Lapszámok

A 19-20. század fordulóján, mikor az új funkcionális igények és a tömegformálás már nem tette lehetővé a stílustiszta historizáló kialakítást, megjelent az eklektika építészete, mely Budapest meghatározó stílusa lett. Elterjedését jelentős mértékben a technológia fejlődésének köszönhette. Az eklektika vegyesen alkalmazta a történelmi formákat, de már a korszerű, új anyagokat használta. A szerkezetépítésben megjelent az acél és a beton, majd ennek együttes alkalmazása a vasbeton, melynek méretezési alapelveit az 1880-as évek végén fektették le.

Az épület bemutatása, a meglévő szerkezetek leírása

A Párizsi Udvart Budapest első vasbeton tartószerkezettel készült épületei között tartják számon. Építésekor – 1908–1913 között - a vasbetonépítés még csak néhány évtizedes múltra tekintett vissza.

Az épületet a Belvárosi Takarékpénztár megrendelésére Schmahl Henrik tervezte. Alaprajzilag a Petőfi Sándor utcát és a Kígyó utcát összekötő passzázs az épületet két részre tagolja tartószerkezeti szempontból is. A passzázs az egykori Brudern-ház bevásárlófolyosóját hivatott felidézni. Az épület félemeletén és I. emeletén a pénztár irodái helyezkedtek el. A felsőbb szinteken bérlakásokat alakítottak ki. Alapterülete 2.100 m², összesen nyolc szintes (pince+földszint+- félemelet+5 emelet).

A funkció és az alaprajz meghatározta a szerkezet kialakítását is. Ez a hármas magas szintű tervezési tudatosságra utal, a technológia pedig már lehetővé tette a karcsúbb szerkezetek építését a nagyobb és nyitott tereket igénylő funkciókhoz. A takarékpénztár által használt szintek jellemzően vasbeton pillérvázas szerkezetűek, tégla és vasbeton merevítő falakkal, a szomszédos épület felőli oldalon határoló főfalakkal. A bérlakásoknak helyet adó felső szintek főfalas elrendezésűek. A födém minden szinten sűrűbordás vasbeton lemez. Legérdekesebb szerkezet a Kígyó utca felőli csillagkupola, mely a hagyományos boltozati kialakítás helyett egy vasbeton födémről függeszkedő acél tartószerkezetű rézlemez álboltozat. Elmondható tehát, hogy a tervező a Párizsi Udvar különleges tartószerkezeti megoldásait következetesen a kulisszák mögé rejtette.

Kivitelezési feladat

A XX. században az épületet többször felújították, azonban egy tulajdonosváltásnak köszönhetően új igény merült fel a Párizsi Udvar ötcsillagos szállodává történő átalakítására. Az átépítési feladat részeként kapott megbízást a Moratus Kft. az épület vasbeton szerkezeteinek kivitelezésére.

A szerkezetépítés zömét a funkcióváltással összefüggő feladatok adták. Új liftaknák és lépcsőházak készültek, a belső udvar részlegesen beépítésre került, a pincébe új padlócsatornákkal tarkított alaplemez épült. A szerkezetmegerősítés részeként a pilléreket köpenyezéses eljárással, a födémeket szénszálas megerősítéssel és felületjavítással az érvényben lévő szabványoknak feleltették meg. Az eredeti épületdiagnosztikai felmérések alapján bontásra és visszaépítésre ítélt födémmennyiséghez képest a kivitelezés közbeni statikai vizsgálatok további 1000 m² födémcserét tettek szükségessé.

Kivitelezés

A zsúfolt Ferenciek terén sétáló emberek előtt rejtve maradt, hogy az állványzat, az impozáns homlokzat mögött komoly szerkezetépítési munka folyik. Egy meglévő épület átalakítása merőben más feladat, mint egy új ház építése. Kívülről nem annyira látványos – az épület tömege már megvan –, belülről viszont annál munkaigényesebb folyamat, hiszen igazodni kell az épület adottságaihoz. Itt a hagyományos lentről felfelé haladó építési sorrend nem mindig érvényes, erről iránymutatást a bontási és tartószerkezeti műszaki leírás ad. A kivitelezés megtervezésénél ezeket az elveket kell figyelembe venni, így meghatározható egy építési program, mely felállítja az egyidejűleg építhető, egymástól statikai szempontból független szerkezetek kivitelezését. Ebből adódóan egy átalakításnál az építés akár több színhelyen függetlenül tud haladni. A kivitelezés megkezdése az úgynevezett finom bontással indul, ami a beépített bútorok, burkolatok és a könnyű épületszerkezetek eltávolításával jár. Ekkor kellett megszabadítani az épületet a felesleges súlyoktól és elvégezhetővé vált a feltárt teherhordószerkezetek részleges diagnosztikai vizsgálata is. Ezután kezdődhetett a szerkezetépítés.

A Párizsi Udvar új vasbeton szerkezeteinek építését minden esetben a régi bontása előzte meg. A bontás során sokszor addig rejtett „meglepetések” kerültek elő, külpontos falak, vasalatlan betonszerkezetek. Az építésitechnológia és az ütemek helyes megválasztása egy ilyen épületnél kiemelt jelentőségű. A bontás-építés mindig csak szakaszokban volt lehetséges, az épület egyik munkafázisban sem veszítheti el állékonyságát. Jó példa erre a központi liftakna és lépcsőházi mag építése, melynek helyét – minden szinten – csak akkor lehetett bontani, ha a mellette lévő új traktus szerkezetépítése már elkészült és biztosította az épület kellő merevségét. Az ilyen jellegű, ütemezés és építési technológia szempontjából egymásra épülő lépések miatt hosszú folyamat az átépítés. Esetünkben ez egy belvárosi, műemléki épület, így a kivitelezés alatt halmozott nehézségeket kellett leküzdeni. A házon belül számos műemléki rész található – passzázs, kupola, lépcsőházak, poligon udvar, tetőfelépítmények –, melyek közvetlen környezetében kellett a vasbeton szerkezetépítés korántsem patikus tevékenységeit elvégezni.

Mindezek ellenére nagyon szép feladat volt a Párizsi Udvar átépítése. Számtalan olyan szerkezeti elemet lehetne felsorolni, melyek megépítése önmagában is komoly technológiai kihívást jelentett. A szerkezetépítést a pincében kellett kezdeni, ahol a padlószint is lesüllyesztésre került. Ha egy alapozást is érintő szerkezetmegerősítés van előírva, akkor átalakítás esetén is az alapozással kell kezdeni, hogy a tartószerkezet a rá kerülő többletterheket viselni tudja. A földmunka és az alapozás előtt azonban a pilléreket a kihajlási hossz csökkentése érdekében köpenyezni kellett, majd ezután készülhetett az alapmegerősítés és az új, alacsonyabb szinten lévő alaplemez. Ez az eljárás a fordított sorrendű pillérköpenyezés megnevezést kapta. A pillérek betonozását a teljes kibetonozás érdekében felülről, a födémen vésett betonozó nyíláson keresztül kellett önteni. Pillérköpenyezést négy szinten keresztül kellett elvégezni. Ez leginkább a poligon udvarban tudott érvényesülni, ahol a pillérek két szint magasan épültek és egy alulbordás új monolit vasbeton lemez került rá, majd megrendelői igényre később készült egy nagy méretű, közel 10 m hosszú járóvonalú, húzottkarú lépcső is, így akkor körbenézve egy monolit vasbeton épület hatását keltette.

Korábban említettem a központi lépcsőház és liftakna-csoportot, mely „új ház a régi házban”. Az új kilenc szintes vasbeton épületrész kiterjedése és összetettsége miatt végig kritikus úton szerepelt. Itt készült az épület legmélyebb pontja – ez volt a takarékpénztár trezorjának egykori helye –, ahol egy sprinkler medence is épült, erről indult a liftakna-csoport, aminek vasbeton falait merevítés céljából minden szinten bele kellett vésni a meglévő falazatba. Ezen a helyen a daruzás korlátozottan volt elérhető, így kézzel mozgatható zsalurendszert kellett alkalmazni. Az utolsó szint végül kiemelkedett az őt körbeölelő, meglévő kis méretű tömör tégla falszerkezet közül és az épület legmagasabb pontja lett. A két műemléki lépcsőházat összekötő passzázs melletti belső traktus fölé emelt új épületrésszel a második emeleten lévő belső udvar is beépült. Ez a szárny az egyetlen, mely a hagyományos szerkezetépítés módszerével épülhetett. Teherhordó fal és új vb. födém váltotta egymást egészen a tetőig, de az I. emelet feletti födém eléréséig itt is alap- és pillérmegerősítés készült. Az új, belső udvar felőli vb. fal alaprajzi értelemben a központi kupolán keresztül halad át, így az első emeleten készült egy vasbeton boltöv, mely a kupola szerkezete felett ível át. A boltöv a pince feletti födém alátámasztásával kezdődött és egy közel 13 m magas munkaszintről épült hagyományos fa zsaluzattal, melyet több helyen a kupola tartószerkezete is átszúrt. Végeredményként egy 6 m sugarú boltív készült, mely 11 métert hidal át. A vasbeton fal és kupola összemetsződése az ábrázoló geometriában tanult félgömb és sík áthatásának életnagyságú modellje lett.

A szerkezetépítés részét képezte a régi szerkezetek felület- és szénszálas megerősítése is, mely Sika rendszerrel készült. A szénszálas megerősítés két típusát alkalmaztuk. A bordák alsó övére ragasztott szénszálak a húzott betonacélok kiegészítéseként a nyomatéki teherbírás, míg a szénszálas szövet a gerendavégeken a nyírási teherbírás növelése érdekében készültek. A megerősítés többlépcsős folyamat volt. A felület előkészítésével kezdődött, ami nagynyomású vizes mosóval történt. Ezután javítóhabarcscsal vissza kellett állítani a szerkezet eredeti keresztmetszetét, erre volt felragasztható a szénszál, majd a födémek minden részen tűzvédelmi bevonatot kaptak. Fontos megjegyezni, hogy a javítóhabarcs felhordásához szükséges a meglévő betonfelületnek bizonyos tapadó-húzó szilárdsági értéket elérni, különben a rendszer nem fog működni. Így a munkálatokat tapadó-húzó szilárdsági vizsgálatok és mintafelületek előzték meg. A vizsgálatok során derült ki, hogy a meglévő szerkezetek felülete sok helyen nem megfelelő a rendszer fogadására. Ekkor történt meg az épület újabb átfogó diagnosztikai vizsgálata, mely eredményeképp további födémcserék készültek. A pince feletti födémet teljes mértékben újra kellett építeni és a köztes szinteken is számtalan traktust ki kellett cserélni. Ekkor az alapozás és függőleges szerkezetek megerősítése már elkészült, így a födémcserék építése bármikor elvégezhető volt, további kiegészítést nem igényelt.

Építésszervezés

A belvárosi építkezések sajátossága a kis felvonulási terület, ilyenkor nagy volumenű anyagtárolásra nincs lehetőség. A szállítmányoknak így mindig pontosan ütemezve kellett megérkezniük. A projekt a kivitelezés jelentős részében két oldalról volt megközelíthető anyagszállítás céljából. Ez építéshelyi anyagmozgatás tekintetében hatalmas előny. Belvárosi átalakításnál fontos, hogy meglássuk az épület adottságaiban rejlő lehetőségeket az építésszervezés és kivitelezés szempontjából. A tető és a belső udvarok remek depóhelyként szolgálnak. Anyagforgalom céljára kihasználhatók a liftaknák előre kibontott helyei, a szintközi belső udvarok. A Párizsi Udvaron került először alkalmazásra a stabil, telepített betonpumpa (betonszivattyú), melynek számtalan előnye van, elsősorban organizációs szempontból. A pumpa és a függőleges csövek kiépítése két helyre került kijelölésre, melyek igazodtak az épület megközelíthetőségéhez, valamint az épületen belüli távolságokhoz. Az épület két oldalán lévő kiépítés közt daruval kellett mozgatni a pumpát, annak megfelelően, hogy a betonozandó szerkezet melyik függőleges csövezéshez volt közelebb. A betonozandó szerkezeteket ezekhez a csövekhez csatlakoztatva lehetett elérni a vízszintesen telepített csövekkel. Tapasztalatként elmondható, hogy ez a lehetőség költséghatékony és időtakarékos megoldást jelent azokon az építkezéseken, ahol épületen belüli betonozásokat kell végezni, vagy ahol a kis felvonulási terület miatt egész egyszerűen nem fér el egy betonpumpa és egy mixer. Végezetül fontos kiemelni a darukapacitást és a daru, daruk pozíciójának helyes megválasztását, mely alapvetően meghatározza a kivitelezési és munkaszervezési folyamatokat, beleértve az építéshelyi dolgozók létszámát is.

Összefoglalás

Párizsi Udvar szerkezetépítése 20 hónapig tartott, beleértve az építés során szükségessé vált kiegészítő tervezési folyamatok időszükségletét is. Ez idő alatt több mint 400 tonna betonacélt és 3.200 m3 betont dolgoztunk be. A felújítás során érdemi többletmunkát eredményezett a bontási munkák során feltárt, addig csak korlátozottan diagnosztizálható szerkezetek megerősítésének igénye, mely kihatással volt a kivitelezés idejére és nem utolsósorban a költségeire is. E tapasztalat alapján általánosan elmondható, hogy az épületdiagnosztika jelentőségét nem szabad alábecsülni. A kivitelezés alatt a meglévő, feltételezett szerkezeti adottságokat folyamatosan ellenőrizni kell. A Párizsi Udvar – a tartószerkezeti problémák ellenére – a maga 100 éves korával kiállta az idő próbáját, vasbetonvázas szerkezeti rendszerével napjaink népszerű építési módját vetítette előre. A többéves kitartó munkának köszönhetően pedig még nagyon sokáig a Ferenciek tere látványossága lesz.

(Fotó: Moratus Kft., Molnár Péter)