Elhunyt Marosi Miklós, Széchenyi-díjas építész
Életének 79. életévében elhunyt Marosi Miklós, a KÖZTI Zrt. vezető egyénisége, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, Széchenyi-díjas tervező, a nemrégiben átadott Operaház Eiffel Műhelyház és Próbacentrum építésze, betonpályázatunk bírálóbizottságának oszlopos tagja.
Marosi Miklós 1942-ben született Miskolcon, a Műegyetemi Hallgatói Tervező Irodában kezdte pályáját, majd a Postai Tervező Intézet és a Középülettervező Intézet következett. Utóbbinál beosztott tervezőként indult, innen több lépcsőfokot megjárva stúdióvezető, illetve az itt eltöltött 50 év alatt a vállalat főépítészévé vált. A tervezés mellett az 1970-es évek közepétől oktatott is a BME-n. Több magyar egészségügyi központ számára tervezett hozzáépítéseket és kiegészítő épületeket. Neves városi szállodák, műemléki felújítások és irodaházak is a nevéhez fűződnek. Az elmúlt idők egyik legnagyobb barnamezős kulturális beruházásáért, azaz az Eiffel Műhelyház megtervezéséért szintén ő és csapata felelt.
A Beton újság 2019/3. lapszámának Köszöntő rovatában így írt a betonról: „A beton, de kiváltképp a vasbeton a kortárs építészet nélkülözhetetlen anyaga. Formába önthető, gyorsan szilárduló, ha kell vízzáróságot biztosító, tűzálló, s óvatos becslések szerint is minimum 50–100 év élettartamra becsült építőanyag. Megfelelő, a párhuzamosan rohamosan fejlesztett zsaluzórendszerek alkalmazása a legkényesebb esztétikai igényeket is kielégítő felületképzést is lehetővé tesz. Nem véletlen tehát, hogy az egyik legdivatosabb anyaghasználattá vált az úgynevezett »látszóbeton« felületek létrehozása, melynek elérése a komplexebb gondolkodást igénylő tervezői munkát is szükségessé tette… A beton nélkülözhetetlen építőanyaga korunknak. Élettartamára tett korábbi szakirodalmi becslések egyre inkább megdőlnek, a kifejlesztett felületi bevonatok révén jelentősen meghosszabbíthatók. A beton jelentőségének ma már az egyik legfontosabb ismérve, mi szerint néhány ország nemzeti kincsként zárolta a fő adalékanyag, a kavics kivitelét. Összegezve: szeretjük a betont!”
Tisztelettel búcsúzunk Marosi Miklóstól, nyugodjék békében!