Diploma mellé egy tulipán – betonból!
A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara évek óta formabontó ajándékkal búcsúztatja mesterszakos hallgatóit: betonból készült tulipánokkal. Az egyedi szobrok alkotója Budán Miklós szilikátművész, a PTE Művészeti Kara és a Pécsi Művészeti Szakgimnázium tanára.
– A tulipán a KTK logója, és egy előremutató, innovatív ajándéktárgyat szerettek volna létrehozni. A beton az ő ötletük volt, ezért is kerestek meg engem, hogy a kétdimenziós tulipán motívumból csináljunk egy tárgyat. Hosszú folyamat volt, amíg létrejött ennek a lemodellezése, illetve az öntése. Az évek alatt sokat tanultam én is, a sorozatgyártás alatt sok minden kikristályosodott, hiszen lassan már 10 éve minden évben 200–250 darab készül. A visszajelzések alapján úgy tudom, szeretik őket, és a hallgatóknak is fontos.
– Mi a betontulipánok elkészítésének folyamata, technikája?
– A magmodellt egy gipsz gömbből kifaragtam, arról vettem egy negatívot, majd ebbe újra gipszet öntöttem , hogy legyen egy biankó formám. Ezután a rajta lévő feliratot kézzel faragtam bele, azt követően pedig erről a modellről vettem több szilikon negatívot. Egy nagyon finom, jól színezhető fehér alapanyagot használok, hogy a színt én tudjam beállítani, és a kötésgyorsított receptúrának köszönhetően jól lehet vele haladni.
– A munkája során hogyan használja a betont?
–A művészképzésben veszek részt, nem vagyok mérnök, nem kell olyan kihívásoknak megfelelnem, mint annak, aki az építészetben dolgozik. Általában CEM I-es fehércementet szoktam használni, mert jól működik együtt az adalékszerekkel, és nagyon finom és kemény felület alakítható ki vele. Az R-es gyorscement pedig azért jó, mert minél hamarabb megköt, annál hamarabb válik öntartóvá a termék. Tisztában vagyok azzal, hogy 4 mm szemnagyságméret alatt habarcsról beszélünk, viszont elég komikusan hangzana, ha a szobraimra habarcsszoborként hivatkoznék.
– Milyen szellemiséget képvisel a betonszobrászat?
– A munkásságom egyik legfontosabb része az öntőforma elkészítése, azaz gyakorlatilag az üres teret építem meg. Maga az építmény, amit létrehozok, meg is semmisül a végén. Érdekes, hogy milyen értékes a negatív addig, amíg készül, utána pedig darabokra szedve tönkretesszük. Azt érzem, hogy a beton valahol a kerámia és a fémöntés, illetve a kerámia és a kőszobrászat között helyezkedik el. Számomra fontos, hogy miként lehet ezt az anyagot egész finom formában használni. Azzal, hogy negatívba öntöm, olyan belső részleteket tudok létrehozni, amik csak később válnak láthatóvá, és mindig hoznak valamiféle kis meglepetést.
– Milyen betonnal készülnek a PTE Művészeti Karon az alkotások?
–Az egyetemi oktatásban fontos, hogy ne abból induljunk ki, mit lehet egyből megvenni a boltban. Szakmailag érdekesebb, hogy amit mi magunk keverünk ki, abból mit lehet igazán jól kihozni. Saját receptúránkban fehércementet és mészkőlisztet szoktunk használni, viszonylag nagy mennyiségben, hogy jobb legyen az öntömörödő beton folyása. A kurzust, amin a betonnal foglalkozunk, elsősorban a tárgyalkotás és a szobrász szakok hallgatói szokták látogatni, de gyakran előfordul, hogy fémműves, valamint üvegtervező hallgatók is felveszik, sőt kárpitművész- és festőhallgatónk is volt már.
Nagyon szeretek betonnal dolgozni, egy csodálatos és elképesztően izgalmas dolog, szerintem óriási jövője van. Nagyon jó kifejezőeszköz, mert sokféleképpen alakítható, így számomra egy lehetőséget jelent, hogy olyan formákat, tartalmat közvetítsek vele, amire más anyag így nem képes. A beton szerintem még rengeteg titkot rejt magában, és egyre inkább kanonizálódik a képzőművészet elfogadott és nemes anyagai közé. Nagyon örülök, hogy részt vehetek ebben a folyamatban, ahogy ez az anyag a szemünk láttára bontakozik ki.
(fotók: a szerző)