Köszöntő
Édesapám az építőiparban dolgozott, sokat jártam vele gyerekként az építkezésekre, illetve a gyárba, így itt, valamint az otthonunk környékén felmerülő munkákkal kapcsolatban találkoztam először a betonnal. Együtt kevertük a betont, az építkezéseken pedig megmutatták, sőt ki is próbálhattam a gépeket, mindezek az élmények az építészmérnök szakma felé tereltek. Az MSc-képzést követően a Műegyetemen szereztem betontechnológus képesítést. Leginkább az épületszerkezeteket szerettem meg az egyetemen, a tervezés helyett a műszaki irány volt érdekes számomra. Sok betonépülettel, híres építésszel kerültem kapcsolatba az egyetemen, talán azért is, mert mindig is érdekelt a beton, különleges anyagnak tartottam. Egy időben sokat maketteztem is, és bár általában gipszből készítettem ezeket az apró tárgyakat, ennek a formálhatósága indított abba az irányba, hogy – mivel az is egy hasonlóan képlékeny anyag – betonban gondolkodjak. Az effajta kreativitásom újra fellobbant az utóbbi időben, a Beton Fesztiválon is bemutattam néhány beton makettemet, amelyekkel a jövőben komolyabban szeretnék foglalkozni.
Hat évvel ezelőtt kerültem építész- és termékfejlesztő mérnökként a PREbetonhoz. Ennél a cégnél számos projektben adódott lehetőségem a tudásom kibontakoztatására, egyben az alkotókészségem megélésére szinte minden téren, legyen az tervezés, kutatás, anyagtechnológia, szervezés, betontechnológia, receptúra előállítása – most épp a Műegyetemmel próbálunk közösen együtt dolgozni különböző projekteken. Mivel részese vagyok a projekteknek, az elejétől a végéig nyomon tudom követni a betontermelést és a -gyártást. Időről időre igazán különleges projektek is adódnak, így például a nyáron készítettünk egy betonszobrot, amellyel kapcsolatban a betontechnológiától kezdve a tervezésen át több fázisban is részt vehettem. Mindezen munkák feltétele, hogy folyamatosan és széles spektrumban képezzem magamat, ami a szakmai előmenetelemnek is kiváló alapot teremt.
Az építőipar jelentős átalakuláson megy keresztül, a folyamatot a szakmánkat érintő mindennapi kihívásokra talált megoldások is előreviszik. Reagálnunk kell a szűk a gyártási időre, aminek következtében mindent gyors tempóban kell előállítani. Sokszor nincs elég idő a teljesség igényével felmérni az anyagi költségeket, az erőforrás-igényeket, a mindennapi munka feszített ütemben zajlik, amit nem könnyű például anyagtechnológiában lekövetni. A beton igényli, hogy több időt szánjunk rá, elég csak a 28 napos kötési szilárdságra gondolni. Hogy pontosabban és konkrétan átlássuk a folyamatokat, illetve jól tudjunk tervezni velük, ezek összehangolása talán a legnehezebb. Mindennapi kihívás, hogy minden időre, ráadásul megfelelő műszaki tartalommal és minőségben elkészüljön, és még gazdaságos is legyen.
Bár már nagyon sok mindent tudunk a betonról, az anyagkutatás terén még rengeteg lehetőséget látok benne. A szakma az utóbbi években a környezettudatosság felé indult el, mivel a betont alkotó egyik elem, a cement az egyik legnagyobb karbonlábnyommal rendelkező termék. Minket is állandóan foglalkoztat, hogy miként tudnánk csökkenteni a mennyiségét a saját termékeinkben. Azt gondolom, hogy az építőiparban működő vállalatoknak valóban többet kellene tenniük a környezet védelméért, nem úgy kezelni ezt a területet, mint valami szükséges rosszat. A betonipar környezeti hatásai ugyanis igen jelentősek a világra. Ezért is kellene jobban odafigyelnünk, hogy amit épp most csinálunk, például hogyan és mit termelünk, az a szakmánkat, de főleg az utódaink jövőjét nagy mértékben befolyásolja. Fontos, hogy ne csak beszéljünk ezekről a dolgokról, hanem tegyünk is értük.
Kasik Tamás
építész-, termékfejlesztő mérnök
PREbeton Zrt.