Köszöntő
A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karának azon évfolyamához tartoztam, akik „Balázs tanár úrtól” tanulták a nélkülözhetetlen és kikerülhetetlen mixet, a betont. Tanár úrtól megismerhettük a beton összetevőit, a 28 napos betonkocka fogalmát és a gyakorlati óráink egyikén töréspróbát is láthattunk.
Tankörvezetőnk, Petró Bálint tanár úr, egyszemélyben tankörünk egyik „épszerk” oktatója, nagy hangsúlyt fektetett az építési helyszínen tartott gyakorlati órák megszervezésére, így Vízivárosban közelről láthattuk az alagútzsalus technológiával történő szerkezetépítést.
A betonnak mint építőanyagnak és tartószerkezetnek alaposabb megismerését szolgálták a kötelező nyári gyakorlataink is, amiket többnyire a kivitelezésben töltöttünk. Ezeken a gyakorlatokon kerültem kapcsolatba az erőműveket (Bicske, Paks stb.), nyomdákat (Athenaeum, Szikra, Offset) is kivitelező 22. számú Állami Építőipari Vállalattal, ahol kiváló szakemberek közösségét ismerhettem meg. A Műszaki Fejlesztési Osztály foglalkozott Sámsondi Kiss Béla mérnök – Európát és Amerikát megjárt – szabadalma, a födémemeléses – Lift Slab – eljárás magyarországi alkalmazásával. A terepen gyártott monolitikus födémlemezek hidraulikus gépekkel való emelését bolgárok végezték, de a fejlesztésen magyar géppark kidolgozásával is foglalkoztak.
A kivitelező vállalatnál találkoztam a terepen való födémgyártás továbbfejlesztéseként kidolgozott megoldással, ahol előregyártott kiselemes födémtálcákkal és minimális helyszíni betonozással készültek a födémlemezek.
Amikor egy soroksári Duna-ág mentén lévő kicsi és keskeny telekre kellett üdülőt tervezni, sikeresen alkalmaztam ezt a továbbfejlesztett megoldást. Tervemben az egyes apartmanokhoz tartozó teraszokat egyedi tervezésű alacsony és nagyobb mélységű színezett beton virágvályúk szegélyezték.
Rövid, de annál változatosabb épülettervezői gyakorlatomban akár lakó, kereskedelmi, egészségügyi-, raktározási- vagy mezőgazdasági rendeletetésű épületet vagy műtárgyat terveztem, a beton különböző formában, különböző minőségben, de mindig jelen volt. Valószínűleg azért, mert nincsen építmény beton nélkül. Urbanisztikai tanulmányaim és lehetőségeim a településrendezés, az építésszabályozás irányába vittek. 15 éven át voltam Budapest egyik legösszetettebb, legélhetőbb és legszebb kerületének főépítésze. Számos építészeti tervpályázat bírálóbizottságában vettem részt, és amikor működött, vezettem a kerület építészeti-műszaki tervtanácsát.
Ez utóbbi munkaköröm is megkövetelte és egyszerre lehetővé is tette, hogy ismerjem az új építési, fejlesztési folyamatokat, a megjelenő újabb és újabb építőanyagokat, szerkezeteket, a tervezők által követett trendeket, kis- és nagyléptékben egyaránt.
A hagyománnyá vált „Minden építés alapja” pályázat és az évente megrendezésre kerülő Beton Fesztivál, a fesztiválon elhangzó nagyon érdekes előadások, élményszerű beszámolók aláhúzták már főépítészként is megfogalmazott véleményemet: az építészek – már hallgató korukban is – alkotó, kreatív egyéniségek, akik szeretik és büszkék arra, amit létrehoztak, amit alkottak. Újra és újra vállalják a megmérettetést, és többnyire elfogadják, értékelik a jó szándékú, építő bírálatot.