Lapszámok

Egy monolit beton, vasbeton műtárgy, építmény betonjának kiírását a tervező végzi (statikus, betontechnológus, esetleg építész), ő határozza meg a beton jelét. A beton jelének kötelező tartalmi elemei a vonatkozó MSZ 4798:2016 szerint a tervezett nyomószilárdsági osztály, a környezeti osztályok, az adalékanyag legnagyobb szemnagysága, a konzisztenciaosztály. Ezenkívül sok esetben a cement jelét is megadják, ha a tervező külön szükségesnek tartja a kötőanyag pontos meghatározását. Például ha nagyobb utószilárdulás vagy gyorsabb kezdőszilárdság, vagy éppen a kis zsugorodás a cél, esetleg a fokozott szulfátállóság stb.

Az előző cikkekben példaként megadott C30/37-XC4-XA2-24-F3-MSZ 4798:2016 beton megjelölését veszem újból alapul, ahol a környezeti osztály a fokozott karbonátosodással szemben (XC4) egyúttal némi védelmet is biztosít az agresszívebb talajvíz káros hatásai ellen (XA2).

Ha már ilyen precízen megadta a tervező a beton jelét, pláne ha még BTU (betontechnológiai utasítás) is készült MMT (mintavételi és megfelelőségigazolási terv) kíséretében, akkor célszerű a kivitelezést, a betonozást a beton átvételétől kezdve az utókezelés befejezéséig következetes ellenőrzéssel szoros kontroll alatt tartani

A beton és az összes, szerkezetbe beépített, ill. ahhoz felhasznált anyag jó minősége a szükséges feltétele a jó minőségű műtárgy-, beton-, vasbeton szerkezet előállításának, de az elégséges feltételt a kivitelezés jó minőségének kell biztosítania. Éppen ezért érdemes foglalkozni a betonösszetétellel és annak ellenőrzésével, hogy a legjobbat tudjuk „kihozni” a tervből.

Attól még, hogy a beton megjelölése szabványos, nem biztos, hogy a kivitelezés szempontjából optimális a beton összetétele. Optimálisnak azt a szabványnak és a műszaki követelményeknek megfelelő betonösszetételt tartom, ami a kivitelezés szempontjából is a legjobb. Kivitelezéskor a zsaluzatba való bejuttatás, a bedolgozhatóság könnyebbsége, a megfelelő terülés, bevibrálhatóság stb., ipari padlók esetén még a felületképzési időszakasz megfelelő kezdési ideje és a felületképzés időhossza biztosítja azt, hogy jó minőségű alapanyagokból jó minőségű végtermék készüljön.

A betongyáraknak van betontechnológusuk, de a kivitelezők között csak keveseknek. Ezen nyilván jó lenne változtatni, azaz a minőségbiztosítás, a költséghatékonyság, a magasabb minőség elérése, a piaci előnyhöz jutási lehetőség mind fennáll, racionális szempont, tehát sokkal több betontechnológusra lenne szükség. A saját és a betontechnológus kollégáim tapasztalata az, hogy bőven megéri egy betonozással foglalkozó kivitelezőnek betontechnológust megbíznia akár állandó munkára, de alkalmanként is. Egyáltalán nem felesleges költség, hanem jól kalkulálható eredményességre vezető döntés a betontechnológusok foglalkoztatása.

Amíg azonban nem terjed el ez a szemlélet általánosan, néhány szempontot adok az alábbiakban, amivel javítani lehet a végtermék minőségét, illetve ellenőrizni lehet azt, hogy a jól megtervezett beton valóban jól fog-e működni a kivitelezés során.

Miután megkaptuk a terven a beton jelét, vegyük fel a közelben levő betongyárakkal a kapcsolatot és ne csak árajánlatot kérjünk, hanem azzal együtt jelezzük a funkciót, hogy milyen szerkezetet fogunk építeni a betonból. Nem mindegy, hogy kültéri vagy beltéri szerkezetet építünk, hogy szerkezeti beton vagy ipari padló lesz, nem mindegy, hogy milyen vastag a szerkezetünk, hogy alaplemez, aljzatbeton vagy falazat épül, hogy milyen szállítási ütemezést kérünk – és még hosszan sorolhatnám azokat a szempontokat, amik a beton jelén túl szükségesek a betongyárnak ahhoz, hogy a legmegfelelőbb receptúrát ajánlja ki. Nem mellékesen a vonatkozó MSZ 4798:2016 szabvány 7.1. pontjában is fel van sorolva, hogy miről kell írásos tájékoztatást adnia a beton megrendelőjének a betongyár felé.

Adjunk meg tehát minden lényeges információt a betongyárnak, akkor fogja tudni a legjobb, azaz optimális ajánlatot adni, amiben természetesen az ár az egyik fontos tényező, de csak akkor vegyük figyelembe, ha a többi műszaki paraméter is megfelel a mi célunknak. Csak azután hasonlítsuk össze az árakat, ha a műszaki szempontok tisztázódtak és olyan betonra kapjuk az ajánlatot, ami mind a tervnek, mind a szabványnak, mind pedig a beépítés komplex feltételeinek is megfelel – klasszikusan szólva, az „almát csak az almával hasonlítsuk össze”, sőt „a jó almát a jó almával”.

Véleményem és tapasztalatom szerint abban nem szabadna kompromisszumot kötni, hogy egy számunkra ugyan nem megfelelő műszaki tartalmú, esetleg előre tudhatóan nem jó minőségű betont vásároljunk a pillanatnyi árelőnyért cserébe. Azért írom, hogy pillanatnyi, mert rengeteg garanciális költség keletkezik rossz minőségű beton- és vasbeton szerkezet miatt. A többszörösét, sokszorosát kell kifizetni egy rossz minőségű termék javítására (ha egyáltalán a javítás lehetséges), mint az a költségmegtakarítás, amit a gyengébb műszaki tartalom, esetleg a gyengébb minőség miatt megspóroltunk. Rossz referenciát senki sem szeret maga után hagyni, a megelégedett megrendelő viszont sokat ér.

Kérjük el a betongyártól a beton receptúráját és vizsgáljuk, illetve vizsgáltassuk meg betontechnológussal. Nem azért, mert a receptúra rossz – az nem szokott rossz lenni, de nem biztos, hogy optimális a fentebb jelzett szempontok szerint. Olyan is előfordul, hogy kivitelezői oldalról a beton megjelölésének módosítása merül fel (pl. más környezeti osztály, vagy más Dmax [legnagyobb szemnagyság] vagy más konzisztencia stb.), ebben az esetben kérjünk engedélyt a tervezőtől a módosítási igény elfogadásáról. A tervezők ezeket meg szokták adni, ha ez valóban észszerű és praktikus kérés, sőt maguk is tanulnak belőle.

Nézzünk rá először is a cement típusára, hogy megfelelő szilárdságú-e, kötésidejű-e, van-e utószilárdulási képessége, milyen kiegészítőanyagokat tartamaz, ami esetleg befolyással lehet a bedolgozási időre és a végtermék minőségére nézve. Az MSZ EN 197-1:2011 cementszabvány öt fő cementfajtába csoportosítja a cementtermékeket: CEM I – V., ahol a CEM I portlandcementet, a CEM II összetett portlancementet, a CEM III kohósalakcementet jelöl. Ebből a 3 fő csoportból tartanak a betongyárak alapkészletet. Pontosabban a legtöbb betongyárnak két cementsilója van és az alapkészlet ehhez igazodik. A leggyakrabban a CEM II és CEM III cementekkel találkoztam a betongyárak készletlistájában. Az, hogy számunkra melyik főcsoport a legkedvezőbb, azt nagyok sok szempont befolyásolja, ezért ezt meg kell konzultálni a gyártó betontechnológusával. Például a CEM III mérsékeltebb hőfejlesztésű, mint a CEM I és CEM II, ezért nyáron inkább az javasolt, kevésbé zsugorodásérzékeny és jelentős utószilárdsággal rendelkezik (de ez csak egy szempont példaként a sok közül).

Lényeges még, hogy nem mindegy, hogy N-es vagy R-es cementet kérünk, azaz normál kezdőszilárdságút (N) vagy nagyobb kezdőszilárdságút (rapid) (R). Nyilvánvalóan a téli betonozáshoz alkalmasabb az R-es cement és akkor még javasolható az is, hogy egy kicsit magasabb szilárdsági osztályú cementtel dolgozzunk, pl. 32,5 N/mm2 -es helyett 42,5 N/mm2 -essel. Van még az 52,5 N/mm2 - es szilárdsági osztályú cement, de azt inkább az előregyártásban használják, semmint a monolit szerkezeteknél.

Egy gondolattal ki szeretnék térni az SR jelű ún. szulfátálló (sulfate resisting) cementekre is. Az ilyen cementekből készült beton jobban ellenáll a savas környezeti hatásoknak, tömörebb szerkezetű beton készülhet belőle, kisebb porozitású, növeli a fagyállóságot és kismértékben a kopásállóságot is. Az XA1 – 3 környezeti osztályokban használni is kell a szabvány előírása szerint, ha környezeti szulfáttartalom (pl. agresszív talajvíz) okozza az XA kitéti osztály egyikének kiírását. Mindezekkel együtt nem „csodafegyver” az SR cementtel készült beton a savakkal szemben. A szulfátok a kénsav sói, melyek a talajvízben gyakran előfordulnak. Éppen ezért az alapozásoknál, pillérek, vasbeton alaplemez betonjához gyakran használják sikeresen. Olyan helyeken azonban, például állattartó telepeken, ahol erős savhatás vagy egyéb más maró hatás keletkezik üzemi jelleggel, az SR cementtel készült beton nem ad tartós megoldást. A savak ugyanis oldják a beton karbonátos, kálciumos részét, kioldják a betonból a cementet. Ennek a kémiai hatásnak a káros következménye a szulfátálló cementtel készült betonoknál is bekövetkezik, legfeljebb kicsit lassabban. A talajvízben előforduló szulfátok lényegesen kevésbé agresszívek az alacsony pH-értékű szerves savakhoz képest. Nem szabad tehát csak a szulfátálló cementre bízni a védelmet, ilyen helyekre másodlagos védelem szükséges a felület burkolásával, bevonatolásával, esetleg impregnálásával.

Mivel ez a témakör, a betonösszetétel kivitelezői szemszögből való vizsgálata is elég terebélyes, a következőkben folytatom az elemzést az adalékanyagokkal, a víztartalommal, az adalékszerekkel és a keverési aránnyal.

(fotók: Beton újság)