Lapszámok

2020. június XXVIII. évfolyam III. szám

Petrovszki Krisztián: Körforgásos gazdasági modell az építési bontási hulladék hasznosításában

„A körforgásos gazdaság egy olyan rendszer, amelyben nincsenek hulladékok és amelyben a ma termékei egyben a jövő alapanyagai. Azért körforgásos, mert a mai – jellemzően lineáris – rendszerrel szemben, amikor a termékeket legyártjuk, felhasználjuk, majd kidobjuk, a körforgásos gazdaságban a termékek a kuka helyett – azonos vagy feldolgozott formában – visszakerülnek a gyártásba. Az újrahasznosítás, a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés mind mérföldkövek a hulladékgazdálkodásban. Az anyagok időbeli elhasználódása és a felhasználási lehetőségek korlátozottsága miatt – önmagukban nem jelentenek megoldást: olyan hosszú távú gondolkodásra van szükség, mely biztosítja, hogy már a terméktervezés folyamatában tudjuk azt, hogy mi lesz a termékből, miután a felhasználó megválik tőle." *

*Ha a kör bezárul – a körforgásos gazdaság jelentősége és lehetőségei; PwC Magyarország

Éves szinten személyenként átlagosan közel 560 kg szemetet hagyunk magunk mögött! Akár szeretnénk ez ellen tenni, akár nem, nincs egyszerű dolgunk!

Három évtizedet, egészen 1987-ig, az ENSZ Brundtland Riportjáig kell visszautaznunk az időben, hogy a fenntartható fejlődés első igazán kiforrott definíciójával találkozzunk. Az emberi tevékenység valamennyi területén figyelembe kell vennünk a természeti környezet igényét is, hogy harmóniában tudjunk élni vele.

„A fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamat, mely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket.”

Alapvetés született, hogy iparágakon átívelő fenntartható megoldások kialakításához szélesebb horizontú megközelítésre is szükség van. A hulladékgazdálkodás hazai fejlődését nagy mértékben befolyásolta az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk. A közösség közös célkitűzései, a folyamatos fejlesztési igény valamennyi tagállamot nagy kihívások elé állította. Nyilván nem azonos pontról indultak a tagállamok ezen a folyamaton és nem azonos gazdasági helyzetből. A volt szocialista országok területén számos egyéb tényező is hátráltatta ezen folyamatok elindulását. A hulladékok hasznosításának aránya egyrészt társadalmi tudatosság, környezettudatos gondolkodás, de mindenekelőtt költség kérdése is. Egy nagyobb jövedelemmel rendelkező társadalom arányaiban jelentősebb összeget tud a hulladék hasznosítására fordítani. A hulladékokban rejlő nyersanyagpotenciál nem minden esetben képes finanszírozni az újrahasznosítás költségeit.

Az Európai Unió akcióprogramokat alkot, amelyekben minden jelentős intézkedés megjelenik.


(forrás: dr. Bándi Gyula)

„Az akcióprogramok politikai szándéknyilatkozatok, amelyekben megjelenik minden tervezett intézkedés az adott időszakra vonatkozóan, ezeket elhelyezik egy általános összefüggésrendszerbe, meghatározzák a prioritásokat, és ha szükséges, megfelelő időben bevezetik vagy magyarázzák a változásokat. Nem jelentik a közösségi környezetvédelmi szabályok jogi alapját.” Már az első akcióprogramnál (1973–1976) megjelenik a természeti erőforrások észszerű hasznosítása. 2012 végén a hetedik, 2020-ig terjedő időre szóló, de egyes vonatkozásaiban 2050-ig is előre mutató akcióprogram tervezete – „Jólét bolygónk felélése nélkül” a legfontosabb szempont egy olyan gazdasági modell, amely egyszerre környezettudatos, erőforráshatékony és versenyképes is.

Összességében elmondható, hogy nem egyszerű feladat a felhasznált anyagok teljes visszanyerése. Leginkább a profit befolyásolja a hasznosítási arányok magas százalékát! Egy értékesebb anyagot sokkal régebb óta és magas százalékban újrahasznosítunk. A réz, az ólom jól példázza ezt.

A körforgásos gazdaság egy olyan rendszer, amelyben nincsenek hulladékok és amelyben a ma termékei egyben a jövő alapanyagai. Azért körforgásos, mert a mai – jellemzően lineáris – rendszerrel szemben, amikor a termékeket legyártjuk, felhasználjuk, majd kidobjuk, a körforgásos gazdaságban a termékek a kuka helyett – azonos vagy feldolgozott formában – visszakerülnek a gyártásba. Az újrahasznosítás, a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés mind mérföldkövek a hulladékgazdálkodásban. Az anyagok időbeli elhasználódása és a felhasználási lehetőségek korlátozottsága miatt – önmagukban nem jelentenek megoldást: olyan hosszú távú gondolkodásra van szükség, mely biztosítja, hogy már a terméktervezés folyamatában tudjuk azt, hogy mi lesz a termékből, miután a felhasználó megválik tőle.

Az építési bontási hulladék mennyisége hazánkban és minden más országban is állandóan ingadozik mennyiségileg. Az építőipar teljesítménye, a beruházások volumene folyamatosan befolyásolja a keletkezett hulladék mennyiségét. A hulladékgazdálkodási rendszernek szakadatlanul alkalmazkodnia kell a megváltozott volumenhez. A hasznosításon átesett hulladékok termékként csak abban az esetben képesek eljutni a beépítési ponthoz, amennyiben a kereslet is megtalálható, valamint az építőipar volumenében is képes átvenni a keletkezett anyagokat. Egy ideális helyzetben a kereslet és a kínálat mennyiségileg és minőségileg is ki tudja elégíteni egymást. A hasznosított anyagok minőségénél meg kell állnunk egy pillanatra. Egy silány minőségű terméket nem lehetséges beépíteni. Az építőipari kivitelezés szereplői nem fognak egy elsődleges anyagot másodlagos, hasznosításon átesett aggregátummal betervezni, beépíteni sem, amennyiben annak gyártása nem teszi lehetővé a megfelelő minőséget. Nagyon korlátozott azon műszaki megoldások gyakorlati lehetősége, amelyek képesek felülkerekedni a hulladékból nyert termék beépítésének anomáliáival. A tervezési folyamatban már annak a lehetőségét is szükséges lenne vizsgálni, hogy mely területekre lehet ilyen termékeket beépíteni. Ameddig ez nem alakul ki teljeskörűen, addig csak a darált beton és a darált tégla ágyazati beépítése lesz a fő felhasználási irány!

Lényeges kérdés továbbá a logisztikai, illetve a nyersanyaggazdálkodási megközelítés. A szállítási távolságok díja meghatározza, hogy egy anyagot milyen távolságra lehet elszállítani. Egy projekt árazása determinálja azt a szállítási távot, amelyet a kivitelezők képesek megfizetni. Abban az esetben, ha az elsődleges nyersanyag keletkezési helye nagyon közel található, egy hasznosított hulladék nem lesz képes önmagában versenyezni ezzel a termékkel. Ezekben a régiókban vagy csak nagyon olcsón, vagy a kitermelt bányák területén, a rekultivációhoz kapcsolódóan valósítható meg a hasznosítás.

Egy idealizált világban pontos képünknek kellene lenni arról, hogy egy adott pillanatban milyen típusú anyagból mennyi áll rendelkezésre. A beruházások lebonyolításánál készletkimutatások alapján tudnunk kellene, hogy hol és mennyi ilyen típusú hasznosított anyag található.

A fejlesztési lehetőségek:

  • A szelektív bontás és a keletkezési helyen történő szétválogatás előmozdítása.
  • Az uniós iránymutatások (bontás előtti felmérés, hulladékkezelési protokoll) használata.
  • Gazdasági eszközök igénybevétele a hulladékáramok hulladéklerakástól történő elterelése érdekében.
  • A feltöltési műveletek korlátozása a hulladékokról szóló keretirányelv definíciójával összhangban lévő műveletekre.
  • Az újrahasznosított anyagból készült termékek felhasználásának ösztönzése minőségi bizonyítványok és a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok alkalmazása révén.
  • Az újra feldolgozott anyagokat előíró zöld közbeszerzések gyakorlatának terjesztése.
  • Statisztikák minőségének javítása a naprakész kimutatások segítségével.

(fotó: https://elements.envato.com/)