Lapszámok

2022. június XXX. évfolyam III. szám

Köszöntő

Beton nélkül lehet élni, de nem érdemes, főleg akkor, ha az ember munkája „róla” szól.

A betonnal mint építőanyaggal emlékezetes volt az első találkozásom. A főiskolai nyári gyakorlaton a terület szűkössége miatt a betonpumpa meghibásodásából adódóan a készülő sávalapban a betont egy távoli pontra el kellett „evezni”. Itt tanultam meg a saját bőrömön, hogy milyen fontos a konzisztencia, a víz–cement tényező. A második fontos találkozás, amikor egy vizsgán felhívták a figyelmemet arra, hogy a beton „kék” és „zöld” kötésének ismerete elengedhetetlen egy építész számára. Erre az ismeretre az elmúlt 24 évben ugyan nem volt szükségem, de a betonhoz való kötődésemet megpecsételte. Az államvizsgáról akkori tanárom – és egyben példaképem, mára már barátom – Kittka Péter ajánlásával elhelyezkedtem a Magyar Doka Zsalutechnika Kft.-nél mint műszaki tervező. Zsaluzattervezőként volt lehetőségem részt venni a 90-es évek végén épülő legnagyobb bevásárlóközpontok, irodaházak kivitelezésében is.

A megszilárdult beton a zsaluzat lenyomati képét adja vissza. Ahhoz, hogy a megtervezett zsaluzat megfelelő formába tudja hozni a betont, meg kell ismerni az összes tulajdonságát; a szilárdulás kémiai és fizikai folyamatait, valamint a betonbedolgozás minden lépését. Kezdő mérnökként minden lehetőséget megragadtam, hogy ott lehessek a legkülönlegesebb szerkezetek betonozásánál, láthassam a végleges szerkezet megszületését. Ilyenek voltak a nagy magasságban vagy nagy vastagságban készült födémek, az extrém magas falak vagy pillérek. Ezek a szerkezetek kihívást jelentettek a tervezőnek és a kivitelezőnek egyaránt, de még magának a zsaluzatnak is. Egy életre megtanultam, hogy a beton oldalirányú nyomása nem a szerkezet vastagságától, hanem a beton magasságától függ.

A 2000-es évek elején elindult Magyarországon is a látszóbetonok térhódítása, amikor már a Doka miskolci lerakatának vezetőjeként vehettem részt sok olyan projektben, amelyek egészen más kihívásokat jelentettek az építészek által megálmodott betonfelületek kivitelezőinek.

A látszóbetonok készítése az egyik legkomolyabb szakmai felkészülést igényli minden tekintetben. A megszilárdult látszóbeton a „legőszintébb” szerkezet, mely minden hibát elárul, amit a betontechnológus, a betonkeverék gyártója vagy a kivitelező követ el a szigorú technológiai utasítás ellenére. Az utólagos javítás lehetősége szinte kizárt. Számomra talán ez a beton legszebb megjelenési formája, gondos tervezést, gyártást követően a fegyelmezett kivitelezés után olyan felületek vagy térbeli formák születnek, melyek modernkori szoborként, kis túlzással műalkotásként hathatnak.

2012-től mint ügyvezető folytattam „zsalus” pályafutásomat, a mindennapokban ugyan kicsit eltávolodtam a betontól, de a különleges feladatok – mint a Puskás Ferenc Stadion pilonjai vagy a MOL Campus 120 méter magas vasbeton szerkezete – okot adtak újra és újra, hogy az íróasztal mellől „betonközelbe” kerülhessek.

A nagy váltást az életemben a 2021-es év hozta el, amikor üzletág-igazgatóként csatlakoztam a Duna-Dráva Cement Kft. Betonüzletágához. Úgy érzem, eddig csak „kerülgettem” a betont, mára már azonban ez az anyag tölti ki a napi munkámat, lehetőséget kapva az eddig megszerzett ismereteim bővítésére. Ahogy telik az idő, egyre világosabb számomra, hogy ennek az egyszerűnek tűnő anyagnak az alapos megismerésére nem szabad sajnálni az időt, hiszen a beton ma a bolygónkon a víz után a második leggyakrabban használt anyag, és talán nem csak számomra a legfontosabb építőanyag.

Nagy Attila
Betonüzletág-igazgató
Duna-Dráva Cement Kft.