Lapszámok

Az idén áprilisban újraalakult MMK Fiatal Statikusok Szakosztálya (FIST) szakmai összejövetelének vendége voltam 2019. szeptember elején.

53 éves pályafutásom során mindig együtt műveltem a mérnöki tevékenység tervezési, gyártási, kivitelezői oldalát, sokat írtam, oktattam főiskolákon, egyetemeken, rengeteg előadást tartottam. Számomra a legmeghatóbb egykori professzorom, Orosz Árpád hozzászólása volt. A mérnöki tevékenység három fő területe a műszaki megfelelőség biztosítása, a gazdaságosság, azaz az anyagi követelmények, és ami talán a legfontosabb, a szociális követelmények, a szépség, az emberiesség, a lelkiség öszszhangjának a biztosítása.

Magam hiába fáradoztam pályám során, hogy mindegyik területen kiválót nyújtsak, annyira kitűnően nem tudnám megfogalmazni pályánk szépségét és követelményeit, mint Andrae barátom, a német ellenőr mérnökök (Prüfingenieure) szövetségének korábbi elnöke egyik előadásában, melyet az egyik nagy példakép, az Ulrich Finsterwalder díj átadása során tartott. Mi itt Magyarországon nem tudunk olyan nagy teljesítményeket felmutatni, mint több külföldi kollégánk, hiszen a politikai rendszerváltások sem kedveztek a teljesítményeknek. Nekem szerencsém volt, hogy a pályám során mindig együtt művelhettem a tervezést és a kivitelezést, melynek hiányát éppen az Andrae előadás nehezményezi: „A mával összehasonlítva különösen a nagy mérnökök és vállalkozó személyiségek, tehát azok a személyiségek, akik mint építőmesterek értették az építő művészetet egységében uralni. Ezek az emberek az anyaghoz kötött vízióikat az alakítás és erőjáték vonatkozásában közvetlenül egy alkotó kézműves művészettel tudták kezelni. Sok ismert nevet lehetne említeni, például a svájci Robert Maillart vagy a francia Eugene Freyssinet, aki a feszített betonépítés alapjait lerakta. … A nagy mérnökök mind ilyenek voltak, Robert Maillart, Eugene Freyssinet, mások mellett. … Az utóbbi évtizedek bűnesete abban áll, hogy a tervezést és a kivitelezést messzemenően elválasztották egymástól, sőt még ezeken belül is szétválasztottak területeket szakterületi tervezésekkel és különálló szakterületekkel.” Az előadásom lényege is arról szólt, hogy a fiatalok ne legyenek statikus mérnökök, hanem építőmérnökök legyenek. Ekkor még nem kaptam kézhez a Mérnök Újság legújabb számát, melyben a legnagyobb felháborodásomra az áll, a kamara azon fáradozik, hogyan lehet lehatárolni a tervezést és a kivitelezést. Éppen az ellenkezője annak, amit én hirdetek! Egy kétórás előadáson csak a legfontosabbakat tudom elmondani, ehhez kiállítottunk néhány tervlapot, de bemutattam néhány könyvet is.

A tervlapok:

- az egykori Nagyvásártelep eredeti terveinek a másolata, melyet 90 évvel ezelőtt Obrist Vilmos készített. Külön érdekesség, ahogyan a gombafödém vasalási tervén a nyomatéki ábrákat is felrajzolták.

- az 1980-as évek VGMK (Vállalati Gazdasági Munkaközösség) kézzel, ceruzával rajzolt eredeti terveit, köztük például a Forma 1 Depo épület kiviteli és gyártmányterveit. Mennyire másabb világ volt, de az akkor tervezett, gyártott és szerelt épületeink ma is mintául szolgálhatnak.

A könyvek:

- az 1954. évi drezdai előregyártási konferencia kiadványa. Vastag könyv, benne a Mokk László és Gnaedig Miklós előadások. A szovjet delegáció hozzászólása: csodáljuk a magyar mérnökök teljesítményét és kreativitását, de nem ezt tartjuk a helyes útnak, hanem a tipizálást, a nagy sorozatokban gyártott típuselemekkel építést.

- Stiglat professzor vastag könyve a legkiválóbb német mérnökök bemutatásával, köztük három magyar, Koncz Tihamér, Polónyi István és Iványi György is.

- Leonhardt professzor Ingenieurbau könyve, először Palotás professzortól kaptam meg olvasásra, még 1974-ben.

- Leonhardt professzor önéletrajzi könyve, 90 éves volt, amikor dedikálta számomra.

- Polónyi István legutóbbi könyve, hogyan működjön a mérnök együtt az építészekkel.

És még néhány könyv, hogy az ifjúság érzékelhesse, mennyire fontos a szakkönyvek ismerete, mennyire hozzá tudnak járulni a szakmai sikerekhez.

A sok korábbi előadásomból az egyik, a Construmán tartott előadásom kivetítésére kerülhetett sor, a külföldi munkák, a bécsi METRO áruház vagy a Puskás Stadion szerkezeti javaslatai, a megvalósult változtatások jól mutatták, mit jelent az építőmérnök tevékenysége szemben a statikus tevékenységgel.

Előbbi a holisztikus szemlélet beteljesedése az alkotás minden örömével, utóbbi a számoló rabszolgatevékenység, melytől szeretném megóvni az ifjúságot.

Álljon itt néhány idézet, amelyek jól szemléltetik, hogy munkájuk során mit érdemes szem előtt tartaniuk a fiatal statikus szakembereknek:

Jörg Schlaich

„A tervezési gyakorlat az, melyben a mérnök megérti, hogy nem az a feladatunk, hogy számoló rabszolgák legyünk, hanem az, hogy kreatívan részt vegyünk a tervezésben, folyamatos átmenettel az építészet és a mérnöki tevékenység között. Elkezdünk az építésszel dolgozni, megbeszéljük a dolgokat, készítünk vázlatokat, folyamatosan fejlődik a terv, egy jó csapatban a résztvevők meghallgatják egymást, készek egymástól tanulni, hagyják, hogy az egyik a másiknak tanácsot adjon, kölcsönösen, és a végén már teljesen közömbös, mi kitől jött, csakis a közösen elért minőség számít.”

Stefan Polonyi

„Nem az a mérnökök feladata, hogy megvilágítsák az építészeknek, mit nem lehet megcsinálni, hanem az, hogy megmutassák, hogyan lehet az építész elképzelést megvalósítani.”

Dezső Zsigmond

„A jelentősebb méretű építmények, mérnöki műtárgyak esetén nekünk, mérnököknek kéne átvenni az alkotói felelősséget, irányító szerepet betöltve az alkotói folyamat során. Természetesen mindezt az építészek, formatervezők és tájépítészek közreműködésével. Ehhez ilyen épületek szerkezeteinek létrehozásához azonban konstruktőrökre lenne szükség. Oktatásunk, s gyakorlatunk azonban egyáltalán nem alkalmas erre a feladatra. A mi képzésünk során – erősen kisarkítva – az építész karon építő-iparművész grafikusokat, a mérnökkaron humán computereket képeznek. Azaz végzett mérnökeink a racionális, analitikus tudományterületek elsajátításával – mondjuk – kiválóan méreteznek keresztmetszeteket. De a tartószerkezet tervezés részeként a nem elég tudományos konstruktőri képzés hiányzik. Így a mai tervezői gyakorlat szerint – jobb híján – még a mérnöki műtárgyak esetén is az építész vállalja fel a konstruktőri szerepet, még akkor is, ha erre a feladatra ő sem rendelkezik kellő háttérrel.”

Miután megtartottam a fiatalok részére a kb. kétórás előadásomat, másnap jelent meg a Mérnök Újság legújabb száma, benne egy cikk a tervdokumentációk tartalmi követelményeiről. Legnagyobb megdöbbenésemre az MMK újra előhozta a tervezés és kivitelezés pontos lehatárolásának törekvését. Ez szöges ellentétben van 53 éves pályafutásom gyakorlatával. Csak remélni tudom, hogy a megszólított ifjúság már megérti, a mérnöki tevékenység lényege a fizikai törvényszerűségek, a gazdaságosság és a humán megítélések összhangba hozása, mindig holisztikusan, az egész figyelembevételével konstruálni, tervezni és építeni! A digitális Ipar 4.0 világban nem lehet külön tervezésről és kivitelezésről beszélni, az építés része az összes, egyre inkább szellemi tevékenység, mert a fizikai megvalósítást mind jobban robotok végzik el.

Az október 2-ai Beton Fesztivál előadásai jól mutatják az új időket:

- Becker Ádám a KÖZTI tervezőirodából ma még a Bayer-Construct tervezőcsapatának kiépítésén fáradozik

- Ritter Ádám a Moratus műszaki igazgatójaként tartószerkezeteket elemez, technológiákat határoz meg

- magam próbálom megvilágítani, hogyan tudják az építészek a mérnökökkel megvalósítani az építési folyamatok integrációját.

Remélem, hogy ezeket a gondolatokat egyre többen, leginkább a fiatalság magukévá teszi és eszerint cselekednek a jövőben.

Fotó: Csényi Sándor