Lapszámok

A víz volt a témája az idei nyári Szigetmonostori Beton Szimpóziumnak, amelynek alkotásait a pécsi Nick Art&Design Galériában állították ki szeptember 11-e és október 13-a között. Ez már a hatodik Beton Arcai kiállítás volt a baranyai megyeszékhelyen, és ez a szám is azt tükrözi, hogy a képzőművészek egyre szívesebben gondolkodnak a betonban mint alapanyagban, illetve ahogy a szimpózium vezetője, Veres Balázs a Beton újságnak elmondta, „a szakma már nagyon nagy becsben tartja a betont, számolnak vele”.

Idén hat szobrászművész, illetve két üvegművész vett részt és készített alkotásokat Szigetmonostoron. Az ország szinte minden pontjáról érkezett alkotók mellett idén először egy kanadai művész is meghívást kapott. David Umemoto Montreálból csatlakozott a táborhoz, részvételével a szervezők egy új hagyományt szeretnének elindítani, amely egyben a művésztelep nemzetközi vizekre való lépését is jelentené, ezzel is támogatva a hazai és a külföldi művészek közötti kulturális párbeszédek megvalósulását. Az alkotók, ahogy a korábbi években, a LAFARGE Cement Magyarország Kft. kiváló minőségű cementjével és mészkőlisztjével dolgoztak.

A 2019-es év a víz éve és mi is igyekeztünk csatlakozni ehhez a kezdeményezéshez. Ez a hely adottsága miatt is indokolt volt, hiszen egy szigeten voltunk, ahol körbevett minket a Duna – mondja Veres Balázs, aki 4 éve vesz részt az alkotótelep munkájában.

A művésztelepen idén 8 művész dolgozott, júliusban 2 hétig tartott a munka. Mindenki negatívban konstruálta meg a szobrokat, a negatívokhoz általában műanyagokat és különböző habanyagokat használtunk. Az idő rövidsége miatt nem tudunk olyan anyagokkal dolgozni, amelyeket utókezelni kell, így egyből vízzáró anyagokkal építkeznek a művészek, ez pedig nagy mértékben determinálja a szobrok formavilágát. Jobbára geometrikus szobrok jönnek létre, ráerősítve ezzel a beton anyagszerűségére. Nagyon fontos a mérnöki hozzáállás, az előre megtervezettség. Van, aki szoftveren tervezte meg a szobrát, és már úgy érkezett, hogy egzakt módon tudta, mit fog létrehozni és már csak a kivitelezés volt hátra. Más empirikusan közelített, volt egy érzése, egy víziója és ezt alakítgatta, amelyben mi is segítettünk neki.

Hogyan zajlott a kivitelezés, a létrehozás folyamata?

A zsaluzatok létrehozásával kezdődött a munka, ez az első 1 hétben történik, és amikor összejön egy akkora amennyiség, amelynél érdemes nekiállni kikeverni a betont, akkor az egész csapat nekiáll és közösen elkezdik beleönteni az általuk kevert betont a formákba. A kiállításon 21 munka volt látható, ezek legtöbbje szürke cement alapú, mivel nagyon kevés szobron jelenik meg a színezés, a pigmentálás. Az elmúlt években több festő is volt az alkotótelepen, ők szívesen alkalmazták a különféle oxidokat, amelyek új színeket hoztak a beton felszínére. Idén inkább a formai kvalitás határozta meg a munkákat. Izgalmas, kísérleti dolgokat is láthat a közönség, hiszen összetett, bonyolult műalkotások jelentek meg az idei kiállításon.

Mennyire komfortos a művészek számára, hogy betonnal dolgoznak?

Az üvegművészekkel szemben a szobrászoknak a formai megközelítésből, az öntési technológiából adódóan van némi előképük, így jobban átlátják az egész folyamatot. Azt látom, hogy már felértékelik ezt az anyagot. A beton mára már elérte, hogy úgy tekintsünk rá, mint amivel autonóm művészeti alkotások is létrehozhatók és nem csak a kő, a gránit stb. lehet alapanyag. A képzőművészet is így kezeli ezt az anyagot.

A betonnál volt-e lehetőség arra, hogy más-más összetevőjű anyagot használjanak vagy mindenki ugyanazzal dolgozott?

Összességében 3 féle anyagot használunk a művésztelep ideje alatt, többféle receptúránk, összetételünk van, de a nyári forróság és még a felhasznált kavics milyensége is nagyban befolyásolja az arányokat, az alkalmazott anyag milyenségét. A formák, a szobrok, a zsaluzatok néha megkövetelik, hogy kicsit módosítsunk a receptúrákon, és az is fontos, hogy olyan legyen a szobor, ami jól viseli a kültéri körülményeket.

Amikor az öntőformából kikerül az alkotás, utána még milyen munka van vele?

Mivel mindenki negatívból építi a munkáját, ami egy nagyon komoly agymunka nem lehet előre látni a végterméket, így rengeteg meglepetés ér bennünket, amikor kibontjuk a zsualuzatot. Nem mindig sikerül úgy, ahogy elterveztük, hiszen ha túl meleg van és a végén már nem akar folyni a beton, amikor az utolsó centiket passzírozzuk bele a sablonba, akkor a végén elkerülhetetlen az utómunka. Ilyenkor előkerül a flex vagy az egyéb csiszolóeszközök, lehet festeni vagy akár ragasztani is. Ezek ugyanúgy a szoborkonstruálás részei.

Milyen visszajelzéseket kaptak az elkészült munkákról, akár a korábbi években is?

A szakma már nagyon nagy becsben tartja a betont, számolnak vele. Az elmúlt 10 év elég volt ahhoz, hogy ez az anyag kivívja a rangját a szakmában, így el tudom vinni a betonszobraimat akár egy reprezentatív helyre, ahol még soha nem láttak betonszobrot és örömmel fogadják, lenyűgözi őket vagy adott esetben meghökkenek és örülnek neki. Mindig kellemesen csalódok az emberekben, mert kezd eltűnni az az érzés, hogy a beton szürke, unalmas és embertelen felület, ma már nagyon finom gesztusokat tud bemutatni ez az anyag. Ezek a kiállítások pedig pont arra jók, hogy ha valaki bejön, akkor azt érezze, hogy megszólítják őt az alkotások.

Az elmúlt 4 év alatt, amióta részt vesz az alkotótelep munkájában, látszik-e valamilyen irányváltozás, fejlődés a betonművészettel kapcsolatban?

Az első alkalom nagyon nehéz volt, fogalmazhatunk úgy is, hogy kísérleti jellegű és biztosra kellett menni, de a harmadik alkalomtól már oldottabbak voltunk, célzottan tűztünk ki tematikát. Azt gondolom, hogy abszolút pozitív fejlődésen megyünk keresztül minden évben, újabb és újabb dolgokat tudunk kitalálni. Magában az anyagban nincsenek nagy változások, nyilvánvalóan előfordulnak minimális módosítások, hiszen a piacon is mindig megjelennek új anyagok, inkább a gondolkodásmód és az adott miliő, valamint az határozza meg, hogy milyen műalkotások készülnek az adott évben, hogy kik jönnek az alkotótáborba.

Mi lesz az elkészült alkotások sorsa?

A szobrok egy része Szigetmonostoron marad, hiszen az ottani önkormányzat lát vendégül bennünket. A művészek bármennyi szobrot létrehozhatnak, ami a rendelkezésre álló időbe belefér. Vannak olyan alkotások, amelyek méretükből adódóan kikerülnek Szigetmonostor köztereire, a faluház udvarán például állandó kiállítás jelleggel meg lehet tekinteni őket. Amelyek pedig olyan méretűek, azok bekerülnek egy raktárba, hogy később egy gyűjtemény anyagát képezzék. Ha tudjuk, visszük őket kiállításra és igyekszünk minél több helyen megmutatni az elkészült alkotásokat, mert ez számunkra is fontos.

Az idei év alkotói, kiállítói: David Umemoto (Kanada), Dobolán Judit, Fekete Lilla, Kuti László, Mindák Gergely, Szilágyi Csilla, Varga Tibor, Veres Balázs Fotó: Tóth László