Köszöntő
Igen megtisztelő és megható, hogy az évtizedes múltra visszatekintő tekintélyes szaklap köszöntőjére felkértek.
Részben a meghatódás, részben a természetes izgatottság miatt is – bár még nem látom a köszöntő végét – talán kissé rendhagyó leszek. Rendhagyó, mert bár 1979-től, középiskolai tanulmányaim megkezdésétől a beton először mint tananyag, majd később mint élő építőanyag végigkísér pályámon, de a szürke porral történt – mára már igazoltan végletes – találkozás elhomályosította a jelentőségét.
Az első valódi találkozásom a betonnal egy nyári gyakorlat során történt, borzasztó melegben, egy szálloda építésén segédkeztünk. Hazudnék, ha az emlékeim között elsőként a betonnal történő alkotás szépsége szerepelne, sokkal inkább az idő lassú múlásának érzékelése okozta fájdalom dereng. Aztán a cementgyár kapuit 1983-ban átlépve megkezdődött egy máig tartó közös utazás, mely utazásban a cementgyártás, annak minden szépségével, kísérőtársammá vált. Olyannyira jó barátok lettünk, hogy sokáig azt gondoltam, a beton a cement adalékanyaga és hogy egy jó cementet biztosan nem lehet elrontani egy nem odavaló receptúrával.
A cégnél eltöltött évtizedek rengeteg jó feladattal, kihívással ajándékoztak meg, ahol a technológiai fejlesztések, az infrastruktúra megvalósítása során tengernyi betonnal kellett találkoznom. Ezek a fejlesztések teljesen átrajzolták a gyár belső szerkezetét és számomra fájdalmasan egyértelművé tették, hogy bár felül a gálya, s alul a cementnek árja, azért a beton az úr.
Egy ilyen betonos kaland talált meg a 2010-es években is, amikor egy zöldmezős beruházás keretében egy – az akkori kor technikai színvonalának talán csúcsát jelentő – üzem építését irányíthattam. Az ország másik végében, idegen pályán, kicsit idegen kultúrkörben volt szerencsém megtapasztalni, s talán kicsit megtanulni is, hogy és mit kell gondolnunk a betonos világról, hogy a túlélés művészetét keresve se találnánk jobb terepet, mint a betonüzemek világát.
Egy másik – talán különlegesnek nevezhető – munka a 2012-ben a Pécs „Európa Kulturális Fővárosa” projekt keretében – a Duna-Dráva Cement Kft. finanszírozásában megvalósuló – Kálvária-domb felújítása, ahol egy speciális cement (TioCem) és az abból készült betonelemek játszottak szerepet. A beton jellemzője, hogy speciális összetevői napfény hatására fotokatalitikus reakcióba lépnek a levegőben található szennyezőanyagokkal és megkötik azokat. Ezt a technológiát hazánkban a Kálvária-dombon kívül addig csak egyetlen helyen, a váci cementgyár fogadóterénél alkalmazták.
Egyszer egy nagyon kedves tanárom azt mondta: „jó cementet csak jó klinkerből lehet készíteni”. Hadd egészítsem ki: jó betont csak jó cementből lehet készíteni.
A DDC Beremendi Gyárának igazgatójaként azon dolgozom, hogy ez a két csodás – az egyetemes emberi fejlődés nélkülözhetetlen részét képező – építőanyag kéz a kézben járva magas színvonalú szolgáltatásként jelenjen meg a piacon.
A jelenlegi gazdasági környezet nem kedvez a rekordok döntögetésének, de talán lehetőség számunkra mindenkor vállalható, a társadalmi felelősségvállalást magas szinten képviselő – a nehéz idők során is működő – stratégia megalkotására.
„…azért a beton az úr…”
Nehr László
gyárigazgató
Duna-Dráva Cement Kft., Beremend