Lapszámok

2017. február XXV. évfolyam I. szám

„Nyissuk meg a másodnyersanyagok útját!” - Az építési és bontási hulladékokkal kapcsolatos aktuális hazai problémák és a készülő rendelet megoldási javaslatai

Jelenleg készül azon kormányrendelet előterjesztésének a tervezete, amely az építési és bontási hulladék képződésének megelőzésére vonatkozó tevékenységek és az építési és bontási hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységek részletes szabályait, továbbá az ezzel összefüggő egyes jogszabályok módosításait tartalmazza. Erről tartott előadást dr. Petrus József Csaba vezető tanácsos, a Földművelésügyi Minisztérium Környezetügyért, Agrárfejlesztésért és Hungarikumokért Felelős Államtitkárságának munkatársa a budapesti Herman Ottó Konferencia Központban, ahol „Az építési és bontási hulladékok helye a körforgásos gazdaságban” címmel rendeztek konferenciát 2016 októberében. Az előadás összegzését adjuk közre a Beton olvasóinak.

Útalap készítése hasznosított építési-bontási hulladékból Forrás: Várkonyi Gábriel

Az építési és bontási hulladékok kezelésének részletes előírásait az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 45/2004. (VII. 26.) BM–KvVM együttes rendelet határozza meg. Ezen együttes rendelet jelenleg nincs összhangban a Hulladéktörvénnyel (a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvénnyel) és egyéb építésügyi jogszabályokkal. Az építésügyért és környezetvédelemért felelős tárcák együttes rendeletének hatályba lépése óta eltelt több mint egy évtized alatt jelentősen megváltoztak a hulladékgazdálkodási viszonyok, változott a jogszabályi környezet és a fogalmi rendszer, átalakultak a fogalmak, kiszámíthatatlanok lettek az építési és bontási hulladékok kezelésének és a kezelés során előállított másodnyersanyagok felhasználásának a körülményei. Emellett teljesen új helyzetet teremtett az Európai Bizottságnak a körforgásos gazdaságról szóló, 2015. december 2-án megjelent szabályozási javaslata, amely az építési és bontási hulladék keletkezésének megelőzésével, az újrahasználattal, valamint az építési és bontási hulladék kezelésének szabályozásával foglalkozik. A körforgásos gazdaságra vonatkozó Cselekvési terv és a kapcsolódó jogalkotási javaslat célja – az energiamegtakarítás és az üvegházhatású gázok kibocsátása mérséklésének elérése érdekében – a nyersanyagok, termékek és hulladékok lehető legszélesebb körben történő felhasználása és hasznosítása.

Építési-bontási hulladék kezelése Forrás: Várkonyi Gábriel

Hogyan lehetséges ezeket a célokat teljesíteni? Szemléletváltásra van szükség az építési és bontási tevékenységekkel összefüggésben keletkező, sok esetben hulladékként kezelt anyagok (pl. kitermelt szennyezetlen föld, tört beton) megítélésében, és ezzel összefüggésben az építési és bontási hulladékokkal kapcsolatban. A szemléletváltás lényege, hogy az építési és bontási tevékenységek során csak az nem tartható tovább az építési-termelési ciklusban. Az építés és bontás során keletkező anyagok túlnyomó része ugyanis közvetlenül vagy közvetett módon – felhasználásra alkalmassá téve – alapanyagként vagy másodnyersanyagként felhasználható a keletkezés helyszínén, illetve más helyen.

Az építési és bontási hulladék szabályozásának előkészítésével kapcsolatos szakmai kérdések és igények az alábbi területeken jelentkeznek:

• alapvető szabályozási és gyakorlati problémák,
• bontott anyagok újrahasználata, újrahasználatra előkészítése,
• sajátos építményfajták (közmű- és útépítések) építési és bontási hulladékai,
• azbesztmentesítés kérdése,
• a hulladékgazdálkodási politika és az ásványanyag-politika eltérő szabályozása.
 

Építési-bontási hulladék kezelése Forrás: Várkonyi Gábriel

Az alapvető szabályozási és gyakorlati problémák abból adódnak, hogy az építési és bontási hulladék kezelése nehezen ellenőrizhető, emiatt az illegálisan elhagyott építési és bontási hulladék szankcionálása és felderítése nem eredményes.

A hulladék gyűjtéséért, kezeléséért viselt felelősség, illetve a kötelezettségek megoszlása nem egyértelmű. Emellett hiányosságok vannak a nyilvántartás és adatszolgáltatás területén, nincs elválasztva egymástól a lakosságnál és a nagyobb beruházások során képződő építési és bontási hulladékok szabályozása. Ehhez kapcsolódik a nem építési engedélyköteles építkezések, bontások problémája. Az építmények bontása során nincs előírás az egyes hulladékok szétválogatására. Az előzetes környezeti vizsgálati eljárást megkövetelő, napi 10 tonnát meghaladó építési és bontási hulladék kezelése napjainkban nem indokolt és irreális terhet jelent. A jelenlegi rendszerben a lerakás túlsúlya jellemző az anyagában történő hasznosítással szemben.

A bontott anyagok újrahasználata, újrahasználatra előkészítése területén jelenleg költséges eljárás a másodlagos építőanyagok előállítása. A másodlagos építőanyagok építési beruházásokhoz történő felhasználásának kötelezettsége nem jellemző a közbeszerzésben. Hiányoznak az építési és bontási hulladékok újrafeldolgozásával előállított (építőipari) termékekre vonatkozó részletszabályok.

A sajátos építményfajták (közmű- és út- építések) építési és bontási hulladékaival kapcsolatban felmerülő kérdések ma is megoldatlanok. A kitermelt szennyezetlen talaj hulladékstátuszának témakörével függ össze a nyomvonal jellegű építmények építési és bontási hulladékainak az építési munkaterületen történő elhelyezésének az értelmezése is. A gyűjtési kötelezettségnek a keletkezés helyén, vagy ha ez nem lehetséges, hulladékkezelő létesítményben szükséges eleget tenni. A környezetvédelemért felelős tárca szakmai véleménye alapján hulladékgazdálkodási engedély nélküli gyűjtés kizárólag az építési és bontási hulladék keletkezésének helyén, az organizációs terv alapján – az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 2. § a) pontjában meghatározott – építési munkaterületen belül erre a célra alkalmas és kijelölt területen végezhető. Az azbesztmentesítés összetett feladat, amelynek során az egyes tevékenységekre vonatkozó jogszabályi és végrehajtási feladat- és hatáskör megoszlik az érintett szakterületek szerinti tárcák között.

Az azbesztet tartalmazó építmények, az építési munka, az építési és bontási tevékenységek az építészetért és építésügyért felelős tárca, a munkavédelmi, és a munkaügyi hatósági tevékenységek a munkavédelemért és munkaügyért felelős tárca, a munkaegészségügyi követelmények az egészségügyért felelős tárca felelősségi hatáskörébe tartoznak. A környezetvédelemért felelős tárca feladatai közé az azbesztmentesítés során keletkező, azbesztet tartalmazó hulladékokkal kapcsolatos feladatok tartoznak, így az azbeszt és a különböző típusú azbeszttartalmú termékek (építőanyagok, szerkezetek, hő-, elektromos vagy hangszigetelő anyagok stb.) teljes mértékű eltávolítását követően ezen hulladékok elkülönített gyűjtésének, szállításának, kezelésének (ártalmatlanításának) biztosítása.

Jelenleg eltérő szabályozási környezet vonatkozik ugyanarra a nyersanyagra – pl. kőanyaghalmaz vagy adalékanyag –, aggregátumra akkor, ha kőfejtőből származik (bányászati hulladéknak minősül a Bányatörvény alapján), vagy ha építési-bontási tevékenységekből származóan keletkezik (építési-bontási hulladéknak minősül a Hulladéktörvény alapján). Folyamatos verseny van a bányászott elsődleges nyersanyagokból előállított, a piacon olcsóbban beárazott primer bányászati termékekkel kapcsolatban. A körforgásos gazdaság irá- nyába történő elmozdulást a nemzeti aggregátumpolitika megteremtése jelentheti. Ennek eszközrendszerével nem csak az építési és bontási hulladék, hanem a nagy mennyiségben keletkező és rendelkezésre álló bányászati hulladékok, valamint az ipari hulladékok, salakok, pernyék hasznosítása is előtérbe kerülhet, és ezen hulladékok visszavezethetők a termelési és gazdasági folyamatokba.

FŐ IRÁNYVONALAK – MEGOLDÁSI JAVASLATOK A TERÜLET JELENLEGI SZABÁLYOZÁSÁNAK MEGÚJÍTÁSA KAPCSÁN

Az „új” végrehajtási rendelet célja egy erőforráshatékony és környezetkímélő hulladékkezelés megteremtése, minőségi alapanyagok előállítása, a hasznosítási teljesítmény maximalizálása, az eddigi szabályozás és gyakorlat közötti hiányzó láncszemek megteremtése (szelektív bontás, kezelés, minőségi igazolás, felhasználás). Emellett a rendelet az építési és bontási hulladékból előállított másodlagos építőanyagok versenyképességének növelését is célul tűzte ki. A hulladékhierarchiában az abszolút elsődlegesség a hulladékképződés megelőzésén van. A megelőzésre vonatkozó előírások ösztönzik a helyben történő felhasználást és az újrahasználatot a hulladékhierarchia, valamint a körforgásos nyersanyag-felhasználás teljesülését is figyelembe véve.

Az építési-bontási törmelék potenciális másodnyersanyag, ezért az „új” rendelet szabályozásának célkitűzése, hogy a tervezés, kivitelezés során a tulajdonos, építtető, illetve a kivitelező minél nagyobb arányban használja fel az építési és bontási tevékenységek során keletkező építési anyagokat a helyszínen. Ez történhet eredeti rendeltetésüknek megfelelően (újrahasználat), vagy eredeti rendeltetésüknek (mint építőanyag) megfelelően, de nem eredeti formájukban (pl. tört beton, tégla, cserép).

A hulladékká válás megelőzésének elsődlegessége a Hulladéktörvény kormányrendeleti felhatalmazást tartalmazó rendelkezésében is megjelenik, amely tartalmilag a következő elemeket foglalja magában:
• az építési-bontási hulladék képződésé-nek megelőzésével kapcsolatos tevékenységek,
• az építési-bontási törmelék újrahasználatának, valamint
• az építési-bontási hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységek részletes szabályai (Hulladéktörvény 88. § (1) bekezdés 15. pontja).
 

A felhatalmazás tehát csak részben vonatkozik hulladékra, nagyobb részében a hulladékstátusz elkerülését célzó előírások meghatározására hivatott. A hulladékká vált építési-bontási törmeléket – a hulladékhierarchia figyelembevételével – elsődlegesen hasznosítani szükséges, a nem hasznosítható építési és bontási hulladékot ártalmatlanítani kell. Lerakásra csak olyan építési és bontási hulladék kerülhet, amelynek hasznosítása környezetvédelmi, gazdasági vagy műszaki okból nem lehetséges, vagy a lerakáshoz képest aránytalanul költségesebb.

Építési-bontási hulladék kezelése Forrás: Várkonyi Gábriel
A SZABÁLYOZÁS ALAPPILLÉREI
1. Fontos követelmény az „új” rendelet személyi és tárgyi hatályának kiterjesztése a lehető legtöbb építési és bontási tevékenységre. Ki kell emelni, hogy a Hulladéktörvény felhatalmazása nem terjed ki azokra a szabályozási kérdéskörökre, amelyek építésügyi, illetve ehhez kapcsolódó műszaki előírásokra vonatkoznak. A természetes, illetve bontott építési termékek beépíthetőségére, felhasználására vonatkozó rendelkezések az építésügyi igazgatás szabályozási tárgykörébe tartoznak. Különösen fontos e téren a hatásköri ütközés elkerülése, mivel az építésügyi igazgatási szabályok mellett közvetlenül alkalmazandó és hatályos közösségi szabályok is szabályozzák az egyes kérdésköröket.
2. Az építési és bontási tevékenységek során keletkező törmelék hulladékká válásának megelőzése abszolút elsőbbséget élvez, emiatt az „új” rendeletben elsődleges szempont a hulladékká válást megelőző jogintézménynek a meghatározása. A hulladékok keletkezésének megelőzése érdekében a hulladékká válás szempontjából – a Hulladéktörvénynek a hulladék fogalmi meghatározása alapján – meghatározó a birtokos kifejezett szándéka. Az építési-bontási törmelék, anyag, tárgy tekintetében az inert, illetve más, veszélyes jellemzővel nem rendelkező építési-bontási anyagról, tárgyról a birtokos jogosult nem hulladékként rendelkezni (pl. kitermelt szennyezetlen föld, bontott építőanyag, újrahasználatra alkalmas nyílászáró), míg a veszélyes jellemzővel rendelkező építési-bontási anyag, tárgy a jogszabály erejénél fogva („ex lege”) válik hulladékká. Amennyiben az építési-bontási anyag, tárgy esetében a birtokos (tulajdonos) jogosult a fenti szabályok alapján nem hulladékként, hanem visszanyert építőanyagként, mint má- sodnyersanyagként rendelkezni – így nem okoz felesleges adminisztratív terheket és gazdasági költségeket –, elvégezhetővé válik a visszanyert anyagok közvetlen felhasználása egy-egy beruházás során.
3. A hulladékká válás megelőzésének fontos eleme a bontás és építés egységes építési-termelési folyamatként történő meghatározhatóságának lehetősége, amely biztosítja, hogy a visszanyert építőanyag csak akkor váljon hulladékká, amikor ezen építési-termelési folyamatból kilép.
4. Főszabályként szerepel az „új” rendeletben ún. szelektív bontás előírása, amelynek során az egyes építési és bontási hulladékokat mechanikai-fizikai átalakítás nélkül egymástól elkülönítik. A szelektív bontás alkalmazása ösztönzi és fokozza az újrahasználat és újrahasznosítás mennyiségi és minőségi teljesítményeit.
5. Kiemelt szempont, hogy megtörténjen a nem helyben felhasznált kitermelt föld, illetve az egyéb újrahasznosított építőanyagok szennyezésmentességének igazolására vonatkozó szabályoknak az egyértelmű meghatározása, ezenkívül a hulladékstátusz végét igazoló egyszerű eljárási szabályok lefektetése.