Lapszámok

A Varsó szívében található Modern Művészetek Múzeumának egyszerű, fehér épülete nemcsak a főváros lakói, hanem az egész ország számára is lenyűgöző. A minimalista külsővel, de komplex belső kialakítással rendelkező épület megvalósíthatóságának kihívásai világviszonylatban is igazi remekművé teszik a múzeumot.

Vízió és terv
Az egyedülálló létesítményt a New York-i székhelyű Thomas Phifer & Partners tervezte, és teljes egészében fehér látszóbetonból készült, Rohožník-i CEM II/A-LL 52,5N fehér cementtel.

A 25 méter magas múzeum közel 20 000 négyzetmétert foglal el, négy föld feletti és két föld alatti szinttel. A belső terek több mint 4 500 négyzetméternyi kiállítótérrel rendelkeznek. Az épületben oktatótermek, restaurálóműhely, műtárgyraktár, előadóterem, olvasóterem, modern bisztró könyvesbolttal, valamint egy 150 férőhelyes mozi is helyet kapott.

A főbejáraton belépve egy kettős lépcsőrendszer fogadja a látogatókat. Az első és második emeletre tervezték a fő galériákat, amelyek a központi geometrikus lépcső köré szerveződnek. Mindkét kiállítási szinten panorámaablakos terek találhatók, kilátással Varsó látképére. A sok természetes fény és a nagy terek a nyitottságot, a toleranciát és Lengyelország 35 éve beköszöntött demokratikus korszakát hivatottak jelképezni. A tervező elmondása szerint számára a fény a felvilágosodást is jelképezi, ezt pedig a betonépület hófehér belső terei tökéletesen tükrözik.

A kiterjedt üvegfelületek célja, hogy megnyissák a teret a város felé. Az impozáns homlokzatot egy hosszú ablakrés lágyítja, amely az épület közepén helyezkedik el. A vezető építész, Thomas Phifer szándéka az volt, hogy az épület megvilágított belső tere az utcáról és a térről is látható legyen, ezzel hívogatva a járókelőket, hogy lépjenek be, és fedezzék fel a kiállításokat. Az új épület találkozási pontként és művészeti élmények helyszíneként nyílt meg, célja, hogy az ország minden részéről és külföldről is vonzza a látogatókat.

Kihívás
A projektmérnökök számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az épület alapja egy metróállomás és vasúti alagutak fölé került. Az épület alapterületének közel 60%-a közvetlenül a föld alatti vasúti infrastruktúra fölött helyezkedik el. Az elsődleges tartószerkezet 128 betonpillérből áll, amelyek több mint 30 méter mélyre nyúlnak a földbe, körülölelve a metró szerkezetét. A pilléreket csak meghatározott helyeken lehetett elhelyezni, amit figyelembe kellett venni az építészeti koncepció kialakításakor.

A természetes fény bejuttatása érdekében két nagy tetőablak került a tervbe. Az egyik látványos fényhatást biztosít az előadóteremben, a másik a központi, monumentális lépcső fölött, kiemelve annak kettős spirál formáját és egyedi ritmusát. A különleges geometria miatt áthidaló gerendákat kellett alkalmazni, amelyek elvezetik a tető terhelését az ablaknyílásoktól. A gerendák gondosan megtervezett vasalása védi a szerkezetet a repedések kialakulásától. Mivel az épület szerkezetében használt látszóbeton egyben a belső tér burkolata is, a tervezőknek és kivitelezőknek tökéletesen kellett megtervezniük a munkafolyamatokat. A betonozási munkák szigorú sorrendjének összhangban kellett lennie a tökéletes zsaluzással és a tervezett dilatációs hézagokkal. Emellett már a kivitelezés korai szakaszában kiemelt szerepet kapott az elektromos szakemberek összehangolt munkája.

Kivételesen ragyogó fehér látszóbeton
A múzeumhoz használt látszóbeton absztrakt és minimalista megjelenésű. Célja, hogy kiemelje a Modern Művészetek Múzeumának központi terét és egyben üres vászonként szolgáljon a művészet számára. Nagyon fontos szempont volt, hogy az épület összképe ne vesszen el az előregyártott elemek panelkapcsolatai között. Ehelyett a homlokzat helyben öntött monolitbetonként valósult meg.

Az első lépés egy speciális betonkeverék kifejlesztése volt, amely egyedi karaktert ad a projektnek.

A cement különleges színe, a homok világos színe, a titán-dioxid hozzáadása, az öntisztító adalékok és a víz aránya mind kulcsfontosságúak voltak a receptúrában.

A receptúra kialakításának kezdetén több fehér betonmintát készítettek különböző cementgyártóktól. A terméknevek nem voltak ismertek az építészek számára – csak az árnyalat számított. A nem megfelelő mintákat elvetették, és a Rohožník White portfólióból kiválasztották a CEM I 52,5N és CEM II/ALL 52,5N típusokat további tesztelésre és nagyobb felületű minták készítésére.

Végül a legmagasabb elvárásokat is kielégítő CEM II/A-LL 52,5N cement bizonyult a legalkalmasabbnak az építészek számára, meggyőzve a kivitelezőcéget, hogy az egész létesítményben ezt az anyagot használják – így született meg az egyedi épület, amely, ahogy Thomas Phifer mondja, „fehér keret a művészet számára”.

(fotók: a szerző)