Gyukics Péter: Körívek, egyenesek, szemrevaló gyaloghidak
Akárcsak a korábbi lapszámban, ebben is „hétköznapi” szépségeket mutatok meg. Rajongok Santiago Calatrava szoborszerű hídjaiért. Azokat fontos, a hidat mint építményt felmutató jeleknek tartom. Amit ismernek az emberek, azt jobban kedvelik, fontosabbnak tartják, jobban vigyáznak rá, mint az ismeretlenre. A használók óvó odafigyelése és a fenntartók tervszerű karbantartó munkája teszi hosszú életűvé a hidakat. Most négy gyalogos-kerékpáros hídról írok, közlöm fotóim.
Hálás dolog lehet gyaloghidat tervezni, mert a járófelületet tartó úgynevezett ’felszerkezet’ kialakítása és a híd íveltségének mértéke a közúti hidakénál sokkal szabadabban határozható meg. A szerkezetre ható terhek, csavaró, hajlító és más igénybevételek jóval kisebbek a vasút és gépjárművek által kiváltottaknál. Az eddig felsorolt könnyebbségek révén többféle anyag közül lehet választani. Ezeken a hasábokon természetesen vas - beton átkelőkről lesz szó.
Formájuk miatt választottam a következőket fotóim közül. A legalapvetőbb formákat használva hoztak létre szép gyalogos hidakat. A körív, az egyenes és a háromszög ötletes és optimális alkalmazásával alakítottak ki harmonikus látványt.
Az első két „műtárgy” íveltségével fogott meg. A ludwigstali lendületes nagy ívvel áll a Duna felett. Ez a folyó átkelői közül a 36., a 342-ből. Igen, a fölső szakaszon vagyunk, inkább patak itt a Donau, mint folyó, folyam. A bátran keskenyedő hídról a táj fáiban, dombjaiban gyönyörködhet, aki erre jár (1., 2. kép). A budaörsi szerkezet (3., 4. kép) fölső részén az egyenes és a felül ívelt szakaszok váltakozása mozgalmassá teszi a látványt. A vasbeton felszerkezet magasságváltozását követő fém korlát hozzájárul az élményhez, függőleges rúdjainak sűrűségével pedig ellentétet képez a mellette-alatta lévő részek zártságával szemben. Átláthatóságával könnyedséget kölcsönöz az amúgy súlyos anyagból készült átkelőnek. Ezt az érzetet a világos színek használata is erősíti. A budaörsi sokrétű alkotás. Ritmikája is van, minden alkotórésze szabályosan ismétlődő. A sok jó rész-látvány összhangja könnyed, harmonikus egységet alkot.
Most a szigorú egyenesek következnek! Szigorúak, de nem barátságtalanok! Közülük az első egy dunamenti német kisváros, Sigmaringenben van (5. kép). 2010-ben épült, „A Duna hídjai” című könyvünk készítésének vége felé. Ez a 70. a sorban, ám a könyvben a 69/a jelet kapta, mert már nem volt időnk a teljes anyag átszámozására. Egy évvel korábban még nyoma sem volt, nem számíthatunk rá. Jó, hogy felépült, új színt hozott a palettára! A jobb parthoz közeli pillér felé a bal oldali járószintről folyamatosan emelkedő mellvéd és a vele folyamatosan csökkenő korlát egyedi látványt nyújt. A másik parton ez rövid szakaszon játszódik le. Mint egy gyermekjáték a felnőttek világába, ez a híd is úgy illeszkedik az erdős környezetbe, a természetbe. Szabályosan szabálytalan, könnyed tárgy a víz felett.
Negyedik példánk hazai, a huncut velencei átjáró (6., 7. kép). Még repülőről is úgy láttam, hogy ferdelábú! Később tudtam meg, hogy ’V’ lábú, csak a két szélsőt eldugta a támfalba. A szépségéért határozott így tervezője, Királyföldi Antónia. Jó döntésnek tartom, hiszen így kecses, lendületes, kétszer két lábon álló hídban gyönyörködhetünk. Dinamikusságával szerves részévé válik a gyorsforgalmú autópályának.