Gyukics Péter: Medgyaszay István, a vasbeton-építészet és a (szerves) magyar építőművészet úttörője
Korához képest egyedülálló felfogást képviselt a korszerű szerkezetek használata terén: az akkoriban újnak számító anyagban, a vasbetonban látta az építészeti formálás új irányát. ... A népi alkotásokban felfedezte mindazt a célszerűséggel párosult művészi egyszerűséget, mely meghatározó elvévé lett; s tapasztalta, hogy ezen egyszerűség hihetetlen változatosságot is eredményezhet, ha sokrétű gondolati tartalmat fejez ki. [1]
Az 1877-ben született Medgyaszay István családi hagyományt folytatva lett építész. Pályáját és hitvallását a népi építészet hagyományainak ismerete alapozta meg. „Medgyaszay tudta, hogy az újat nem lehet csak úgy kitalálni, ahhoz valami kiindulási alapra van szükség. Így fordult a népi-nemzeti hagyományok felé. [2]” 1904-ben indult sorsdöntő kalotaszegi, székelyföldi, dunántúli és palóc földi gyűjtőútjaira. Ekkor már ígéretes pályakezdő volt. Útjain sok-sok rajzot, akvarellt készített. A gyűjtő utakon szerzett tapasztalatok, az azokból levont tanulságok alapvető meghatározói voltak építészetének. A nyugati haladás pedig a bécsi (Otto) Wagner-iskolában hatott művészetére.
Pályája során népi hagyományból kiindulva újította meg azt. Épületein nem rátett díszítésként jelennek meg népi motívumok, hanem átfogalmazva, szerkezeti elemek szerves alkotó részeiként. Ahogy a népi építészetben sincs semmi maga-magáért, úgy Medgyaszaynál sem.
Bérházaiban is megteremti a funkció és a forma egységét. Egyedülálló magyar építészeti stílust alkotott, amely a maga korában sok sikert hozott számára, ám követője nem akadt. Újító egyéniség volt, a vasbeton építészeti alkalmazásának úttörője.
Az új építőanyagot alaposan, mérnöki számításokkal alátámasztva tanulmányozta, alkalmazta. Az 1908-as bécsi VIII. Nemzetközi Építész Kongresszuson elhangzott előadásával Ő szabta meg az új építőanyag, a vasbeton művészi formálásának esztétikai alapelveit. Ez az az időpillanat volt, amikor egy magyar építész határozta meg a jövő építészeti irányát. A vasbeton használatában a célszerűség és az új módszerek kialakítása, kitalálása volt rá jellemző.
Az előregyártásban is úttörő volt. Előregyártott konzolokat, ablakkereteket (és kisebb alkotóelemeket) alkalmazott a veszprémi színháznál. Ez volt az első teljes egészében vasbeton - ból készített színházépület. Valószínű, hogy a rárósmúlyadi (Múlad, Szlovákia) templom gömbcikkelyes kupolájának cikkelyeit is előregyártva készíttette el, majd a helyszínen betonozással állították össze, rögzítették azokat (fotó a 2014. július-augusztusi Beton lapban).
E rövid ismertetőben a tervező egyik budai épületéről és annak erkélyeiről, valamint két másik ház erkélyeiről készített fotóimmal adok ízelítőt Medgyaszay magyar építészetéből. Az első három kép egy bérház-csoport két épületéről készült. A 3. kép mutatja, hogy az egyébként azonos tömegű épületeket nemcsak az erkélyek, hanem a vakolat eltérő kialakításával is egyedivé tette a tervező. A 4., 5. és 6. képen három eltérő karakterű erkélyt láthatunk.
Egyező bennük a népi építészeti motívumokból való kiindulás és az alkalmazott anyag, a vasbeton. Kialakításuk megfelel funkciójuknak: biztonságosan elhatárolni a külső tér egy szeletét. Ezt nem öncélú textília, vagy kerámia motívumok felrakásával, hanem a népi építészet keresetlen díszítéseinek továbbgondolásával, alkalmazásával oldotta meg a tervező. Medgyaszay István a XX. századi építőművészet egyik nagy alkotója.
Felhasznált irodalom
[1] Fábry Katalin - Vukov Katalin: Népi formakincs és modern szerkezetiség Medgyaszay István épületein. http://arch.et.bme.hu/arch_old/ korabbi_folyam/28/28fabryv.html
[2] Kathy Imre: Medgyaszay István. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979
[3] Medgyaszay István - Az építészet mesterei sorozatban. Szerkesztette: Potzner Ferenc. Holnap Kiadó, Budapest, 2004