Lapszámok

2017. június XXV. évfolyam III. szám

Dr. Lőke Endre: Mérnök vagy? Nézd feladatodat egyszerre minden oldalról! Egy öreg mérnök tanácsai

Nem érted? Van, aki úgy áll neki egy feladatnak, akár iskolainak, akár a praxisban, hogy rögtön nekiesik az első fejezetnek, az első részfeladatnak. Ne így láss hozzá! Nézd át az összes tennivalót, megoldásra, megtanulásra várót. Gondold végig, mi minden probléma kerül itt még elő. Ne ijedj meg tőle, ha sok lesz. És akkor találd ki a koncepciót. Az Ipartervben Gnädig Miklós osztályán, amikor 1954-ben odakerültem, sok jó fiatal mérnök volt, akik ilyenkor összedugták a fejüket: mi volna a legjobb elképzelés. Maga Miklós is sokszor beszállt. Ez a legérdekesebb pillanata a mérnöki munkának. Ehhez a koncepciókereséshez jó érzék, előrelátás, de tapasztalat is kell. És akkor egyszerre világos lesz az egész feladat, és nem olyan félelmetes már. Megmagyarázom egy régi, mára minden részében elavult példán.

Kezdő mérnökként kaptam a feladatot a Tiszai Vegyi Kombinát legnagyobb épületének, a levegő-szétválasztónak a megtervezésére. 30 m fesztávú, 6-7 lakóemeletnyi magasságú csarnok. Egyszerre merült fel sok kérdés.

Felállványozni egy ekkora épületet és például valamilyen monolit vasbeton héjjal áthidalni? Ez szóba se jöhetett. Gnädig és a kivitelező főtechnológusa, Mokk László a vasbeton előregyártásra tette le a garast, nagy sorozatban előregyártható tető- és falelemekkel. Világos volt tehát, hogy csak előregyártott vasbeton jöhet szóba. Ahogy a TVK minden épületénél, itt is 6 méteres vasbeton tetőelemekkel és 6 méteres könynyűbeton falelemekkel kell a feladatot megoldani. Ma 30 m fesztávú T vagy I szelvényű feszítőpadon gyártott főtartóra gondolnátok. Akkor még a „feszítőpad” fogalma is ismeretlen volt. A levegő-szétválasztás technológiáját, melyet ide fognak beépíteni, a Szovjetunió fejlesztette ki, és ők vasbeton rácsos tartókkal hidalták át a 30 métert. Ezeket fektetve egyben lehet gyártani, vagy előregyártott darabokból, bebetonozott acél szerelvényeiket összehegesztve. De mindegyik megoldás sok bajjal jár. A franciák már csináltak gerendahidat darabokból összefeszítve. Hogyan is? Nem lehetne rácsos tartókat is így összefeszíteni? Ilyet még nem csinált senki. Nem tudnánk mi mégis?

Elavult, de tanulságos TVK levegőszétválasztó

A Gnädig-Mokk féle tetőelem egy keskeny peremre kell, hogy a főtartó felső övére felfeküdjék, de akkor a rácsos tartó felső öve csak 25 cm széles marad! Stabilitás! A rácsos tartó oldalra kibicsaklik! Talán párosával lehetne emelni a rácsos tartókat, úgy, hogy néhány tetőelemet is felraknánk közéjük merevítés céljából.

Az épület tűzveszélyes. A feszítőhuzalok vagy pászmák magas hőmérsékleten kilágyulnának! Hogyan lehet megóvni azokat a túlmelegedéstől? Ezt is ki kell tanulni. A szokásosnál nagyobb szilárdságú beton kell a feszített szerkezethez. Tud ilyent csinálni a helybéli kis üzem?

Milyen lehet a főtartók darabolása? 10 tonna a maximális elemsúly, ami ott sorozatban készülhet. Öt elemből állhat tehát a főtartó. És rácsozását nem befolyásolja a feszítés? Hát persze.

Sütőüzem, Óbuda, 1971 Már a közbenső födém is TT panel

Milyen feszítő technológiát lehetne beszerezni? Freyssinet-félét Franciaországból? Ezt is ki kell tanulni. Utólag kell a feszítő huzalkötegeket az elemekbe behúzni. Hogyan? Megfeszítés után az üregeket megbízhatóan ki kell tölteni cementhabarccsal. Hogyan? Az elemek érintkező felületei közé cementhabarcsot kell tölteni a jó erőátadáshoz. Elég szilárd lesz? És ne folyhasson be a kábelüregekbe!

És a pillérek? Túl hosszúak, túl nehezek lesznek, azokat nem lehet a helyszíni előregyártó üzemben gyártani, tehát régebbi módszerrel végleges helyük alatt kell azokat egyenként készíteni. Virendeel rendszerűek legyenek „ablakokkal”? Inkább tömör keresztmetszettel, azt könnyebb zsaluzni, vasalni.

A SKÁLA nagyáruház szerkezete 1975-ben még újdonság volt. 12 m * 12 m pillérállás

Több kérdés tisztázásához jól jött a nyelvtudásom. Sőt mellékkeresethez is tudtam jutni német, francia, angol és orosz szakcikkek fordításával. Ezután a statikai méretezés és számítás már nem gond. „Csak” az épület merevségét, az 50 tonnás híddaru hatásait stb. kellett még számításba venni.

Mindezt csak azért meséltem el, hogy lássátok, ha összességében nézzük végig a feladatot, akkor egyszerre az egyes részletek is megszűnnek ijesztőnek lenni és már megoldhatók. Ezt az épületet, úgy tudom, le is bontották, hisz a technológia is változott, már nem azzal választják szét a levegőből a nitrogént az oxigéntől, hogy mélyen lehűtve más hőfokon cseppfolyósodnak.

Az égetési segédüzem épülete Hódmezővásárhelyen. Az első TT 18 tetőelemes épület. 1968

A levegő-szétválasztó meggyorsította a pályámat. A ranglétrán is haladtam, aztán egy mérnökcsoport élén Bagdadba küldtek egy gyár építéséhez, amely előfeszített beton vasúti aljakat („talpfákat”) gyártott. Majd egy másik statikus tervezői csoport élén Münchenben, a Dickerhoff und Widmann KG cégnél dolgoztunk 1969-ben néhány hónapot. Sokat tanultunk, nemcsak tervezési és gyártási módszereiket. De itthon azután bérmunkát végezni nekik, sok szerkesztőt felvéve? Erre nem hajlott a Rendszer.

A 31. ÁÉV közreműködésével a hódmezővásárhelyi porcelángyár egyik épületénél próbáltam ki a feszített beton „Pi” tetőpanelt, amiben nagy jövőt láttam. Az Ipartervet elhagyva át is mentem a harmincegyesekhez. Néhány munkatársammal ott dolgoztuk ki a Pi és T tetőpanelos csarnokrendszert és az ugyancsak Pi panelos többszintes épületváz-rendszert. Mivel ezeket sokkal rugalmasabban lehetett alkalmazni, mint az akkoriban erőltetett típusépületeket, rendszerünkkel rengeteg épület készült országszerte.

Az égetési segédüzem TT 18 elem beemelése két NCK szovjet gyártmányú lánctalpas daruval, 10 tonna tömeg Hódmezővásárhelyen, 1967-ben.

A vállalat egyik vezetőjével való konfliktus miatt a harmincegyeseket el kellett hagynom. Állást találtam a Típustervnél. Ennek már a neve is rosszat sejtetett. Ezért az első alkalmat megragadva elszegődtem a TESCO külkercég révén Algériába. Világot látni, kicsivel többet keresni.

Hazajőve nyugdíjba mentem (1983), mivel elértem a korhatárt, de a munkával nem hagytam fel. Önálló tervezőként csatlakoztam ahhoz a kecskeméti csapathoz, amelyik a harmincegyesektől átvett módon előregyártással foglalkozott. Jött a rendszerváltás, a szabadpiaci verseny, felgyorsult az építőipar. 93 épület szerkezetét terveztem itt meg, köztük tucatszám nagy áruházakat.

TT födémelemek a hódmezővásárhelyi üzemben, 1978-ban

Bár a számítógépes munkába még beletanultam, de a nagy tervezőprogramokkal nem tudtam lépést tartani. Lemaradtam. Beláttam, abba kell hagyni a tervező munkát. 77 éves voltam ekkor. Csak mosolyognom kell, amikor manapság a nyugdíjkorhatárról vitáznak.