Lapszámok

2018. február XXVI. évfolyam I. szám

Gyukics Péter: A beton és Medgyaszay építészete fotókon

Medgyaszay István a magyar építészet egyedülálló, kiemelkedő alakja. Sokoldalú tehetségű, az újra fogékony: a beton és a vasbeton úttörő, kreatív és művészi szintű alkalmazója volt, a 20. század új építészeti törekvéseinek és a népi hagyomány ötvözésének unikális mestere. Az ő épületeiről szóló fotókiállításon 80 kép volt látható a FUGA Budapesti Építészeti Központban 2017. december 13. és 2018. január 14. között. „Mi maradt” címmel mutattam be művészi fotókon Medgyaszay épületeinek jellemző motívumait, részleteit.

 Az építészet mindig kedves fotótémáim közé tartozott, de így soha sem fókuszáltam egy építőművészre, mint most Medgyaszay Istvánra. 2003 óta elsősorban hidakat fotózom, e témakörben 2010-ig három albumom jelent meg. Mindhárom első a maga területén, és nemcsak itthon! A változást, az építészet felé fordulást az idézte elő bennem, hogy az Ipoly új hídjainak fotózása közben 2015-ben rátaláltam és rácsodálkoztam a rárósmulyadi templomra.  Ezután módszeresen elkezdtem felkutatni Medgyaszay életművét.  Elolvastam a két róla szóló könyvet, felvettem a kapcsolatot az emlékházában élő családjával, átnéztem tervrajzait. Több kérdéses múltú épületének sorsát én tisztáztam. Megnéztem a Zajti-testvérek róla szóló dokumentumfilmjét, amelyben először hallottam, hogy Makovecz Imre milyen nagyra tartotta őt: „Medgyaszay az építészet Bartókja”. Egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy be kell mutatnom azt, ami munkásságából megmaradt mára. Így lett a fotókiállításom címe: MI MARADT ?

1. kép: Erkélytartó vasbeton konzol a soproni színházban. Fotó: Gyukics Péter

Fotógyűjtemény Medgyaszay épületeiről

A Nemzeti Kulturális Alaptól két évben is nyertem alkotói támogatást. 2015 ősze óta dolgozom, fotózom minden ma is látható, az átépítések miatt már csak kis darabokban megmaradt „Medgyszayt”. Felkerestem budapesti, vidéki, szlovákiai és romániai épületeit. Fotózásaim során meg tudtam ragadni a Medgyaszay építészetére jellemző egyedi megoldásokat, motívumokat, művészetének lényegét. A kiállításon – kurátorom, Beke László tanácsára – nagy méretű művészi fotókon ezt mutattam be, a kis méretű fotókon pedig az épületeket a maguk nemében. Így volt érzékelhető Medgyaszay épületeinek térbeli megformálása, ill. a díszítő motívumok az egészhez viszonyított esztétikai szerepe. S ezáltal mások számára is láthatóvá, felfedezhetővé tettem a stílusát. Jó néhány kiállítási látogató a fotóm alapján fedezte fel az általa amúgy ismert épület díszeit. Két éves munkám során létrehoztam Medgyaszay István építőművész ma is látható műveinek legteljesebb fotógyűjteményét.

Korabeli ritkaságok a kiállításon

A látogatókat Medgyaszay István munkásságát méltató tabló fogadta, majd az első fotón építészetének egyik legfontosabb szimbóluma, egy színházi erkélytartó konzol volt látható. Előregyártott vasbeton konzol 1909-ből, a vasbeton használatának kezdeti éveiből, amikor szinte csak vasúti talpfákat készítettek ilyen eljárással. A vadonatúj technológiához még egy újdonságot kapcsolt, a népi építészetből származó motívumot. A 20. század elején erős törekvés volt a nemzeti építészeti stílus létrehozására, Medgyaszay is ebben a szellemben alkotott. Ehhez jó alapja volt: kőműves-segédként indult, és építészmérnöki diplomája mellett korának leghaladóbb alkotói iskoláját is elvégezte. Az Otto Wagner „Schule” Bécsben a 19-20. század fordulóján a legkorszerűbb mesteriskola volt. Medgyaszay itt a kor által megkívánt új építészeti szemléletet sajátította el, népi építészeti gyűjtőútjain a még élő hagyományt szívta magába. Erdély és a Dunántúl külső hatásoktól elzárt falvaiban ismerkedett meg a népi építészettel és annak „alkotóival”, az ott élő parasztemberekkel, gondolkodásmódjukkal.

A következő képen Medgyaszay talán legkülönlegesebb épülete, a rárós-mulyadi római katolikus templom látható. Tornya a kalotaszegi templomtornyokat idézi, belső tere nyolcszög alaprajzú. Az egész épület vasbetonból készült, fedése 8 cm-es (?) vékony(?) héj. Sőt! Előregyártott vasbeton gömbcikkelyekből betonozták össze. A sarkok fölötti betontömbök és az azokat összefogó térbeli ívelt abroncsok nemcsak díszítőelemek és nemcsak szobortalapzatként szolgálnak, hanem a szerkezet erőjátékában is alapvető szerepük van. Ez az építőművész már 1909 és 1910 között az akkori technológia világszínvonalán tervezett, alkotott, építtetett.

2. kép: Rárósmulyad (Szlovákia) római katolikus templom. Fotó: Gyukics Péter

A következő kiállítási képeken a veszprémi és a soproni színházak részletei szerepeltek. A veszprémi a korábbi, és nemcsak Magyarországon, hanem a világon is ez az első vasbeton szerkezetű színházépület, amely 1908-ban lett kész. Medgyaszay ugyanabban az évben a bécsi Nemzetközi Építész Kongresszuson a veszprémi színházról vetített fotóival illusztrálta nagy figyelmet keltő előadását. Vagyis elsősége egyételmű, mégis az 1911-13 között épült párizsi Champs-Elysée színházat tartják a világ első vasbeton színházának.  

Mindkét magyar színház a vasbetonépítés remeke. Medgyaszay a gótika nagy tisztelője is volt. Vasbeton keretes ablakai ebből a stílusból erednek. Ezeket is előregyártással készíttette. Díszítésül rozsdabarna Zsolnay kerámiát is alkalmazott. Ez az anyag sok épületén a rá jellemző, visszafogott díszítő mintázat eszköze. Medgyaszay nemcsak középületeket tervezett, hanem olyan lakóépületeket, lakóház-együtteseket, amelyek lakásai ma is szerethetők, jól lakhatók. A házakon a vasbeton erkélyek és loggiák formájában látható. Mindegyik mellvédje áttört, stilizált tulipán vagy más népi motívum adja a ritmikusan ismétlődő pozitív-negatív mintázatot.

3. kép: Karánsebes, az egykori „Állami főgimnázium” lépcsőháza. Fotó: Gyukics Péter

A kiállításon szerepelt két vasbeton „Állami Népiskola”, mindkettő fontos épület. A Moson(magyaróvár)i iskola a maga korában vasbeton anyaga mellett azzal is rendkívüli volt, hogy a négyzet alaprajzú lépcsőház fölött Medgyaszay gúla alakú világítóablakot alkalmazott. Ezzel a földszinti térben zsibongót alakított ki.  

A másik iskola Resicabányán (Románia) található. „A beton iskola”-ként ismerik, szeretik. Annyira, hogy a 2007-es százéves évfordulóra szépen felújították. Az épület tagolt alaprajzú, és biztonságra törekvő: bejárás csak az iskolaudvarról van. A falsíkokat a főút felé egyszerű ablakok törik meg. Az udvari fronton nagy, kerek vasbeton keretű ablakok biztosítják a fényt az emeleti közlekedő térre. 1914-ben készült el az „Állami főgimnázium” Karánsebesen (Románia). Ugyan az épület külsején is felfedezhető a vasbeton alkalmazása, ám a lépcsőházban mutatkozik meg igazán Medgyaszay remek anyaghasználata, alkotókedve.

A kiállításon Medgyaszay ma ismert 44 épületéből 19 volt látható.

A kiállítás létrejöttét az nka, a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága támogatta.