Lapszámok

2018. augusztus XXVI. évfolyam IV. szám

SCHNELLER DOMONKOS: BUDAPEST ÚJ HÍDJA

A rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb egybefüggő, közszféra-vezérelte városfejlesztési beruházása indul Csepelen a következő hónapokban, ennek része egy 30 éve áhított új Duna-híd megépítése. Ma Budapestről legalább 3 híd hiányzik: kettő délről, egy északról. Budapest városfejlődésének ritmusa, hogy átlagosan 20-25 évente (M0 autópálya hidak nélkül) épül egy-egy új híd északon, illetve délen felváltva. A Csepelen felépülő Duna-híd napi 56 ezer jármű forgalmat tud majd lebonyolítani, tehermentesítve a belvárost.

Az utolsó budapesti híd, amelynek külföldi tervezőjét nemzetközi tervpályázaton választották ki, a Margit híd volt (tervpályázat időpontja: 1871, tervezője Ernest Goüin). A korábbi hagyományt kívánta feleleveníteni a feladattal megbízott Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja, amikor 2017. június végén meghívásos nemzetközi tervpályázatot hirdetett Budapest városszerkezetileg hiányzó új déli Duna-hídjának megtervezésére. Fontosnak tartottuk, hogy a világ szakmai elitjét, azaz a jelenlegi legnagyobb tapasztalattal rendelkező, ugyanakkor „legtrendibb”, esetenként százas nagyságrendben megépült referenciákkal bíró hídtervező cégei mellett valamennyi, az elmúlt évtizedekben a feladattal összevethető méretű, megvalósult hídtervét jegyző hazai iroda meghívást kapjon a pályázatra. Összesen 17-en vettek részt a pályázaton. Hasonlóan körültekintően igyekeztünk eljárni a bíráló bizottság tagjainak kiválasztása során: a kormányzat képviselői mellett a hazai urbanisztika képviselőivel együtt a hidász-, és mérnök szakma legkiválóbbjai, akadémikusok, egyetemi tanárok, és a műszaki felsőoktatási szféra is magas szinten képviseltette magát.

A bírálat során egy új híddal szemben támasztott legfontosabb elvárások mentén alakították ki véleményüket mind a szakértők, mind a bíráló bizottság. A döntéshozatalnál így a szerkezeti megfelelőséget, az építészeti-esztétikai megjelenést, a közlekedési-urbanisztikai kérdéseket, a megvalósíthatóságot annak várható költségeivel, valamint a már megépült híd üzemeltethetőségét vizsgálták elsődlegesen. Már a pályázati kiírásnál kiemelten fontos szempont volt, hogy városi hidat építsünk: a már kialakult, illetve a kialakulóban lévő környezettel, hídfő-terekkel párbeszédre lépő objektumot. Emellett feltétlenül szükségesnek láttuk a kötött pályás, azaz villamosközlekedés kialakítását a hídon.

A pályázat nyertese az UNStudio és a Buro Happold Engineering tervezőirodák alkotta konzorcium lett. Az eredményhirdetést követően Fürjes Balázs, a budapesti fejlesztések kormánybiztosa, a tervpályázat bíráló bizottságának elnöke úgy fogalmazott: „egy fejlesztés sikerét alapvetően határozza meg a gondos előkészítés, a következő évek ennek megfelelően a tervezésről fognak szólni. Kizárólag a kiviteli tervek elkészítését és részletes megvitatását követően születhet felelős döntés arról, hogy a híd valóban megépül-e.

Fontos szempont volt a gyalogos-kerékpáros élmény megteremtése, esetlegesen kilátópontokkal, kellően széles gyalogos-kerékpáros járdákkal, valamint az, hogy a – különösen a budai – partokra miként érkezik meg a híd, milyen méretű lokális észak-déli elválasztó hatást generál a felhajtó infrastruktúra, képes-e humanizálni a megérkezést, vagy érzéketlenül kizárólag az A-ból B-be való minél gyorsabb eljutást tekinti szempontnak. Jóllehet a zsűri tisztában volt azzal, hogy a 400 méternél is nagyobb szélesség áthidalása erősen determinálja a szóba jövő szerkezeteket és azok variációs lehetőségeit, mégis szempont volt az is, hogy az egyediség mellett reflektáljon a pályamű a budapesti hidak esztétikájára, ritmusára.

Fenti, egyszerre nem könnyen érvényesíthető szempontok figyelembevétele mellett a számos ötletes, Európa vagy a világ bármely nagyvárosában helytálló pályamű közül a bíráló bizottság meggyőző többséggel választotta ki a valamennyi fenti szempontot leginkább szem előtt tartó pályaművet, amely – reménységünk szerint mihamarabb, mostantól számított 5 éven belül megvalósulva – választ ad legalább három fontos kérdésre. Segít megoldani egy térség évtizedek óta megoldatlan közlekedési problémáit, inspirációt és műszaki-esztétikai igazodási pontot jelenthet egy új városrész megvalósítása során, illetve a tőle északabbra található hidakról forgalmat levéve tehermentesíti a belvárost, régóta húzódó megoldatlan kérdések elrendezését katalizálva, összességében tehát sok százezer városlakó életminőségét javítja közvetve-közvetlenül.