Köszöntő
Bármilyen furcsa is, a betonról nekem olyan szavak jutnak az eszembe, mint az ember, a tanulás, a nyitottság, a felelősség és a jó értelemben vett kaland.
A betonnal először 14 éves koromban találkoztam. Nyári munkán voltam egy fiatal építési vállalkozónál, Ördögh Zsoltnál, aki arról mesélt nekem, hogy a beton 1 mm²-ének milyen erőt kell kibírnia. Akkor még nem tudtam, hogy amiről beszélt, azt nyomószilárd- ságnak hívják, de azt ma már igen, hogy ez volt az első anyagismereti órám. Az első tanáraim pedig segédmunkások és kőművesek voltak. Nem lebecsülendő mesterek! Tőlük tudtam meg, hogy mi az a keverési arány (receptúra), milyen a jó „sóder” (megfelelő szemmegoszlású homokos kavics), milyen fontos a bedolgozhatóság és az eltarthatóság, főleg nyáron.
Szegeden, a Vedres István Építőipari Szakközépiskolában, majd Budapesten, az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Építőmérnöki Karán ismerkedtem a betonnal. Az építés iparosítás nevű tantárgy a rendszerelvűségről és az előre programozott gyártásokról szólt, és ez már egyenes út volt az előregyártás felé. 26 évvel ezelőtt kezdtem el dolgozni – máig egyetlen munkahelyemen, Szegeden – az Első Beton Kft.-nél. A cég két alapító tulajdonosa, Szabó Ödön a beton szerelmese, míg Roszkos Zoltán a vb. elem előregyártás rajongója volt. Az első 3 évem a transzportbetonüzemben telt, és mint egy magyar kkv-nál általában szokás, kollégámmal egyszerre voltunk diszpécserek, laborosok és üzemvezetők. A pályakezdő fiatal egy transzportbetonüzemben gyorsan a frontvonalon találja magát, és hamar rájön, milyen keveset is tud a betonról. Mivel szerettem a betonnal dolgozni és sokkal többet akartam tudni róla, így 1998-ban jelentkeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Betontechnológiai szakmérnökképzésére.
Ebben a két évben olyan nemcsak zseniális tudású, hanem egyben kiváló emberektől is volt lehetőségem tanulni, mint dr. Vértes Mária, dr. Ujhelyi János, dr. Erdélyi Attila, id. dr. Balázs György, ifj. dr. Balázs L. György, dr. Kausay Tibor, dr. Szalai Kálmán, dr. Zsigovics István. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy találkozhattam és tanulhattam tőlük, nemcsak szakmai ismereteket és hozzáállást, hanem azt is, hogy a beton szeretete és a megismerése egy életen át tart.
2001-től a munkám már a betonelemgyártásról szólt. Kezdetben mint műszaki előkészítő, vállalkozási csoportvezető, később mint vállalkozási igazgató, majd 2015-től Marosi Jenőné és Kispál István kollégáimmal együtt már ügyvezető igazgatóként láttam el a feladataimat.
Büszke vagyok a cég szakmai szövetségekben végzett munkájára, és arra, hogy más kitűnő vállalkozásokkal együtt alapítói lehettünk mind a Magyar Betonelemgyártó Szövetségnek, mind pedig a Magyar Cement-, Beton- és Mészpari Szövetségnek is. Példaértékűnek tartom az oktatás területén a két betonnal és betonelemgyártással foglalkozó szakmai szövetség, a MABESZ és a CeMBeton együttműködését.
Azt gondolom, hogy jelentős felelősségünk van abban, hogy a következő generációk számára továbbadjuk azokat az értékeket és ismereteket, amelyeket elődeinktől kaptunk. Ennek szellemében közel 10 éve vezetem a MABESZ oktatási munkacsoportját. A tagvállalatok által delegált kollégák lelkiismeretes munkájának köszönhetően Magyarország szinte valamennyi szakirányú felsőoktatási intézményében tartottunk előadásokat. Volt, hogy ez egy komplett féléves tantárgyat ölelt fel, és volt, hogy csak egyegy egyedi alkalmat jelentett. Ez a munka azonban még nem ért véget.
Komoly tervünk a jövőre nézve egy, a MABESZ által támogatott ösztöndíjprogram indítása, amelyen keresztül szeretnénk tehetséges fiatalokat felkarolni és olyan szakemberek nevelésében részt venni, akik folytathatják azt, amit mi is másoktól kaptunk: a tanulás és a beton szeretetét, a nyitottságot a szakma és mások irányába, felelősségvállalást a munkánkban és részvételt egy közös kalandban, a „beton világában”.
Szigeti Csaba
ügyvezető igazgató
Első Beton Kft.