy nyomással úgy, hogy az injektálóanyag a csövek közti talajt mind vízszintes, mind függőleges irányba kitöltse, ezzel stabilizálja és növelje a teherbírását (3. kép). Azt, hogy milyen esetben, milyen mélyre, milyen raszterbe kell elhelyezni a csöveket, milyen legyen a perforáció, az adott cél és a talajszerkezet tulajdonságai döntik el. Optimalizálásra van szükség, a különböző összetételű, tömörségű talajok más-más megoldást igényelnek.

3. kép: Mélyinjektálás, ami az alépítményi rétegeket erősíti.

Az injektálóanyagok leggyakrabban habcement vagy cementtej, esetleg epoxi- vagy poliuretán gyanták. A műgyanta polimerek a vízzáróságot tudják kezelni és hajlító-húzószilárdságuk is jelentős. A cement azért is használatos gyakran, mert költséghatékonyabb lehet és vízre nem érzékeny, sőt a nedvesség utószilárdulást is eredményezhet. A talajvíz jelenléte természetes és gyakori még a felső zónákban is, és ha ehhez még hozzászámítjuk a csapadékból a talajba jutó víz beszivárgását, állékonysági, mechanikai, szilárdsági és tartóssági szempontból a legtöbbször a habcement és a cementtej adja az optimális megoldást.

Geotechnikussal, szerkezettervezővel megtervezhető az alépítmény feljavításának a folyamata, a mélyinjektálás, de akár a mikrocölöpözés is. A mikrocölöpözés akkor kerül előtérbe, ha csak egy-egy helyen, pl. egy galéria vagy gépláb alatt szükséges az alépítmény megerősítése. Ilyenkor az ipari padlónak egy kis területét, pl. lábanként egy-egy 20–30 cm-es négyzet alakú részt vágnak ki az ipari padlóból, és az alatt hajtják le a mikrocölöpöket. Ebben az esetben általában poliuretán műgyantát használnak a nagyobb nyomó- és hajlító-húzószilárdságuk miatt, nagy nyomással a cölöpbe juttatva. A padlóból kivágott részt pedig szintén nagy szilárdságú javítóhabarccsal vagy azzal módosított betonnal töltik és tömörítik vissza, esetenként bekötve vasalással az ipari padló keresztmetszetébe.

Ezekkel a megoldásokkal az ipari padló alátámasztását jelentősen meg lehet erősíteni, amivel az ipari padlóban a függőleges, hasznos terhelésből (pl. targonca, polcrendszer, mezzanine stb.) származó nyomatékokat, lehajlásokat, alakváltozásokat számítani lehet becslés szinten. Mindenképpen körültekintően kell eljárni, hiszen sok bizonytalanság lehet, főleg az alépítmény és az altalaj szerkezetében. Ezért nagyon gondos és komplex diagnosztika szükséges. A különböző injektálásos eljárásokat kombinálni is lehet egymással.

Amennyiben azonban az derül ki a vizsgálatok során, hogy biztonsággal nem lehet megerősíteni az ipari padlót az alépítmén - nyel együtt, hogy megfeleljen az elvárásoknak, akkor még a teherelosztással, esetleg a pontszerű terhek, lábak, pillérek felfekvési területének a növelésével vagy a tartólábak sűrítésével is lehet operálni.

Az is megoldás lehet, hogy a meglévő padlólemezre új ipari padlót építünk, vagy rábetonozunk a meglévőre statikai összekapcsolással. Ennek is megvannak természetesen a műszaki feltételei, például, hogy együttdolgozóvá lehet-e tenni az alap ipari padlót és a felbetont. Van-e lehetőség a padlósík megemelésére, ha van, akkor az milyen következményekkel jár a használatra, a küszöbökre, a belmagasság-csökkenésre, illetve, hogy ezek mennyiben korlátozzák a használatot, és hogy megéri-e egyáltalán ez a beavatkozás.

Végső soron a meglévő ipari padló bontása és új építése is megoldás lehet, de ez általában költségesebb, és ami egyes helyzetekben talán fontosabb, hosszabb, több hónapos művelet.

(fotók: a szerző)