Fenyvesi Olivér, Simon Tamás, Nemes Rita, Stocker György: Jártunkban-keltünkben, avagy egy Magyarországon eddig nem alkalmazott látszóbeton fajta
Egy tervezési feladat során merült fel tervezői igényként az épületbelsőben megjelenő egyik betonfelület „újszerű” megjelenítése. Az interneten, látszóbeton témában keresgélve találtunk rá egy olyan betonfelület típusra, melynek minden egyes megjelenési formája egyedi, a variációs lehetőségek száma szinte végtelennek mondható, sőt, a kivitelezés akár újrahasznosított anyagok felhasználásával is lehetséges. Így az írásunk elején talán nem is csigáznánk tovább az olvasó kíváncsiságát, a németül Stampfbetonnak elnevezett látszóbetonról van szó. Ha le szeretnénk fordítani a szó jelentését, első értelmezésben a döngölt jelző kerülhet a beton szó elé, amiből a magyar értelmezés szerinti csömöszölt beton hámozható ki. De látszóbeton esetén eddig azt hittük, hogy a tömör, egyszínű, sima vagy egyéb – de semmiképpen sem porózus – struktúrájú betonfelület a kívánatos, a darázsfészkesség az egyik legnagyobb vétek az ilyen esetekben. Ezt csömöszöléssel elég nehéz lenne elérni, szinte kötelezően a vibrátoros tömörítés kerül előírásra, a péptelített vagy túltelített, színeltérést kiküszöbölő cement használata stb., mind-mind követelmény. Esetünkben azonban pont ennek ellentettje, a kézi csömöszölés, a fészkesség, a színeltérések adják meg a felület egyediségét. A következő 1. és 2. ábra mutat példát arra, hogy miről is van szó.
1. ábra: Csömöszölt beton homlokzati fal és támfal [1]
Az 1. ábrán jól látható, hogy ez a betontípus a maga rusztikus hatású felületével jól illeszthető be egy egyébként történelmi környezetbe, építészetileg szinte beleolvad abba.
2. ábra: Színes, csömöszölt betonból készített támfal [2]
A 2. ábrán a tervező már színeket is visz a rusztikus struktúrába, mely jól kiegészíti az amúgy egyszerű, fehérre festett homlokzat egyébként jellegtelen megjelenését [2].
3. ábra: Csömöszölt betonból készített, tájba illeszkedő illemhely [3]
E két példához csupán gondolatébresztőként említenénk meg egy, szintén rusztikus megjelenésével, környezetbe (erdei, út melletti fás terület) illeszkedő toalettépület építészeti látványát a 3. ábrán.
Ezen ábrák gondolatmenetéből kiindulva egy iroda beltéri falának felületét is hasonló, építészetileg megtervezett látszóbeton felülettel szerettük volna kialakítani. Azonban a megvalósításban közreműködő vállalkozóval nem sikerült ezt az elképzelésünket megvalósítani. Az első próbálkozást el kellett bontani, a kivitelezés határidejének szorításában nem volt lehetőség különböző betonreceptúrákkal való kísérletezésre, így a tervezett látványhoz csupán hasonló felület előregyártott lapok felhasználásával valósult meg. Ugyanakkor ez sem látványában, sem költségében nem volt az eredeti elképzeléssel összhangban. Ennek a dilemmának a feloldására kezdtünk kísérletekbe a BME Építőanyagok és Magasépítés Tanszékén annak kidolgozása érdekében, hogy milyen receptúrával, zsaluzási, bedolgozási technológiával, és egyéb tapasztalatokkal lehetne Magyarországon is lehetővé tenni az építészek számára azt, hogy megvalósulhasson amit a gondolatébresztő ábrákhoz hasonló szerkezetként, felületként képzelnek el.
4. ábra: kb. 30x50 cm-es csömöszölt betonból készített próbakeverések
A kísérleteket előszőr kisméretű próbatestek kiöntésével kezdtük, melyek jellemzően a betonösszetételek kipróbálására szolgáltak. Már az első alkalommal is sikerült a 4. ábrán látható próbatestet előállítani, ami igazolta a megfelelő irányban történő próbálkozást. A 4. ábrán látható hat rétegből több újrahasznosított, vagy hulladéknak (ún. másodnyersanyagnak) minősített adalékanyag felhasználásával készült. A színüket jellemzően az alkalmazott adalékanyagok, illetve a felhasznált cement határozta meg.
5.ábra: Építész látványterv a megvalósítandó falról
További próbatesteken végzett betonreceptek kipróbálása után kerülhetett sor egy olyan felületen való alkalmazásra, mely már nagyobb léptékben adott lehetőséget az alkalmazhatóságra, valamint a zsaluzási és egyéb tapasztalatok gyűjtésére. Ilyen alkalom tanszékünk (BME Építőanyagok és Magasépítés Tanszék) anyagvizsgáló laboratóriumának egyik, már kidőlés előtt álló anyagtároló udvari falának újraépítésénél adódott. Az igazi tapasztalatokra ennek megépítése során lehetett szert tenni, hiszen bár kis léptékben, de mégis valós méretekben kellett megépíteni valamit olyan szerkezetből amit Magyarországon eddig még nem alkalmaztak. Természetesen elő- ször az építészeti látványterv készült el (5. ábra).
6. ábra: Az elbontott fal alapjába nem acél anyagú „vasalás” helyének befúrása, és a betétek beragasztása
7. ábra: Háttérfalazat és a nem acél anyagú, beragasztott „vasalás”
Mint minden hasonló esetben, a terv azt a célt szolgálta, hogy megadja a főbb jellemző vonalakat, azonban a kivitelezés során olyan (itt most nem részletezett) akadályokba ütköztünk, melyek módosították az eredeti elképzelést.
8. ábra: Az első két, csömöszölt betonréteg látványa
9. ábra: A pilotfal végső megjelenése
Ugyanakkor a tervező az eredmény láttán hozzájárult a változtatásokhoz. A megvalósulást ugyan még munkaközi, de már érzékelhető módon a következő, 6-9. ábrákon mutatjuk be.
Ennek az ugyan nem monumentális méretű, de megjelenésében mégis meghatározó falnak az építési tapasztalatai arra bátorították a megvalósító szűk csapatot, hogy kidolgozzák az országban bárhol, tetszőleges méretben és az építészi elgondolásnak megfelelő megvalósíthatóság technológiáját, mely a következő:
A fentiekben vázoltak alapján bátorítja lelkes csapatunk a tervezőket arra, hogy létjogosultság esetén bátran gondolkodjanak hasonló látványelemekben, a megvalósításhoz arra felkészült csapat tud segítséget nyújtani.