Tanuljuk a betont!
A cement
A kötőanyagok olyan porrá őrölt termékek, melyeket vízzel összekeverve jól formázható pépszerű anyag képződik, és az később kőszerűen megszilárdul. Ha ez a megszilárdult anyag vízben oldódik, akkor nem hidraulikus kötőanyag (pl. gipsz), ha pedig nem oldódik, akkor hidraulikus kötőanyag (pl. cement). A megkötött cement szilárdságát adó hidratációs termékek vízben oldhatatlanok.
A portlandcement a hidraulikus kötőanyagok családjának legismertebb tagja, nevét az angliai Portland tengerparti köveinek – amelyet Anglia-szerte kiváló építőkőként használtak a XIX. században – színéhez való hasonlatossága miatt kapta. Szilárdságát a kalcium-szilikát ásványok (alit, belit) hidrátvegyületei biztosítják, melyek időállóságát, tartósságát, stabilitását kétezer éves római kori építmények bizonyítják.
A portlandcementklinkert a pontosan beállított kémiai összetételű, finomra megőrölt nyersliszt forgókemencében 1400 ºC feletti hőmérsékleten zsugorodásig (klinkerizáció) történő égetésével állítják elő. Az égetés célja, hogy kialakuljanak a cement majdani szilárdságának biztosításában legfontosabb szerepet játszó klinkerásványok: az alit és a belit. A cementőrlés célja egyrészt a reakcióképes felület növelése a klinkerszemcsék méretének csökkentése által, másrészt a cement egyes alkotóinak (klinker, kötésszabályozó-anyag, esetleg kiegészítő-anyagok) homogenizálása.
A portlandcement színe elsősorban a klinker vas-oxid vegyületeinek mennyiségétől és állapotától függ, de hatással van rá a gyártáshoz felhasznált nyersanyagok minősége, a gyártási technológia és a cement összetétele is. Például a fehércement vas-oxid mentes nyersanyagokból készült portlandcement.
A portlandcement színéből a cement tulajdonságaira visszakövetkeztetni nem lehet!
Az aluminát- vagy bauxitcementekben – a portlandcementektől teljesen eltérően – kalcium-aluminát ásványok hidratációja megy végbe. A megszilárdult aluminát- vagy bauxitcement kitűnő tűzállósággal rendelkezik, azonban szilárdságát normál körülmények között is elveszítheti, ezért szerkezetépítésben nem használható.
A cementek mechanikai, fizikai, kémiai és egyéb tulajdonságainak vizsgálatát az MSZ EN 196 szabványsorozat szerint kell elvégezni. A vizsgálati eredményeknek az MSZ EN 197-1 termékszabványban előírt követelményeknek kell megfelelniük.
Az MSZ EN 197-1 szabványnak megfelelő általános felhasználású cementek öt fő cementfajtába csoportosíthatók, amelyek az alábbiak:
• CEM I – Portlandcement
• CEM II – Összetett portlandcement
• CEM III – Kohósalakcement
• CEM IV – Puccoláncement
• CEM V – Kompozitcement.
(forrás: CeMBeton útmutató 2017)