Lapszámok

Folytatom a friss beton átvételével kapcsolatos problémák vizsgálatát, amit a legutóbbi lapszámban elkezdtem. Tehát amíg nem adta át a betongyár a betonszállítmányt a megrendelőnek, a felhasználónak, addig a saját ráhatási és felelősségi körében korrigálhat az összetételen. Ez a gyakorlatban a folyósító betonadalékszer hozzáadását jelenti, vizet, elvileg, tilos hozzáadni. Azért írom, hogy elvileg tilos a víz hozzáadása a keverékhez, mert egyrészt ez a legtöbb szállítólevélre előnyomtatva rá van írva, másrészt a víz hozzáadása nagyon kényes kérdés, a plusz vízmennyiség könnyen elronthatja a beton minőségét.

Mivel a betongyárak általában garanciát kizáró oknak tartják a friss betonhoz való víz hozzáadását a mixerkocsiba, ezért ha nem megfelelő a konzisztencia, ha pl. túl sűrű a betonkeverék, a tervezett konzisztencia alsó határa alatti a terülése, akkor intézkedni kell. Ha ugyanis intézkedés nélkül veszi át a betont a felhasználó, akkor azt jó minőségűnek ítélte meg és vállalta, hogy beépíti. Az egyik fajta intézkedés lehet, hogy meghozza a döntést, hogy nem veszi át a szállítmányt amiatt, mert nem azt kapta, amit megrendelt. Az átvétel megtagadásának okát rá kell vezetni a szállítólevélre, és célszerű fotókkal, rövid videófelvétellel is ledokumentálni (pl. a terülésmérést fényképezni és jegyzőkönyvezni).

1. kép: Túl sűrű beton – F2 konzisztencia-osztályba tartozik. (fotó: Betonmix Kft.)

A túl sűrű beton (1. kép) nemcsak a zsaluzatba juttatás és a bedolgozás megnehezítését okozza, hanem amennyiben a beton az ún. eltarthatósági időn kívülre kerül, akkor a kész szerkezetre nézve komoly minőségcsökkenésre számíthatunk, ha egyáltalán bedolgozható marad a beton. Éppen ezért a konzisztencia javításának alapfeltétele, hogy csak akkor kezdjünk bele, ha a beton az eltarthatósági időkereten belül van.

A betonszabvány úgy fogalmaz, hogy az eltarthatóság az az időtartam, amelyen belül a beton még megfelelően bedolgozható, nem kezdődött meg a cement kötése és a beton merevedése (vö. MSZ 4798:2016 – 7.7. pont). A friss beton konzisztenciájának az átadás helyén és időpontjában kell megfelelnie a tervezettnek. A betongyárak a teljesítménynyilatkozatukban megadják az eltarthatósági időt, ami a leggyakrabban 90 perc a keveréstől, azaz a keverővíz hozzáadásától számítva normál hőmérsékleti körülmények között (kb. 18–23 °C között). Magasabb hőmérséklet esetén lecsökken az eltarthatósági idő, hűvösebb időjárás estén kis mértékben megnyúlik. Ezenkívül az eltarthatósági idő függ a cement fajtájától (pl. normál vagy gyorskötésű), mennyiségétől, a víz–cement tényezőtől és a levegő páratartalmától is.

A visszautasítás helyett azonban meg lehet kísérelni az összetétel kis mértékű korrekcióját is, de csak akkor, ha az a betongyár felelős szakmai képviselőjével, betontechnológusával egyeztetve, annak beleegyezésével történik, és ha látunk reális esélyt arra, hogy rendbehozható a beton. A betongyári diszpécser általában nem kompetens személy ebben a kérdésben, mint ahogy a mixerautó sofőrje sem. Lehet, hogy a szakmai tapasztalatuk meglenne ehhez, de műszaki kérdésekben nem hivatalos személyek. A betonszállítási szerződésbe célszerű mindig beleírni, hogy ki a betontechnológus, ki a kompetens, probléma esetén hogyan lehet őt elérni.

A friss beton átvételekor leginkább a konzisztencia szokott látható módon eltérni a tervezettől. Amennyiben túl sűrű a beton és ezt igazolja pl. a terülésmérés, akkor az alábbi módokon szabad higítani a betont úgy, hogy benne maradjunk a szabvány adta határértékeken belül. Az MSZ 4798:2016 betonszabvány, mint minden életszerű építőipari követelményrendszer, a megfelelőség kritériumaihoz toleranciahatárokat rendel. Ezt már a terülésmérésnél is láthattuk (+/- 20 mm), de a víz–cement tényező esetében is van +0,02 tolerancia a tervezett értékhez képest (vö. MSZ 4798:2016 – 22. táblázat). A tervezettnél lehet kisebb a víz–cement tényező, de nagyobb csak max. 0,02-vel.

Az előző cikkben lévő C30/37-XC4-XA2- 24-F3-MSZ 4798:2016 beton példájánál maradok, ahol a receptúra szerinti cementtartalom 360 kg/m³ volt, a víztartalom pedig 170 liter/ m³, a víz–cement tényező v/c = 0,47. Ha a friss beton túl sűrű, pl. az F2 tartományban van.

2. kép: Túl híg beton – F4 konzisztencia-osztályba tartozik. (fotó: Betonmix Kft.)

(terülés 350–410 mm, ami a régi betonszabványban KK-s, azaz kissé képlékenyt jelentett), annak is inkább a közepe táján, akkor egy csekély mennyiségű vizet még szabad hozzáadagolni. Ez a mennyiség tényleg kevés, egy 8 m³ űrtartalmú mixer forgódobba max. 51 liter vizet adagolhatunk. Ezzel az 51 liter többletvízzel a víz–cement tényező felmegy a megengedett maximumra, 0,49-re. Ez szokott segíteni, de nagyon fontos, hogy ezt csak a betongyár felelős betontechnológusával leegyeztetve, dokumentálva tegyük meg. Még jobb, ha a betongyár illetékese maga utasítja a mixerautó sofőrjét erre. Fontos, hogy mérni kell a hozzáadagolt víz mennyiségét, nehogy túladagolják. Ezen kis mértékű higítás után rá kell keverni a betonra nagy fordulatszámmal 5–8 percen keresztül, ezután újra meg kell mérni a konzisztenciát, ami jó eséllyel már megfelelő lesz. Ha mégsem, akkor inkább vissza kell küldeni a mixerautót, semmint átvenni a nem megfelelő minőségű betont. Ezt még akkor megteheti a beton átvevője, felhasználója, mert még nem vette át a terméket, a korrekciót a gyártó hajtotta végre, illetve az a gyártó beleegyezésével történt.

A másik korrekciós lehetőség egyszerűbb, mert csak folyósítószert kell hozzáadagolni a túl sűrű betonhoz. Ezzel biztosan nem növeljük a víz–cement tényezőt, de a keverék mégis folyósabb lesz és néhány liter folyósító betonadalékszerrel elérheti a kívánt, eredetileg tervezett F3 konzisztenciát (a régi betonszabványban K-s, azaz képlékenyt jelentett). A beton adalékszereket általában 0,5–2,5% (tömegszázalék) adagolásban használják fel, ha szükséges emelni a mennyiséget, akkor 0,3–0,4%-kal, az már elég szokott lenni ahhoz, hogy a megfelelő konzisztencia előálljon (3. kép). 0,3% adalékszer-hozzáadás egy 8 m³-es mixerautó tartályába 8,6 litert jelent, ezt egyszerűbb is kimérni, mint 51 liter vizet.

3. kép: Megfelelő terülésű beton – F3 konzisztencia-osztályba tartozik. (fotó: Betonmix Kft.)

A folyósító betonadalékszerrel történő konzisztencia-korrekció abból a szempontból is biztonságosabb, mert ha nem ismerjük a friss beton tényleges víztartalmát, azaz nem végeztünk ott helyben szárításos víztartalommérést, akkor nem tudjuk pontosan a tényleges víz–cement tényezőt sem, emiatt pedig a vízzel való higítás után nem biztos, hogy a határértéken belül tudjuk tartani a víz–cement tényezőt. Egyébként gyakori, hogy a betongyár alapból engedélyezi azt, hogy folyósítószert adjon hozzá a keverékhez a felhasználó, külön rákérdezés nélkül, ezzel ugyanis nem változik meg a víz–cement tényező, tehát nincs kockázata az emiatti károsodásnak, pl. a nagyobb zsugorodásnak, a nagyobb pórustartalomnak, a kisebb testsűrűségnek.

Összefoglalóan tehát kis mértékben szabad korrigálni a beton összetételét az átvétel helyén, de csak a betongyár felelős illetékesének a tudtával, beleegyezésével, sőt, ha lehetséges, az ő intézkedése által, és persze részletesen dokumentálva.

Amennyiben a beton túl híg (2. kép), azaz a terülése meghaladja megengedett mértéket, akkor szintén be lehet avatkozni, meg lehet menteni a betont. Ennek két lényeges előfeltétele van: egyrészt az, hogy ne fussunk ki az eltarthatósági időkeretből, a másrészt pedig az, hogy ne legyen túlságosan híg a beton ahhoz, hogy esély legyen a rákeveréssel a sűrűsödésére. Ilyenkor félre kell állítani az autót és 8–10 percen át nagy fordulatszámmal forgatni a keverődobot. Ezután pedig újra meg kell mérni a konzisztenciát, mert lehet, hogy sikeres lesz az intézkedés. Amennyiben mégsem vezetne eredményre, akkor vissza kell küldeni az autót.

A fenti szabványos beton átadás-átvételi eljárást követve minimalizáljuk annak az esélyét, hogy rossz minőségű betont építenénk be. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a sietség az ellenőrzés elhanyagolásához vezet, az pedig a hibázás melegágya. Ha a felhasználó vizsgálatok nélkül átveszi a betont, ha aláírja a szállítólevelet az átvétel-igazolási rubrikánál, vagy ha saját döntése alapján ad vizet a keverékhez, a betongyárral való egyeztetés nélkül, akkor ezzel gyakorlatilag magára vonta a felelősséget a beton minőségéért. Ez aránytalanul nagy kockázat, nem javaslom így eljárni.

Természetesen az, hogy a kivitelező átvette a nem megfelelő konzisztenciájú szállítmányokat, nem mentesíti a betongyár felelősségét, ráhatását az esetleges hibás konzisztenciára vagy egyéb tulajdonságokra vonatkozólag, azonban később ezek nem, vagy csak nagyon körülményesen és csak kétségeket meghagyva bizonyíthatók.

Külön figyelmet érdemel annak tisztázása, hogy ha betonszivattyút használunk, akkor hol és mikor számít átadottnak a beton a gyártótól a felhasználó felé. A szabvány és a gyakorlat logikájából az következik, hogy akkor történik meg a beton átadása, amikor a mixerkocsiból a betonpumpa tartályába öntik a friss betont, tehát nem akkor, amikor a szivattyú csövéből a zsaluzatba folyik. A felhasználó az, aki a betonpumpát irányító személynek adja az utasításokat, hogy hová, mikor, mennyi betont engedjen a zsaluzatba. Tehát a pumpa csak egy szállítóeszköz, amit már nem a beton gyártója, hanem a felhasználó irányít a pumpa kezelőjének adott utasításokon keresztül.