Lapszámok

Bevezető
Miután a Beton története cikksorozat vége felé jártam, Urbán Ferenc kollégám a 14. rész olvasása kapcsán tett egy értékes észrevételt, idézem:

„Nagyon érdekes lett ez is, és szerintem nem idegen a személyes rész sem, jót tesz a cikknek. Amin viszont elgondolkodtam, hogy tényleg a beton története sorozatba illeszkedik? Az eddigiekben a hangsúly az anyagon volt, itt viszont az eltörpül, csak tényként jelenik meg. Lehet, hogy érdemes lenne egy újabb sorozatot indítani pl. »Betonépítészet a nagyvilágban« címmel?”

Ezen azután erősen elgondolkodtam, és miután megírtam a befejező, 15. részt, gondolatban nekifogtam ennek az új cikksorozatnak. Az viszont nehézséget okozott, hogy mivel is kezdjem, és hogyan építsem fel az egészet. Szerencsére a bőség zavarával kell megküzdenem, hiszen az 1930-as évek után napjainkig megszámlálhatatlan épület és létesítmény készült betonból. Egy esős májusi napon azután leültem és nekifogtam a munkának.

Pier Luigi Nervi építészete
Építészmérnöki tanulmányaimból nagyon jól ismertem Nervi építészetét, hiszen ő a modern olasz építészet kimagasló egyénisége. Mivel az itáliai vasbeton építészetről már írtam, így vele gondoltam elkezdeni a Betonépítészet a nagyvilágban címet viselő sorozatomat. Nervi működését nem sorolhatjuk a kor egymással küzdő, hol élesen, hol árnyalatokban különböző irányzatainak egyikébe sem. Itália építészetének a XX. században Nervi meghatározó alakja volt. „Sohasem láttam még olyan jó statikai megoldást, mely ne lett volna egyben építészetileg is kifejező" – mondta Pier Luigi Nervi, aki zseniális szerkezeti terveivel építészetet alkotott. Olaszországban a múltba visszatekintő történeti stílusokat idéző historizálásnak – neoreneszánsz, neoklasszicizmus – érthető okokból jelentős táptalaja volt. Ugyanakkor a harmincas években alkotó Le Corbusier, Walter Gropius és Mies van der Rohe csak a fiatal építészek számára jelentettek mintaképet. A racionalista, haladó szemlélet fokozatos előretörésében Milánó játszott fontos szerepet. Jelentős építési tevékenység folyt ebben a városban, amelynek a háromévenként, de különösen az 1933-ban megrendezett V. milánói Triennale adott további lökést. A szervezés feladatát Gio Pontira bízták, de a kiváló építész fő műve – a Pirelli cég új irodaháza – csak jóval később, az ötvenes évek végén valósulhatott meg. Ennek az épületnek Arturo Danusso mellett Nervi is szerzőtársa volt. Az építkezés 1956-ban indult. A 127 méter magas, 34 emeletes felhőkarcoló 1958-ra épült fel. Az épületet később Lombardia régió kormányzata szerezte meg, melynek az irodái ma is itt találhatók.

Pirelli toronyház, Milánó - 1958

Pier Luigi Nervi 1891. június 21-én született Olaszországban, egy Lombardiában fekvő kis községben, a Sondrinóhoz közeli Valtellinában, és 1979. január 9-én hunyt el Rómában, 88 éves korában. Olasz mérnök és építész volt, aki a Bolognai Egyetemen tanult, miután 1913-ban leérettségizett. Később Nervi mérnökprofesszorként tanított a Római Egyetemen 1946 és 1961 között. Világszerte elismert lett mint szerkezeti mérnök és építész, különösen a vasbeton innovatív felhasználásáról árulkodnak művei. Számos vékony héjú vasbeton szerkezetet hozott létre, amelyeket napjainkban is megcsodálhatunk.

Az orvietói hangárok és a ferrocement
Az első monolit szerkezetei 1935 és 1939 között születtek, melyek az Orvieto közelében megépült repülőgéphangárok voltak. A legelső hangár még acélszerkezettel készült, de ezután már a vasbeton jellemezte munkásságát. Eleinte a vasbeton bordázat, illetve a tető is monolit kialakítású volt, hagyományos zsaluzattal elkészítve. A későbbi hangároknál a parabolikus szerkesztés megmaradt, ám a szerkezet átalakult. A természetes megvilágítás igénye miatt rácsos tartóként alakította ki a bordaelemeket, melyeken a tetőelemekhez már előregyártott ferrocement elemeket használt.

Repülőgéphangár, Orvieto - 1935

Nervi a vasbetonnak egy új változatát is kidolgozta, amelyet ferrocementnek (olaszul ferro-cemento) nevezett el. A ferrocement a szokásos vasbetonhoz képest sokkal kifinomultabb összetételű. Az acél vékonyabb szálakban, egyenletesebb eloszlásban található benne (10–12 réteg 0,5–1,0 mm vastag acélháló kerül egymásra) és a beton – vagy inkább a cementhabarcs – homokos kavics helyett csak homokot tartalmaz. Ebből az anyagból akár 3 cm vastag héjfalak és tetők létrehozása is lehetséges volt, mint például Nervi római áruraktáránál. A ferrocement tulajdonképpen egy acélszál erősítésű habarcsot (cement, homok és víz) használó építési rendszer. Úgy készítik, hogy a habarcsot a fémhálóból szövött „armatúrára” viszik fel. A ferrocementet viszonylag vékony, kemény, erős felületek és szerkezetek készítésére használják sokféle formában. A nagy elődöket, Joseph Moniert, Joseph-Louis Lambot követően (lásd A beton története cikksorozatom 3. részét: https://www.betonujsag.hu/lapszamok/ cikk/2424/a-beton-toertenete-iii-resz-a-romai-cement-ujragondolasa-a-portlandcement-es-a-vasbeton-feltalalasa) a huszadik század első felében az olasz Pier Luigi Nervi fedezte fel újra ezt az anyagot és használta komoly mérnöki szerkezetekhez.

A római nagy sportpalota
A Palazzetto dello Sport (szó szerint „kis sportpalota”) egy 3500 férőhelyes fedett aréna, amely Rómában, a Piazza Apollodoron található. Ez a sportlétesítmény a Rómától délre kialakított új városrész legszebb épülete, mondhatnánk koronája. A városrészt még a fasizmus idején kezdték kiépíteni, az akkor Rómában tervezett világkiállítás, az Esposizione Universale di Roma (EUR) céljára. A sportpalotát, amelyet Annibale Vitellozzi építész tervezett és megerősített vékonyhéjú betonkupoláját Nervi tervezte meg Giacomo Maccagno mérnök irányításával, 1957-ben avatták fel. Az olimpia idején az aréna többek között a kosárlabda-eseményeknek adott otthont. Azóta röplabda-mérkőzésekre és egyéb rendezvényekre is használják. A létesítmény magában foglal egy elsősegélynyújtó központot, négy öltözőcsoportot, egy hivatalos öltözőt, egy egészségügyi sportközpontot, egy vezetői irodát, egy sajtószobát 12 telefonfülkével, két raktárt, valamint az alagsorban elhelyezett fűtést és levegőt kondicionáló berendezéseket. Az ülőhelyek száma 3500, ha kosárlabdát játszanak, de akár 5600 is lehet, ha boksz- vagy birkózómérkőzéseket vívnak. Az aréna 61 méter átmérőjű, bordázott betonhéjkupolával épült és 1620 előregyártott betonelemet tartalmaz, amelyeket a vasbeton támpillérek hordanak. A szerkezet nagy része előregyártott volt, így a kupola 40 nap alatt készült el.

Nagy sportpalota, Róma - 1957

"Sohasem láttam még olyan jó statikai megoldást, mely ne lett volna egyben építészetileg is kifejező - Pier Luigi Nervi"

Nagyboldogasszony székesegyház
Az 1971-ben, San Franciscoban megépült katedrálist John Michael Lee, Paul A. Ryan és Angus McSweeney helyi építészek tervezték, a nemzetközileg ismert építészekkel, Pier Luigi Nervivel és Pietro Belluschival együttműködve. Az előregyártott vasbeton szerkezetet, amely az épület teljes felső részét képezi, a Terracon és a DiRegolo család készítette el Hayward-ban, Kaliforniában. A 78 m befoglaló méretű négyzetes katedrális 58 m magasra emelkedik, és azt egy 17 méter magas aranykereszt koronázza. Nyeregtetője nyolc hiperbolikus paraboloid szegmensből áll, oly módon, hogy a tető alsó vízszintes keresztmetszete négyzet, a felső keresztmetszete pedig kereszt. A tervezési folyamat ellentmondásos volt. Miután Belluschi és Nervi is csatlakozott a csapathoz, a helyzet javult, bár az építészeket akkor azzal vádolták, hogy plagizálták a tokiói Szent Mária-székesegyház több évvel korábban elkészült tervét. A modern dizájnt nem szerették San Francisco katolikusai, akik korábban hagyományos templomokban imádkoztak. Az épületet azonban 2007-ben az American Institute of Architects helyi osztálya kiválasztotta San Francisco 25 legjobb épületének listájára és 2017-ben az Architecture Digest pedig az Egyesült Államok 10 legszebb temploma közé sorolta.

Nagyboldogasszony székesegyház, San Francisco - 1971

George Washington buszpályaudvar-híd
A George Washington buszpályaudvar-híd a George Washington híd keleti végén, Manhattan Washington Heights negyedében, New Yorkban található. Egy átlagos hétköznapon körülbelül 1000 busz és mintegy 20 000 utas használja az állomást. Az épületet a neves olasz mérnök, Pier Luigi Nervi tervezte, és egyike azon kevés épületeknek, amelyeket Olaszországon kívül tervezett. A szerkezet 122 x 56 m befoglaló méretű és hatalmas vasbeton rácsos tartókból épült, amelyek közül tizennégy a Trans-Manhattan gyorsforgalmi út tengelyében konzollal van ellátva. A tető 26 háromszög alakú szakaszból áll, mindegyik 20 x 28 m méretű, és 36 betonpanelt tartalmaz. A terminál korai tervei szerint a legfelső szintjén 10 peron volt az elővárosi buszok számára, amelyek együttesen 36 megállóhellyel rendelkeztek. A földszinten üzletek és hét fűrészfogas megállóhely volt a távolsági buszok számára. Felső szintű buszrámpa keresztezi a Fort Washington Avenue-t, elzárva a fényt és a kilátást a George Washington hídra. Miközben az építészeti kritikus, Ada Louise Huxtable felhívta a figyelmet a több évtizedes elhalasztott karbantartás miatt az állomás elhanyagoltságára, az állomás tervezését „elsőrangú műként” aposztrofálta, amely bemutatja a vasbetonépítés művészetét és tudományát annak 20. századi csúcspontján, az egyik legnagyobb mester, Nervi keze munkájaként. A terminál megépítését először 1955-ben javasolták, miután korábbi kísérleteket tettek egy buszpályaudvar építésére a George Washington híd keleti végén. A kikötői hatóság 1960 elején Nervit kérte fel a terminál megtervezésére, amelyet 1963. január 17-én nyitottak meg. Állapota az ezt követő évtizedekben erősen leromlott, majd 2008-ban jelentették be a nagyszabású felújítást, beleértve az üzlethelyiségek 3000 m²-ről 11 000 m²-re történő bővítését. A projekt 2013 végén kezdődött, és a felújított állomás végül 2017. május 16- án nyílt meg újra, két év késéssel és 17 millió dollárral meghaladva az eredeti, 183 millió dolláros költségvetést, de a munkálatok még folyamatban vannak.

George Washington buszpályaudvar-híd, New York - 1963

Felhasznált irodalom:
Pogány Frigyes: Itália építészete II. – Corvina Kiadó, Budapest, 1975. – Az építészet világa 6. (Sorozatszerkesztő: Major Máté)
Pirelli toronyház: https://hu.wikipedia. org/wiki/Pirelli_toronyh%C3%A1z, 2022. november 14.
Pier Luigi Nervi: https://en.wikipedia.org/ wiki/Pier_Luigi_Nervi, 2023. április 30.
Szkiba Veronika: Válogatott héjszerkezetek, párhuzamok és hatások – Pier Luigi Nervi és Gnädig Miklós épületeinek szerkezeti elemzése. BME Tudományos Diákköri Konferencia
Pesti Monika: A logika esztétikuma – 40 éve hunyt el Pier Luigi Nervi, Építészfórum, 2019. január 10.: https://epiteszforum.hu/alogika-esztetikuma-40-eve-hunyt-el-pierluigi-nervi
Pesti Monika: A logika esztétikuma – 40 éve hunyt el Pier Luigi Nervi, Lechner Tudásközpont, 2019. január 7.: https://lechnerkozpont.hu/cikk/a-logika-esztetikuma
Palazzetto dello Sport: https://en.wikipedia.org/wiki/Palazzetto_dello_Sport, 2022. november 11.
Cathedral of Saint Mary of the Assumption (San Francisco): https://en.wikipedia.org/ wiki/Cathedral_of_Saint_Mary_of_the_Assumption_(San_Francisco), 2023. február 28.
George Washington Bridge Bus Station: https://en.wikipedia.org/wiki/George_Washington_Bridge_Bus_Station, 2023. április 20.