Lapszámok

2019. június XXVII. évfolyam III. szám

Csak összefogva lehet legyőzni a fojtogató szakemberválságot

Valósággal fuldoklik az építőipar a szakemberhiánytól. Az építőipar teljesítménye miatti mai helyzet jól mutatja, mi vár ránk, ha nem oldódik meg a szakemberutánpótlás problémája. Egyre kevesebb fiatal választja az építőipart. Vannak szakmák, ahol látótávolságba került a kihalás. A megoldáshoz a lehető legszélesebb társadalmi összefogásra van szükség.

Markovich Béla, a MAPEI ügyvezetője szerint rövid távon fellélegzést jelenthet a szakmai átképzés. El kell érni, hogy azok a felnőttek, akik nem találják a helyüket a saját szakmájukban, a jelenlegi munkájukban, kipróbálják magukat egy építőipari szakmában is. Ma az építőipar kiemelkedő egzisztenciát kínál. A szakember szerint hosszú távon két dolgot lehet tenni. Vagy olyan szintre fejlesztjük az építési munkák gépesítését és automatizálását, hogy lecsökkenjen az élőmunkaigény és ezt a mennyiséget a csökkent számú szakember is el tudja végezni, vagy a gépesítés egészséges szintje mellett gondoskodni kell a szakember-utánpótlásról. Ez külföldi szakmunkások és segédmunkások behozásával megoldható, de ez csak rövidtávú segítség. Ráadásul ez a munkák minőségének a rovására menne.

A legegészségesebb az lenne, ha minél több gyerek választana építőipari szakmákat. Ehhez azonban társadalmi méretű változásokra van szükség. Meg kell változtatni a gyerekek, a szülők, a pedagógusok nézeteit az építőiparról. El kell érni, hogy úgy gondoljanak az építőipari szakmákra, hogy az egy valódi perspektíva, lehetőség a gyermekeik számára. Vissza kell adni az építő szakmák megbecsülését, mert e nélkül nem érhető el változás.

(MAPEI)