Lapszámok

2023. október XXXI. évfolyam V. szám

Kovács Ferenc: KV BETON: Kezdet és jövő - Kovács Ferenc (1958–2022)

"Légy mindig önmagad, akkor is, ha a rendszer azt szeretné, hogy más legyél."

Emlékképek édesapámról, a cégvezetőről. Borsod megye egyik legismertebb építőipari vállalkozását építette fel a saját tehetségével és szorgalmával. Számba vettem az emlékek, az elvek és a pillanatok egy csokrát, melyek meghatároznak minket, a KV Kft.-t.

Sok tanítást kaptam tőle az alatt az idő alatt, amíg lehetőségünk volt együtt dolgozni. Ezeket idézem most fel.

Valamivel több mint hatvan éve született egy abaúji zsákfaluban, Pányokon. Tisztességesen dolgozó, szegény családból indult Debrecenbe, ahol az építészmérnök karon végzett. A múlt rendszerben a bányánál főmérnök volt. A 90-es évek elején „leszerelt”, hogy saját vállalkozást alapítson. Büszkén mesélte, mi történt vele, érzékeltetve a múlt abszurditását. Megkapta az elbocsátási papírjait, megkérdezték tőle, hogy kinek kell odaadnia a jelentéseket, amik róla készültek. Igen, róla, a pozíciója miatt is megfigyelték, mint akkor sokakat. Ő azt válaszolta, hogy neki, ő lesz a saját munkáltatója. Így megkapta. Az volt ráírva a megfigyelési kartonjára, hogy „önállóskodó, akaratos, veszélyt jelent a rendszerre”. Élete és karrierje során sosem húzott egy politikai párthoz sem, sosem volt párttag. Vállalkozói vénája akkor is utat tört magának, amikor az nem volt kívánatos a politikai vezetésnek. Egy igaz ember nem tudja megtagadni a szíve által diktált értékrendet.

A munkamorál, ami engem is meghatároz
A vállalkozói karrierje előtt sikeres helyi építész volt. Bármikor mentünk végig Borsod bármely településén, ha nem mutatott három házat, amit ő tervezett, azt hittem, elaludt mellettem. Évente legalább 300 családi ház tervét rajzolta meg tussal, vonalzóval. Nem volt olyan nap, hogy hamarabb ébredtem volna, mint ő. Hajnalban kelt és lámpafénynél rajzolt. Rajzolt még munka után is, amikor én már lefeküdni készültem.

A társas vállalkozási formát Vodilla Pállal kezdte, innen a cég neve, KV: Kovács–Vodilla. Társa betegsége miatt hamarosan egyedül maradt, át kellett vennie a céget. Ekkor már több mint 200 ember dolgozott nála.

1994 környékén Németországban is vállalt munkát, így volt, hogy a létszám nagyobbik része külföldön tevékenykedett. Hétfőnként a berentei irodában kezdett. Miután elrendezte a napi ügyeket, indult Németországba. Kedden egész nap kint volt, majd a műszak vége után hazavezetett. Szerda reggel már az irodában volt, ismét Berentén. Csütörtök délután útra kelt, hogy péntek reggel már a német építkezésen legyen műszakkezdésre. A hétvégét főleg itthon töltötte, velünk. Évekig így éltünk. Büszke volt rá, hogy a német hatóságok előtt tolmács nélkül tudta magát képviselni. Az a munkamorál, amit mutatott, máig meghatároz engem is.

Szakma és a BME
A 90-es évek végén kezdte cége fejlesztését. Saját betonkeverőtelepet létesített. Felelős vezetőként fontosnak tartotta a szakmaiságot. Negyvenéves volt, amikor beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, hogy képzett betontechnológus lehessen. Ott szerzett pozitív tapasztalatai nagyban szerepet játszottak az én karrieremben is. Hatására jelentkeztem a Műszaki Egyetemre és lettem szerkezetépítő mérnök.

2003-ban kezdtem, sosem felejtem el. Augusztus elején jártunk, a felvételi igazából már lezárult és csak napok voltak hátra a módosítási lehetőségig. „Ferikém, jó a debreceni főiskola, én is ott tanultam, de a BME-n világszínvonalú emberektől tanulhatsz, az ország legokosabb embereitől, gondold át” – mondta nekem. Én pedig hallgattam rá, ahogy mindig hallgattam a szavára. Ebben is igaza volt.

Az ingatlanfejlesztések időszaka
A 2000–2010 közötti időszak az építőipari kkv-szektor mennybemenetelének és bukásának története volt. Édesapámban ekkor fogalmazódott meg, hogy az építőipari tudásunkat, kapacitásunkat ingatlanfejlesztésekre kell átállítani. Így kezdtünk el társasházakat építeni és lakásokat értékesíteni. Húsz év alatt Miskolc legfrekventáltabb területein több mint 650 lakást építettünk és adtunk el.

Hajdúszoboszlón, korábban ingatlan fejlesztési céllal, nagyon jó helyen sikerült telket vásárolnunk. Fiatal egyetemistaként, amikor tehettem, például nyáron vele jártam munkába. Sokat beszélgettünk autóban, útközben. 2008 tavaszán az egyik ilyen utunkon vettük végig sorra a fenti logikát. Vajon jól tesszük-e, hogy saját beruházásokba fogunk. Biztos jó ötlet-e, hogy szállodát építsünk, majd azt üzemeltessük is. Egy lámpánál állva végül megkérdezte tőlem: „Mi legyen akkor, belevágunk?” – századszorra is átfutottam az érveket, majd azt feleltem: „Igen, csináljuk”.

2011-ben nyitottuk meg a 96 szobás Hotel ATLANTIS**** szállodánkat. Egy mérnök szemével több megszokott szabályt újragondolva, erős szakmai stábbal megkezdtük azt az utat, amin még most is járunk. A második szállodánkat, Miskolcon, szinte már rutinból építettük. A Hotel AURORA**** 80 szobájával, hangulatos wellnessével az üzleti, konferencia-turizmus és az aktív kikapcsolódás iránt érdeklődők kedvelt szálláshelye lett.

Egy építőipari cég, amely saját magának fejleszt ingatlanokat, akkor még nagyon szokatlan volt idehaza. Édesapám innovatív, bátor és bölcs világlátása kellett hozzá, hogy belevágjunk. Ez manapság már kezd trend lenni és évtizedek távlatából nézve jó döntés volt.

A beton- és vasbetonelemelőregyártás kezdetei
Szintén a 2000-es évek eleje hozta a beton- és vasbeton-előregyártás gondolatát. Kis csapattal működő segédüzemként kezdődött. Éveken keresztül jellemzően kisebb csapadékvizes és szennyvizes munkában vettünk részt. Piaci szerepünk ekkor még elhanyagolható mértékű volt, bár az általunk gyártott egyedi tervezésű termékek már akkor könnyebbek és praktikusabbak voltak, mint más gyártók kínálata.

A németországi példán okulva édesapám látta, hogy a szerkezetépítés területén milyen hatékony és előremutató a kéregpanelek használata. A kezdetektől alkalmaztuk az előregyártást a munkáinkon. Munkáról munkára fejlesztettük tovább a technológiánkat és vittük olyan szintre, ahol az utolsó, 120 lakásos társasházi ütem már teljesen előregyártott tartószerkezettel épült.

Miután végeztem a BME-n, aktív feladatot vállaltam a cég életében. Édesapám indított el az építőmérnök-képzés felé, ahogyan az előregyártás útján is. Megláttam benne a kihívást, a praktikumot, a jövőt. Végül közel tíz év alatt évről évre nőtt a termékportfóliónk, a gyártócsapatok száma, technikai ellátottsága és az árbevételünk is. Utóbbi a 200 m Ft-os szintről tíz év alatt közel megtízszereződött és idén már 2.000 m Ft körüli árbevételt várunk ettől az egykoron indított „segédüzemtől”.

Az elmúlt néhány évben az előregyártás már túlnőtt az építőipari generálkivitelező üzletágon. Édesapámmal, a nyugdíjas éveire való tekintettel, arra készültünk, hogy átadja a vállalkozás főbb részei felett az irányítást.

„Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá naponta többször”
1997-ben történt. Édesapám unokaöccse, Tibi halálos balesetet szenvedett. Nála dolgozott, sofőr volt. Az egyik őszi nap egy másik telephelyen várt árura, amikor egy másnapos targoncás az udvaron várakozó sofőrök közé hajtott. A csúszós talajon Tibi nem tudott félreugrani és a helyszínen meghalt. Még húszéves sem volt. Ez a tragédia alapjaiban rázta meg a családot és őt is.

Egyik utolsó beszélgetéseink alkalmával édesapámmal ismét felemlegettük a napot. „Fiam – és néhány másodpercig elgondolkodott, a levegőbe nézett –, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá naponta többször”. Hasonlóképpen nekem sincs olyan napom, hogy többször ne gondolnék rá. Az emlékei, édesapám munkássága velünk marad.

Vég és kezdet
Emlékszem, gyerekkoromban volt néhány szabálya, amit minden adandó alkalommal elmondott. „Fiam, ha engem valami baj ér, le kell állítani mindent, bezárni a raktárakat, szabadságra küldeni az embereket. Mindig lesz annyi pénz, hogy mindenkit ki tudjunk fizetni, az az első. Az embereknek meg kell kapniuk a fizetést.” Meg sem tudom számolni, hány alkalommal zengett ez az évtizedes tanítás.

Egy betegség miatt 2022 szeptemberében jelentősen megromlott az egészsége. Kétszer műtötték, a második alkalommal már nem tudott felépülni, és az év utolsó napján a lelke elhagyta ezt a világot. Január 2-án évkezdés volt, 300 ember számított rám, hogy lesz holnap, holnapután meg azután. Még nem teljesen pakoltam ki az irodánkat, de találtam egy 1994-es jegyzőkönyvet egy megbeszélésről. Egyszerre sírtam és mosolyogtam. Az élet ugyanabba a helyzetbe sodort és olyan feladatok elé állít, amit ő is megélt. Minden tettével és hibájával tanított. Igyekszem legalább olyan innovatív, bátor és felelős vezető lenni, mint amilyen az édesapám volt, Kovács Ferenc.

A jövő
Számunkra megrendelőink sikere a mi sikerünk is. Hiszünk abban, hogy ha értéket adunk, értéket kapunk vissza. Az életnek számos olyan területe van, ahol a beton jelenti a legoptimálisabb választást. Innovációkkal és mérnöki tervezéssel elérhetővé tesszük az előregyártott beton termékek nyújtotta árelőnyt és biztonságot. Cégvezetőként első számú célom, hogy biztosítsam a fejlődés útját. Egy új ipari korba léptünk, amire nekünk is válaszolnunk kellett. Belső folyamataink és szervezeti kultúránk újraépítése már folyamatban van. Újabb beruházásokkal tovább növeljük a kapacitásainkat, amivel olyan gyártói képességeket építünk ki, amivel előtte nem rendelkeztünk.

(fotók: KV Kft.)