Köszöntő
Bár a betonnal kapcsolatos első emlékeim a gyerekkoromba nyúlnak vissza, még ma is sokszor meglepetéseket tartogat számomra ez az anyag. Sokszínűségének felfedezésére egy emberöltő is kevés, nem lehet elég korán kezdeni. A beton felhasználásával általános iskola alsó tagozatában találkoztam először, amikor iskolatársaimmal a saját magunk fabrikálta gokartot szerettük volna tesztelni. A falécek, golyóscsapágyak és deszkák alkotta „versenyautó” kipróbálására mi sem volt alkalmasabb, mint a sima felületű betonút. Bár az anyaggal kapcsolatos felismerés nem volt tudatos, mégis meghatározó állomás lett.
A következő mérföldkövet az jelentette, amikor a cement- és betongyártás kuliszszatitkait ismerhettem meg a Beremendi Cementgyárban. 1979-ben lakatosként kezdtem a munkát, miután az akkori pé- csi Pollack Mihály Műszaki Főiskola szilikát-gépész szakát elvégeztem. Egy év lakatos munka után műszakba jártam, művezető, majd üzemvezető lettem. Lassan, de egyre közelebb kerültem az anyaghoz, nem csak fizikailag, hanem gondolati szinten is. Megismertem a gyártási folyamatokat, a különféle cement- és betontípusokat, ezek építészetben történő felhasználási lehetőségeit. Lenyűgöz, hogy milyen csodálatos alkotásokat tudunk létrehozni betonból, és egészen elképesztő belegondolni, hogy még mit hoz a jövő. Barcelonában a Sagrada Família új, aprólékosan formált részeit már betonból készítették, de a 3D nyomtatás segítségével készülő betonépületek sem számítanak már újdonságnak. Ez is azt bizonyítja, hogy az anyagban rejlő építészeti lehetőségek milyen széles skálán mozognak.
A szakmában ez idáig eltöltött 38 év alatt számos élménnyel, történettel gazdagodtam a betonhoz és az iparágban dolgozó kollégákhoz kapcsolódóan. Felfedeztem, hogy a beton, amelyet sokszor funkcionális tulajdonságai miatt szeretünk, nemcsak minden építés, hanem a művészet, az alkotás és az esztétikum alapja is lehet. Akkor döbbentem rá erre, amikor évekkel ezelőtt Colin Foster amerikai alkotó pécsi művészeti kurzusát támogattuk. Az ott megszületett hallgatói alkotások rámutattak arra, milyen széleskörűen is alkalmazható anyag valójában a beton. A kurzus keretében elkészült művek közül Horváth Melinda Lepel című alkotása hatott rám a legjobban. Olyan egyedülállóan részletgazdag ábrázolást tett lehetővé a beton bevonatú textília, amely igen kevés szobrászati alapanyag esetén jellemző.
Rájöttem, hogy ki kell lépnünk a megszokott gondolati síkból, esélyt kell adnunk a betonnak, hogy széles körben megbecsültté váljon. Feladatunk, hogy a hosszú évek alatt felhalmozott tudást, tapasztalatot és az új felfedezések élményét átadjuk a jövő szakembereinek. Ösztönözzük őket, hogy nyitottak legyenek a nem mindennapi megoldásokra!