Lapszámok

Közel 30 évet töltöttem el a betonszakmában, de azt, hogy a beton egy tartós és egyszerűen jó építőanyagon túl más is lehet, azt Erdélyi Attilától tanultam meg. Számára a beton mindig is a szépséget, a kihívást és a fantázia végeláthatatlan sokszínűségét jelentette. Munkásságának meghatározó részét ennek – a mások által szürkének tartott anyag – kutatására szentelte.

Eredetileg nem erre a pályára készült, de abban az időben nem volt más választása. Beszélgetéseink során sokszor mondta, hogyha újra fiatal lehetne, ismét ezt a szakmai utat választaná.

Egyetemi tanulmányait 1951-ben kezdte meg a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karán, és 1956 tavaszán diplomázott. Ezt követően 7 évet dolgozott az iparban, ami nagyon hasznos volt a későbbi munkái során, mert a kutatási témák megválasztásánál mindig tudta, hogy ha eredményt érünk el, azt az iparban hogyan lehet hasznosítani. A MÁV Hídépítő Vállalatnál eltöltött 5, majd a VIZITERV-nél eltöltött 2 év után (1963-ban) dr. Palotás László, az MTA doktora hívta meg az újonnan alapított Építőanyag Tanszékre, tanársegédnek. Egyetemi doktori disszertációját 1972-ben írta, majd „A feszítőbetétek reológiai viselkedésének extrapolálhatósága” címmel kandidátusi disszertációját hasonló tárgykörben 1984-ben védte meg. 1991 és 1995 között az Építőanyag Tanszék vezetője volt.

1997-től 2008-ig vezette a Betontechnológiai Tanácsadó Szolgálatot. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a felmerült kérdések megválaszolásán túl egy rövid ismeretterjesztést is adjon a hozzá fordulóknak. Így született meg az ötlet, hogy az EN 206 európai betonszabvány hazai bevezetésére szervezzünk laboratóriumi bemutatóval egybekötött oktatást. Közel száz kíváncsi mérnök vett részt ezeken az előadásokon és laborgyakorlatokon, akik évek múlva is tudtak meríteni az ott tanultakból.

Nyugdíjba vonulása után – először a Betonolith K+F Kft.-nél, majd a Cemkut Kft.-nél – sok érdekes, hasznos kutatási munkában dolgoztunk együtt (ő mint témavezető, én mint a „jobbkeze” és a „laborosa”).

Jelmondata volt: „Ne akarjunk mindent mi kitalálni, előbb nézzük meg, mások hogyan csinálják, majd vonjuk le a következtetéseket.” Ezért minden munkát irodalomkutatással kezdtünk.

Így rövid időn belül eljutottunk a nagy teljesítőképességű gyorsbetonhoz (NT gyorsbeton), amit aztán az M7 autópálya három szakaszán „élesben” is kipróbálhattunk. 48 óra alatt történt meg a régi beton felszedése, az új beton lefektetése és a forgalom visszaengedése. A sors iróniája, hogy egy éven belül az egész autópályára aszfaltot terítettek.

Az európai szabályozások előtti időben a fagyálló betonok területén – CDF készülék hiányában (az eklézsia mindig szegény) – kidolgoztunk egy sajátos fagyhámlasztásos vizsgálati módszert, melynek alkalmazhatóságát a később megjelent európai vizsgálati szabvány is igazolta.

Sok időt szentelt az öntömörödő beton összetételének kutatására, majd ipari bevezetésére.

Az ő nevéhez kötődik a vékonybeton-szőnyegezés technológiája – mely Szegeden meg is valósult – és a savkorróziónak ellenálló betonok kutatásának elindítása.

2003-ban – 40 évnyi tanszéki munka után – a Palotás László-díj átadásakor említette, hogy Palotás professzortól nemcsak munkát kapott, hanem egy társat is, hiszen ott ismerkedett meg feleségével, Évával, akivel annak haláláig harmonikus kapcsolatban élt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ismerhettem őt. Nagyszerű ASSZONY volt (csupa nagybetűvel írva). Támogatta a munkában, de ami még ennél is fontosabb, tudta, hogy mikor kell Attilát „leállítani” és inkább magukra koncentrálni.

Erdélyi Attila 90 évesen sem ül tétlenül a postást várva. Szívesen vállalja a rendszeresen megjelenő „update” kiadványok németről magyar nyelvre fordítását, amellyel nemcsak a nyelvi „frissességét” tesztelheti, hanem számunkra is megismerhetővé teszi a legújabb betontechnológiai irányzatokat. Ezek a lapszámok a CeMBeton honlapján 2005-ig visszamenőleg archivált formában megtekinthetők. Emellett továbbra is a tőle megszokott buzgalommal segíti tanácsaival a szakma ifjú mérnökeit.

Sajnos azt senki sem jegyzi föl, hogy a nevéhez több műtárgy építésének technológiai kialakítása fűződik, viszont fontos, hogy sok tanítványa neki köszönheti a beton szeretetét és annak tiszteletét, belénk plántálva az igényes szakmaiság szellemét. Arra tanított, hogy ne csak jó szakember legyél egy adott területen, hanem mint ember is helyt tudj állni.

A 85. születésnapi köszöntésekor ezzel az útravalóval látott el bennünket: „Általában annak örültem, ha »sikerül« valami és elismerik az eredményeimet. Nem szerencsés azonban, ha a »siker« túl fontos lesz, és az ember egy idő múlva »eredményközpontúvá« válik, illetve túlbecsüli a teljesítményét. Ezt a gondolatot a szakmájukban törekvő kollégáimnak is üzenem, hogy legyen fontos mindenkinek az, amit csinál, de ne túl fontos…”

Köszönjük, TANÁR ÚR, köszönjük Attila!